Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Mikor felébredtem egy szobában voltam, ami infra hősugárzókkal volt tele. Ekkor tűnt fel, hogy nincsenek rajtam a bilincsek, illetve másik pólóban vagyok. Úgy látszik, sikerült a halál párkányáról vissza rántaniuk. Nyújtoztam egyet és felálltam, azonban nem ment az olyan könnyen, mivel olyan furcsa volt. Vajon mióta feküdtem? Nagyon elgémberedte és a hasam is hangosan korog. Körbe néztem, majd megláttam az ajtót és felé igyekeztem, azonban az előbb nyílt ki. Szembe találtam magam Dr. Bruce aki először nem is vett észre,majd kicsit megijedve tőlem megigazítja a szemüvegét.
- Ó! Jónapot ...
- Mióta fekszem itt? – támadtam le, mivel nem akartam elmondani a nevemet. Megleptem, de válaszolt.
- Majdnem egy hete, hölgyem.
- Egy hete? – kérdeztem, miközben kínosan felnevettem, majd vissza ültem az „ágyra,,.
- Hogy érzi magát?
- A testvérem hol van?
- Tudja mit? Ha maga válaszol én is megteszem.
Megrázva a fejemet, elmentem mellette, mire utánam kiabált, de mivel ezzel semmit nem ért el, elkezdet követni. Egyenesen a cellákhoz mentem, amikor megláttam az ágyán kidölve. Idegesnek tűnt, mert egy labdát dobált a falnak, azonban hirtelen akkora erővel dobta el, hogy az nem a kezébe, hanem mögé esett. Mögé sétáltam, majd köhintettem egyet.
- Mit akarnak már megint?
- Hát így kell beszélni a testvéreddel?
- Alice? – ugrik fel.
- Szia – mosolygok rá, mire csak vissza mosolyog.
- Most megölelnélek – mondja mögém pillanatva, de a férfi meg sem mozdul. – De nem tehetem. Jól vagy?
- Persze, hiszen a tesód vagyok, mindent túlélek.
- Megijesztettek, mikor mondták, hogy hirtelen leállt a szíved.
- Én figyelmeztettem őket, kértem szépen, kértem csúnyán és persze speciális módszerrel is.
- Nem akarom tudni mit takar ez, úgye?
- Nem –rázom a fejemet, még mindig mosolyogva. – nem akarod tudni.
- Beszélhetnénk kettesbe? –kérdezte hátra kiáltva, mire a doktor csak bólintott, majd elakart menni, de Nick köhintett egyet és az ajtóra mutatott.
- Sajnálom, azt nem lehet.
Kiment, majd Nick leült az ágyára én pedig a földre s vártam, hogy elkezdje, de nem tette, szóval nekem kellett.
- Mi történt, míg nem voltam?
Nick elmondta, hogy megkínozták, de mást nem mondott el. Folyamatosan mentegetőzött, ami pedig nem rá vallott, szóval valamit biztosan csinált valamit, ami valószínűleg nem lesz kellemes meglepetés, és akkor beütött. Megígérték neki, hogy segítenek rajtam, ha utána kísérletezhetnek is. Nick pedig bele ment.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
