Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Mikor magamhoz tértem már nem az erdőben voltam. Szerencsémre gyorsan regenerálódom, vagyis, még ez a robbanás sem tudott megölni. Egy asztalon voltam egy laborszerű helyen, mellettem Nick feküdt, szerencsére, szabályosan emelkedett és süllyedt a mellkasa, így miatta nem kellett aggódnom. Észrevettem, hogy egy üveg mögött ott állt Mr. Stark és Mr. Bruce. Felültem és érdeklődve néztem, vajon miről lehet szó, de nem jöttem rá. Oda sétáltam hát Nick mellé, majd megsimítottam az arcát és adtam neki egy puszit a homlokára. Lassan kinyitotta a szemeit és mosolyogva felült.
- Na – kezdte normális hangerőn, de befogtam a száját és a beszélgető tudósok fele biccentettem – Mi van húgi? Hogy kerültünk ide?
- Nem tudom, de biztos nem jó fejségből vagyunk itt. Szerintem nem tudják, hogy gyorsan regenerálódunk.
- Akkor tettesük a halottat?
- Nem, szerintem, ha elég gyorsak lennénk...
Ekkor nyílt az ajtó és bejöttek a másik teremből.
- Szóval szerintem ez... - magyarázta Stark, de mikor meglátta, hogy a bátyám az asztalon ül, én pedig mellette állók, mint aki szellemet lát, majdnem Mr. Bruce ölébe ugrott.
- Úgy látom tévedtünk – mondja a másik doktor.
- De... de – dadog Stark.
Nick is feláll mellém, majd kezei között szikrák jelennek meg.
- Ugye éppen azt mondta, hogy nyugodtan elmehetünk, igaz? –hangja, még számomra is borzongató volt.
- Hát... mivel – egyikük sem tudott megszólalni, amikor is benyitott a kapitány civil öltözetbe.
- Stark! Nem igaz, hogy....mi a? – védekező pózt vett fel, mire Nick kezébe csak még jobban megnőtt a feszültség.
- Most ha megbocsájtanak –mondom és az ajtó fele sétálok, azonban az ajtó felől nekem rohan valami és a falnak nyom.
Döbbenetből feleszmélve meglátom az a fiút, aki a tűz labdáimat is olyan nemes egyszerűséggel összenyomta. Nick a földön terült el, biztos voltam benn, hogy bemosott neki egyet, mielőtt elkapott volna. Elkezdtem felizzítani a testemet, de nem csak nem akart elengedni.
- Neked soha nem mondták, hogy ne játssz a tűzzel? – kérdi mögötte Nick, mire kitör belőle egy energia hullám, amitől mindenki padlót fog. – Gyere
Gyorsan átugrok az akadályokon, majd követve a bátyámat, futunk a folyosókon. Elérünk egy lifthez, azonban azon éppen kilépő Clint, meglepetten áll előttünk. Nick ki akarja ütni, de a férfi gyorsabb és elkerüli az ütését. Elkezdenek verekedni, de sajnos nem tudok mit tenni, mert nem akarom véletlenül sem eltalálni a bátyámat, azonban hátulról valaki a nyakam köré fonja a kezét. Meglepett, de egy egyszerű mozdulattal előre dobom Natashat és amíg ő egy bukfenccel feláll, addig én lendületet veszek egy rúgáshoz, ami betalál, de ne sok haszna volt. Az özvegy egy jobbost kanyarít felém, azonban megáll, miközben hirtelen szorítást érzek a torkomnál, tudtam, hogy csak egy ember lehet. Tekintettemmel kerestem a lányt, azonban csak Nicket találtam, akinek a nyaka ugyan úgy fénylett, mint gondolom az enyém. A szorítás erősödött, mire köhögnöm kellett. Tekintettem találkozott Nickével azonban kár volt, mivel a szemében gyűlöletet láttam, ami most egyáltalán nem segített. Egyszerre csak abba maradt a fojtogatás, és amikor megláttam a lányt, éppen a különös srác fogta a kezét. Vajon együtt járnak?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
