Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Már emeltem volna a számhoz a poharat, mikor kidölt az első ember. Majd még egy, s még egy. Tíz ember. Harminc. A mellettem álló Pietrot, éppen hogy elkaptam. Majd lassan leengedtem, mikor mindenki kifeküdt és csak én ültem ott, Pi fejével az ölembe, a pincérek letépték egyenruháikat. Egytől-egyig Hydrások voltak, de nem az én körzetemből. Azonnal kiszúrtak és felém tartottak a fegyverüket. Gyorsan felálltam, majd elfutottam le a lépcsőn, miközben levettem a ruhát és az ékszereket, hogy ne égessem el őket. Már a lépcsőházban végeztem és mivel rám löttek, felvettem a lángokat és vettem egy hátra arcot. Mikor az első emberrel találkozta, szó szerint pofán rúgtam, majd a következőt, átdobtam a korláton, a másik fejét a falba vágtam, azutánit pedig úgy megrúgtam, hogy kidöntötte a lépcsőház ajtaját. Visszamentem a terembe, ahol találtam még egy párat. Elgördültek az első lövések, majd az ellen tűzlabdák is érkeztek. A távolságot az egyik katona szüntette meg, aki rám akarta vetni magát, de a beborító tűzem eléggé megéget. Addig hadonászott, amíg ki nem törte az üveget és ki nem zuhant.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már majdnem utána mentem, mikor egy másik késsel kezdet hadonászni és fel nem vágta a karomat. Egy jobbos az arcába, majd rúgás a kezére, mire elejtette a vágó eszközt. Közelebb tántorgott, mire levettem a lángokat és lefejeltem. Szédülten esett át, az egyik emberen. A harmadik Tony felett állt, fegyvere csővét a férfin tartva.
- Ha nem akar bajt, ott marad, vagy lelővöm.
- Nekem jó – rántom meg a vállam, majd lehajtottam a fejem, de csak annyira, hogy elég erőt gyűjtsek arra, hogy egy vízszintes oszloppal eltávolítsam a közeléből.
Mikor ez sikerült oda mentem hozzá és a nyakánál felemeltem. Elgondolkoztam, vajon most mihez kezdhetnék vele. A régi énem nem habozna, hogy megölje, de a mostani...nem tudom. Nem szeretem a bizonytalanságot. Szemem felizzott és az emberke, már repült is, egyenesen ki az ablakon. Üdv újra itt. Újra gonosz vagyok? Nem mondanám, csak van egy sötét oldalam. Igen ezzel magyaráznám meg. Egyedül álltam ott, a tudattal, hogy valakit és nem is értem, de mardosott a büntudat. Valamit kellett tennem. Ruha nélkül állni egy alvó emberes terembe elég kínos és ha felkelnek, tuti elkezdenek, majd kérdezgetni. Szóval, nem volt mit tenni leléptem, ó, de még milyen gyorsan!
