Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Elé álltam, majd vártam a következő ütést, amit szintén kíméletlenül megkaptam. Újabb repülés, de most a ruha szikrázni kezdet. Mi az isten? A ruha zárlatos lett, vagyis gyorsan levettem és az óriás felé dobtam, majd egy tűzlabdával, még jobban megterheltem, így az az arcába robbant. A szemét kezdte dörzsölni, majd dühösen rám nézet és emelte az öklét, azonban hirtelen valaki hátba lőtte, majd Natash jelent meg előttem és nyugtatóan beszélni kezdet. Azonban semmi nem használt. Zöldségessége nem akart mást, csak engem püfölni. Nem tudtam mást csinálni, szaladni kezdtem és ő egyenesen utánam. Gyorsabban haladt mint én, de lomha volt. A falhoz érve felfutottam rá, majd a feje felett átfordultam, miközben egy tűzlabdát is küldtem felé. Két bukfenccel, de nagyobb baj nélkül földet értem és futottam tovább. Steve pajzs egy pár méterre volt tőlem, így oda szaladtam és felhevítettem. Most nem dobta el, hanem tényleg arra használtam amire való, pajzsnak. Az ütéseket tompította, de én még mindig nagyon fáradt voltam. Már féltérdre ereszkedtem, mikor hirtelen valami elsuhant mellettem engem is felkapva. Ki más lehetett volna, mint Pietro.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Köszönöm – mondom, miközben, még mindig a nyakát karolom át és nem eresztem el a pillantását.
- Még ne köszönd.
Ez lehetett volna ez tök romantikus pillanat is, de persze a szörny, még mindig nem nyugodott le. Vanda próbálta agykontrollal irányítani, de nem nagyon sikerült. Végül, egy kis robot törte át az épület falát, majd Vasemberre csatlakozva megnagyobbította a páncélját. Ugyan azon a lyukon még sok kisebb robot is bejött, de az már Hulkot kerítette be, majd egy teknős páncél szerű védőburokba zárt. Hallani lehetett ahogy ordít és közbe üti a páncélt. Mikor abba marad mind ez, akkorát sóhajtottam, hogy egy kicsit megrogytam és Pietro nyúlt utánam.
- Hopp! – kapott fel. –Jól vagy?
- Persze, csak kimerültem.
- Szép gyakorlat volt csapat, viszont máskor Halk maradjon inkább hátvéd. Stark, sajnálom a ruhát, pedig egész ígéretesnek látszott. Alice, maga vissza mehet a cellába.
- Mi? – kérdeztem egyszerre Stevevel és Pietroval.
- Mint mondta, csak kísérleti nyúlnak hagytuk életbe –mondta könyörtelenül.
