Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Egy kihallgató szobába vittek, de persze külön-külön akartak velünk beszülni. 20 percet ültem egyedül, mire kinyílt az ajtó. Steve és a srác lépet be rajta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Egyedül már nem is mernek bejönni hozzám? – kérdem gúnyosan, miközben levakarhatatlanul mosolygok.
- Hogy hívnak? –kérdezi kertelés nélkül a Kapitány.
- 12717-es katona.
- Hogy hívhatom?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hogy akar? - kérdezem, beleharapva a számba.
- A rendes nevén – feleli komoly arccal.
- Találjuk ki egy nevet nekem. Én gondolkoztam már, hogy is hívhatnának, de sajnos mindig valami gúnynevet adtak nekem, mint a gyufa fej. Mi lenne, ha Főnixnek hívnának, hiszen az a madár a tűz megtestesítője.
- Ezzel nem megyünk sokra –dől hátra, mire feljebb ülök a széken és az asztalra dőlök.
- Gondolja?
Ha most Nick látna, biztos vagyok benne, hogy kapnék a fejemre. Steve az üveg fele nézett el, mire levettem, hogy zavarban lehet. Hátra dőltem a székben és keresztbe fonom a kezem a mellkasom előtt, majd teljesen komoly arccal kezdek beszélni.
- Ha most elengednek, akkor nem gyújtom magukra ezt a milliárdokat érő tornyot álmukban.
- Sajnos nem mehetnek el, de ha jól viselkedtek, akkor nem kell a börtöncellákba aludnotok.
- Ezt vállalom, voltam már rosszabb helyzetben is.
- Ez béna duma – mondja a mögötte álló srác.
- Nekem mondod. „Ha jó leszel, elengedünk". Na persze.
- Igaz – a srác közelebb jön, majd az asztalra támaszkodik – Egy elmebeteget, nem szívesen engedünk szabadon.
- Ezt bóknak veszem.
Egy nagy sóhaj kíséretében kimennek, majd újra egyedül lettem. A kamerák és az üveg mögött elhelyezkedők miatt nem fújhattam ki magam, szóval szórakozottan felálltam, majd az üveghez sétáltam.
- Nem kapcsolnának valami zenét?
Semmi válasz.
- Legalább a rádiót?
Semmi. Vállat vonva újra az asztalhoz sétáltam, majd felültem rá, amikor ki nyílt az ajtó és Natasha lépet be rajta. Kemény arc kifejezéséből ítélve nem éppen jó pofizni jött. A kezemet kezdtem nézegetni, miközben Natasha nem lassított.
- Még egy lépés és megpörkölöm a ruhád.
- Nem mennél vele sokra.
- Stark új találmánya? – nézek az üveg felé. – Nem érhet túl sokat. Ki próbáljuk? – nézek rá baljósan, mire inkább csak hátrébb lépet. Helyes.
- Mit akarsz, mit tegyünk, hogy beszélj.
- Sok feltételem van, hogy megmondjam a nevem.
- Na, jó.
Közelebb jön és behúz egyet, mire a szemem írisze átváltozik és lángba borulok. A terembe beindul a riasztó rendszer, nem sok sikerrel. Semmit nem használt. Felpattanva indulok neki, de nem sok sikerrel, mert megjelenik előttem a srác. Egyszer már jó lenne megtudni a nevét is. Védelmezően áll a lány elé, majd felé fordul. Kihasználva ez, lökök rajta egyet, merre az ajtónak csapódik, az pedig kiesik a keretből. Vigyorral az arcomon sétálok ki, majd tűzlabdákkal dobálom meg azt, aki megpróbál megállítani. Elérek a más kihallgatóhoz, mire az ott álló két őrnek csak pislogni tudott, már is kiütöttem őket. Benyitottam, mire megláttam amint a boszi Nick feje felett bájolgat, Nick pedig szenvedő arckifejezéssel próbálja kizárni. Mivel nem gondolta, hogy én jöttem be, nem is foglalkozott velem. Egy vízszintes tűzoszlopot formáztam, majd a Skarlátboszorkány fele nyomtam. Észrevette, mire ellen támadásba lendült. Nick átbújva a lángok alatt mellém lépet, majd bele puszilt a hajamba.
