Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Tony beültetett a kocsiban és gyorsan vissza mentünk. Két dolog miatt siettünk: egy fontos ügy miatt hívatták vissza Starkot, kettő ne a kocsit hányjam tele. Alig szálltunk ki, én már dobtam is a taccsot. Tony amint mellém ért, felfogta a hajamat, de jobban örültem volna most egy kis magánynak. Tony felment a gyűlés terembe, én pedig a cellámba, ahol mielőtt újra hánytam volna, gyorsan felkötöttem a hajam. Ezt még 4-szer ismételtem meg, majd ismét el aludtam. Ami nálam nagy szó. Egy nap, kétszer aludni, csak akkor szoktam, amikor beteg vagyok, mondjuk a részegség is nevezhető betegségnek. Kitudja, de lehet, hogy csak azért hordok itt össze minden baromságot, mert teljesen kivagyok.
Nemcsak, hogy délben keltem, de olyan iszonyatosan fájt a afejem, hogy semmi kedvem nem volt egyáltalán megmozdulni. Vissza húztam, hát a fejemre a takarót, de valaki lerántotta.
- Ki éjjel legény, legyen nappal is – mondja Wanda és egy pohár kávét és két tabletát nyújt át. – Aspirin és kávé, ezeket Stark küldi.
- Köszi Wanda – veszem át őket, majd mindegyiket megiszom és beveszem.
- Hol voltatok este?
- Valami buliban.
- Azt gondoltam, de kinél?
- Nem tudom, nem sokra emlékszem.
- Komolyan?
- Igen, ha nem lett volna rajtam a bilincs, nem tudtam volna berúgni, de Tony nem vette le, szóval, nem emlékszem nagyjából semmire.
- És ha törtét valami?
- Biztos nem, azért voltam Tonyval, ő vigyázott rám.
- Na ő és a felelősség, nem éppen tartoznak egy szótárba.
- Tudom, de biztos vagyok benne, hogy nem történt semmi olyan amit megbánnék, ha csak a smárolás nem az?
- Igazán és azt tudod kivel?
- Nem – rázom meg a fejem, mire elneveti magát. – Komolyan, csak annyi van meg, hogy smárolunk.
Beszélgettünk volna, ha nem jön le Pi és fagy belém,minden szó. Nem csak én voltam így tehát, csak köhintettem egyet és gyorsanfelhajtottam a maradék kávét. Pietro kedvesen kérdezgetett, de mindig Wandaválaszolt, azonban arra, hogy miért iszom kávét, mikor nem szeretem, nem tudottnormális választ adni. Megoldottuk egy válasszal, majd mindketten elmentek, így egyedül maradtam a fejfájásommal és az ágyammal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
