Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
. 5 perc alatt megis untam, mivel semmi izgalmas nem történt és elkezdtem vissza felé menni, mikor kiabálásra lettem figyelmes.
- Ne! Hagyjon! NE, kérem!
Mikor közelebb mentem egy férfi a falhoz nyomott egy nő és elkezdte letépni róla a ruhát. A nő próbált tenni ellene, de a férfi túlerős volt.
- Hé! – kiáltottam oda, mire mindketten felém fordultak. – Engedje el!
- Kérem segítsen – mondta a nő, mire a pasi pofon vágta.
- Hé! – háborodok fel és közelebb megyek.
- Tűnj innen, mielőtt neked is bajod lesz.
- Csak próbálja meg és a kórházba köt ki.
- Hah! – elengedi a nőt, mire az esetlenül a földre rogy. – NA most legyél nagymenő kislány.
- Fusson – mondom a nőnek, majd egy csődarabot felkapok a földről. – Maga pedig szépen bejön velem az örsre, vagy először látogassuk meg a mentősöket?
- Nagy szád van kislány, de várjuk ki a végét.
Termetes testével felém iramodik, mire erősebben szorítom a csődarabot és fejen vágom vele, de semmit nem tesz, teljes erőből a falnak nyom és elkezdi tépni a ruhám. Tökön rúgom ezzel kicsit összegörnyed, így egy jobbos is betalál, míg fel nem emel a nyakamnál fogva, így oda kellett kapnom mindakét kezem, hogy levegyem a fojtogató markát. Körmömet belemélyesztettem húsába, de semmit nem használ, csak elkáromkodta magát, majd erősebben fogott a nyakamra. A karkötőket a kezemen, most nagyon átkoztam. A lábammal is elkezdtem rúgdosni, de semmi jelentősebbet nem tudtam tenni, majd elkezdtem gondolkozni. Elengedtem magam, majd szemeim is becsukta, mintha elájultam volna. A fojtogatás abba maradt és helyette valami féle hörgő hangot hallatót. Mikor résnyire nyitottam a szemem, láttam, hogy éppen az övét veszi le. A karkötőkhöz nyúltam, majd lefejtettem az egyik, majd a másikat. Pont megfogta a kezemet, hogy összekötözze, mire felizzitottam a szemem, majd a testem, így hátra tántorodott. Rémült tekintetétt öröm volt látnom. Mikor elpróbált futni egy kötelet idézve a lábára dobtam és elkezdtem húzni a földön. Úgy kellett kimennem a sikátorból, hogy ne ismerjenek fel és meg is volt a tervem, hogyan. Korommal a falról bekentem a szememnél, mint egy álarcként, majd a hajamszínét is megtudtam változtatni, így az vörös lett, a szemem pedig izzott. Gyalog elég messze volt a rendőrség, így használnom kellett azt a képességemet, amit még a Hydra fedeztetett fel velem. Repülni. A szárnyam egy angyaléhoz hasonlítják, csakhogy tűzcsóvákból rajzolódik ki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Sorry, de nem volt más kép, ami ennyire hasonlított)
Miközben a férfi végig nézte az átalakulásom, egyszer el is ájult. Mikor megpróbáltam felszállni, ami harmadszorra sikerült is, nem nagyon bírtam el a pasast, így teljesen lekötöztem és mintha egy nagyon nehéz csomagot fognék, felvittem a tetőre és ott végig guritottam egészen a legközelebbi rendőr örsig, mikor odaértünk az éppen kint eszegető rendőrök elé dobtam.
- Megpróbált megerőszakolni két nőt, kapja meg a méltó bűntetését – mondtam, majd felszálltam és a tetőn meglapultam. Nem nagyon megy ez még nekem, azonban hallottam, mit montak.
- Ez meg ki volt?
- Egy új szuperhős?
- Dehogy, láttad a szárnyait, ez egy angyal!
- Angyalok nincsenek!
- Pedig nagyon úgy tűnik.
Mosolyogva hallgattam a dicséreteket, majd repülve(mármint próbálva) mentem vissza az intézetbeދ
(a szárnyait, valahogy így képzelem el)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
