A Tűz "Angyal" ( Bosszúállók fanf. )

52.

Vissza fele kérdeztem Nicktől mi volt miután elájultam, de semmi konkrétat nem mondott.
- Megoldottuk - jelentette ki, majd témát váltott.
A toronyba érve pedig Stark és Steve is hasonlóan felelt. Tudtam valamit nem tudtak megoldani, de azt nem akarják elmondani mit nem. Valószínűleg Pietro is ezért viselkedett így. Mármint remélem. Vízióhoz fordultam és bár ő nem volt részese a csatának biztosan tudja mi történet. Meg kerestem hát. A szobájába ült eppen írt valamit, de amint beléptem lefordította.
- Szia Vízió.
- Szerbusz Alice. Minek köszönhetem a látogatásodat?
- A csatáról szeretnék érdeklődni.
- Melyikről?
- Amelyikbe elájultam. Ott volt Bucky és Loki is. Szeretném tudni, hogyan is végződött.
Vízió kissé elgondolkodott, majd nagy levegőt véve intett, hogy üljek le.
- Ennyire komoly az ügy? - vontam fel a szemöldököm.
- Alice te mennyire emlékszel?
- Hogy Loki leszúrt, majd Pietroval csókolóztunk és hogy elszaladt.
- Megkérlek, hogy ne akadj ki nagyon - bólintottam, mire újabb levegőt vett. - Eszmélet vesztésed után Bucky mindenáron a közeledbe akart jutni, de Pietro nem engedte neki. Mikor kiütötte a fiút melléd térdelt, majd információim szerint leakart szúrni.
- Tessék? - emelem meg a hangszínem.
- Bucky már majdnem megtehette volna, de Pietro megakadályozta.
- Hogyan? - szűkítettem össze a szemem.
- Kivette a kezéből a tőrt, majd a férfi mellkasába szúrta.
Szemeim tágra nyíltak a meglepetéstől. Most már értem a többiek viselkedését. Nem tudták hogyan mondják el, hogy megölte a volt barátomat. Racionálisan gondolkozva a villám srác megmentette az életem. Nem tudom ezt miért titkolták.
- Na és Loki? Vele mi történt?
- Neki nyoma veszet, de gyanítom még a Földön ólálkodik, ha Thor is itt maradt.
- Ja, vele találkoztam is - biccentettem. - Vizió kérlek ne áruld el a többieknek, hogy elmondtad nekem a történteket. Kiváncsi vagyok mikor mondják el.
- Rendben.
Mosolyogv hagytam ott, majd a szobámba mentem. Leültem a tv elé és gondolkodtam a történteken. Bucky tényleg megtette volna?  Ha nem lehetek az ővé, akkor senkié? Ennyire félre ismertem volna? Úgy tűnik igen. De miért titkolják ennyire a többiek, ha egyszerűen megmentettek tőle? Nem értem. Talán valami más is van a háttérbe.
...
Napok, majd hetek teltek el és még mindig senki nem mondta el mi is történt. Persze nem tudhatták, hogy már mindent tudok. Kerültek és Pietro láthatóan feszült volt a közelembe. Nem hiszem el, hogy Bucky úgy árnyékolja be a kapcsolatomat, hogy már nem is él. Hihetetlen! Dühösen mentem le az edző terembe, majd beindítottam a lángokat. Teljesen körbe vettem magam. Láthatatlan ellenségekre kezdtem lövöldözni, majd oszlopokat alkottam, végül pedig egy kitöréssel zártam. Azonban ezek után sem fulladtam ki. Az erőm sokat fejlődött az idők alatt. A szárnyak előtörtek a hátamból, majd felrepültem. Repülés közben néha suroltam a plafont, de nem igazán érdekelt. Egy kis manőverezés után leszálltam. Olyan érzés3m volt, mintha figyelnének. A terembe senki nem volt. Az érzés erősödött, majd hirtelen elképesztő kín száguldott végig a testemen.
Sikoltozva próbáltam szabadulni az érzéstől. A testem felvette a láng védelmet, de semmi sem történt. Senki nem hallott.
- Wanda!!! - kezdtem ordítani, hátha a boszorkány csinált valamit félre, de semmi sem történt.
A könnyek patakokban folyt végig az arcomon, majd egyszerre csak egy hang is a tudatomba férközött.
- Nekem sokkal jobban fáj.
Betudtam azonosítani, hogy női hang, de nem tudtam megállapítani kié. A kín enyhült.
- Ez csak a kezdet Alice.
A nevem után teljesen eltűnt az érzés. Zihálva és könnyes szemekkel néztem a plafont.