Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Szülinapom alkalmából, hoztam nektek egy maratont, remélem a folytatás is tetszeni fog.
Nem mondok semmit, csak az előttem levő falat bámulom. Mond még pár dolgot, de teljesen sikerül kizárnom és csak előre meredve formázgatom a kezem között tartott tűz labdát. Stark szinte nem is vette komolyan a támadásokat. Csak védekezett legtöbbször. Ekkor esett le...kísérletezett. Hogy engem, vagy a ruhát azt nem tudom, de azt igen, hogy kihasználta a haragomat. Megfordulok és látom, hogy nem csak Steve van bent. Natash felnyitotta a páncélt, Bruce pedig Tony arcánál vizsgálta, mennyire éget meg. Én tudtam. Semennyire. Csak addig égettem, míg a ruha fel nem adta. Nem is ismerek magamra. Itt volt az esélyem, hogy a nagy Vasembert taccsra tegyem, erre megkímélem. Valami nagy baj lehet bennem. Steve jött hozzám, majd Tonyra mutatott. Láttam ahogy artikulál és kiabál, de nem hallottam mit. Majd végül vett egy nagy levegőt és nyugodtabban folytatta. Nem is foglalkozva vele, elsétáltam mellette és Tonyék mellett ki az ajtón, majd Wanda mellett, aki szintén megszólitott, de nem vettem tudomásul. Hirtelen óriási fájdalom nyílalt a fejembe, mire felkiáltottam. Wanda gondolom valami fontosat kérdezte, ám ekkor még erősebb lett a nyomás.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Wanda elég – mondom neki, de nem hagyja abba. – Wanda fáj!
- Annyira biztos nem, mint Starknak.
Morogtam egyet, majd minden erőmmel koncentráltam, majd sikerült kikergetnem a fejemből, míg végül meguntam az erőlködést és az erőm segítségével, neki nyomtam a falnak.
- Nem, biztos nem annyira – válaszolok, majd tovább sétálnék, de nem is én lennék, ha nem futnék bele valaki másba is.
- Alice a kihallgatóba, most! – utasít Fury, majd együttesen lesétálunk.
Oda lent, láttam, hogy a másik hallgatóba Pietro beszélget egy pasassal, majd mikor meglát egy pillanatra lefagy.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hát igen, nem épp szépen váltunk el. Az én kihallgatásomat, azonban Steve is megtisztelte. Ott állt az egyik sarokba, a falnak támaszkodva, fejét hátra vetve. Valamin nagyon gondolkozhatott.
- Szóval – kezdet bele Fury, amint becsukta az ajtót. –Meséljen, mit csinált a mai nap.
- Úgyis tudja.
- Igen, de nem hiszem el, hogy valaki ennyire hülye, hogy megszökik, amikor már nem egyszer bebizonyitottuk, hogy visszahozzuk, de maga, kiszökött amit még kitisztázunk, majd majd egy külsős visszahozta, erre megtámadja Mr. Starkot és végül nem hallgat a felettesére, majd ezeknek a tetejére még Wandát is megtámadja, hogy azért neki se legyen ma jó napja. Én pedig most egy konferencia beszélgetésen vennék részt, csakhogy Roger értesített, hogy maga kifordult önmagából, szóval elnézést kértem és megmondták, ha nem megyek vissza 15 percen belül, felfüggesztenek, mert nem tudom kezelni az egyik csapat tagot.
- Ács! Csapat tag?
- A felettesek így tudják.
- Ááá...szóval én a kisérleti patkány, hirtelen csapattag leszek? Na azt nem, ha ez eljut az egyik feletesemhez, saját kezűleg végeznek velem és nem kell holmi...-majdnem kikotyogtam.
- Mi?
- Bérgyilkos – mondom lazán, pedig nem erre céloztam.
- Ha a védelmünket kéri, megkaphatja, csak viselkedjen normálisan.
- Úgy viselkedek, ahogy nekem tetszik.
- Rendben, akkor mehet a cellába.
- Rendben.
- Vagy kössék ki a tetőre.
- Még jobb.
- Nem is... Vigyék a laborba.
- Na ne! – állok fel, mielőtt bármelyik öltönyös hozzám érne. – HA nem akarja Tonyt a kórházba tudni, inkább zárjon be.
- Mint mondtam a laborba.
- Nem!
Egy apró szúrás a nyakamnál és már sötétségbe is borul a világ.
