A Tűz "Angyal" ( Bosszúállók fanf. )

41.

Együtt kezdtünk. Tudtuk, hogy egyikünk sem olyan rossz a hangja, így a következő részt már én énekeltem, miközben felálltam a színpad előtti asztalra. Ott dobáltam a hajam, majd Wanda jött. Ő a bár pultra ült fel, majd a körül rajongó férfiakkal mit sem foglalkozva felállt, úgy mint én felállt arra. A közös részre dögösen egyszerre szálltunk le, majd a terem közpére álltunk egymásnak háttal és úgy énekeltünk először ő, majd én. Miközben énekeltünk, véletlenül kiszúrtam Viziót, a pultnál nyújtogatta a nyakát Wanda után. Wandát oda löktem hozzá én pedig felfeküdtem az asztalra. Wanda Vizió ölébe ült fel. Úgy énekeltünk, majd valaki megérintette a két combom, mire mint egy gomb nyomásra felültem és szembe néztem az illetővel, aki mint kiderült Pietro volt. Nyakára fontam a kezem és az ölébe húztam magam, így a fenekemnél tartva tartott meg, ami ellen nem ellenkeztem, inkább találtam viccesnek. A szám végére Pietroval a színpad mellett voltunk és egy karnyújtással vissza tudtam adni a mikrofont. Wanda síkitozva és ugrálva jelent meg mellettem, mire Pi letett, de nem ment el mellőlem.

- Ez óriási volt!

- Az és nyertünk – fogtam meg a kezét és ugráltunk egy helybe.

- Ez nem volt verseny – mondja szemöldökét össze vonva a szőkeség.

- Mi úgy vettük és így jobban élveztük, igaz?

- Még jó, soha nem éreztem magam ennyire...szexinek – mondja Wanda.

A lányra mosolyogtam, majd a fiúra néztem. Rosszaló pillantásokkal nézet testvérére, de mikor rám nézet én pedig szinte vigyorogtam az arca megváltozott. Megfogta az egyik kezem, mire lenéztem rá.

- Alice én...

- Pietro hova tűntél? – jött mellé egy csaj, majd végig simitott az arcán, így maga felé fordítva a fiú arcát. – Csak nem szöksz meg? Nagyon jók voltatok lányok, ők a húgaid?

- Csak ő – mutatok Wandára.

- Értem – több figyelmet nem is kaptam tőle, mert Pietrohoz fordult, majd megcsókolta, miközben hasonlóan mint én a nyaka köré fonta a karját.

    Valamimintha összetört volna bennem. Lefagytam. El kellett néznem róluk, mire Wandáranéztem, aki sajnálkozó tekintetét nem tudom hová tenni. Semmi bajom, csak... Nemis tudom, ez olyan furcsa. Láttam, hogy a lány mögött ott áll Vizió ezért nemakartam elrángatni. Arrébb mentem hát, mire megláttam a bátyámat, aki éppen kétcsajjal felváltva nyalták-falják egymást. Soha nem értettem mi a jó ebben, mármint, ha egyszerre két csajjal csókolózik, vagy a lányoknak, hogy ő vár, amíg amásikkal végez. A pulthoz mentem és rendeltem még egy viszkit. Azonban azt csaka kezembe tartottam, majd úgy döntöttem nem iszom meg. Felvettem a kabátot,amibe jöttem is, majd kiléptem a hűs éjszakába, ami az izzadságtól fűtőt helységután igen hidegnek hatott. Sétálgattam az utcán, majd leültem a már jól ismertparkomban a padocskámra. Nem tudom mi lehetett az az érzés, de eltemettemmagamba és nem foglalkoztam vele. Inkább az eget fürkésztem a csillagokkal. Majdfelálltam és ugrálni kezdtem, mert miért ne. Végig ugráltam a parkon, majdmikor még láttam az egyik óra tornyot, olyan érzésem támadt, hogy nekem arrafel kell másznom mert miért ne. Felmentem, majd kimásztam és az épület párkányán álltam, pontosan az óra előtt. Lenéztem és láttam a lent sétálókat. Szédültem egy kicsit, de nem igazán vettem hátránynak. Tehát ha összefoglaljuk: részeg vagyok, felmásztam egy óratoronyra, majd kisétáltam a szélére és most kicsit szédülök, de egyáltalán nem félek. Talán jó hatással van rám a viszki. Meghallottam nem messze valamilyen zenét, mire azonnal elkezdet a testem mozogni. A párkányon táncoltam. Lentről egy sikítást hallottam, de egyszerűen nem jutott el a tudatomig. Igazság szerint szerintem levertem egy kis kő darabot és valami nő észre vette, hogy fent vagyok. Semmi gondom nem akadt egészen addig, míg félre nem néztem a párkány szélét és megcsúsztam. Nem estem le, de már majdnem, csak nevetni tudtam ezen. Leültem egy kicsit, a lábamat lelógatva. Kész voltam teljesen, a kezemre néztem, majd a karkötőt kezdtem feszegetni, de nem akart lejönni. Teljesen ráfókuszáltam és meredten néztem a bilincset és éreztem, ahogy minden energia összpontosul, majd a karperec ellenére az egész testem lángba borul, mire csak felnevetek. Lehetetlen, de még is megtörtént. Azonban észre vettem, hogy most nem csak körül vette a testem a tűz, hanem teljesen átalakult. Nem tudtam kivenni a kezem alakját, mire megijedtem. Megpróbáltam elállítani, de nem ment. Fejemből elszállt a pia és helyette ijedség vette át a helyét. Elindultam és levetettem magam, mire hangosan sikítottak az emberek. A szárnyam nem nyílt ki, de a kezemből kilövelt hősugárral fent tartottam magam. Vissza repültem a toronyba, ahol beindult rám a tűz jelző, mire lemenekültem a cellákhoz, majd leültem a régi cellám közepére. Kétségbe estem és nem tudtam mi a baj. Elsírtam magam, de halkan,hogy a többi rab ne hallja.