Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Loki kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenségemet és egy szinte láthatatlan mozdulattal a bordáim közé szúrt egy tőrt. Meglepetségemben kiszaladt belőlem a levegő, majd a tőr nyeléhez kaptam.
- Basszus!
Hirtelen elhagyta a lábamat az erő, majd kiterültem a betonon. Loki felém lépdelt diadalasan, majd mellém guggolt.
- Tudod, érdekes teremtés vagy ember létedre, azonban soha nem leszel képesfelül múlni egy istent.
Mögötte egy ismerős óriási zöld váll emelkedet fel, mire gonoszul elmosolyodtam, majd halkan és teljes nyudogsággal hajoltam kicsit közelebb hozzá.
- Szerintem őt is érdekesnek fogod találni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ijedten megfordult, de Hulk a következő pillanatba a földbe döngölte. Leengedtem magam, majd az eget néztem, miközben a föld remeget Hulk lépteitől, ütéseitől és ugrásaitól. Egy jeges fuvallat után pedig két ragyogó kék szembe, ami aggodalomtól volt túl súlyos. Rámosolyogtam, mire megéreztem, hogy mindkét kezét, az arcomra fekteti.
- Alice – suttogta, miközbe tekintette az arcom és a sebem között cikázott.
- Semmi baj Pi – fektettem a kezemet, az övére.
- Stark! Segítened kell! – kiáltott fel, de nem tudtam, arra fordítani a fejem, hogy lássam hol is van az említett. – Nézz rám, csak rám figyelj,oké?
- Mindig is téged figyeltelek.
- Al...
- Mikor elvesztettem a kontrolt, az akkor volt, mikor megcsókolt az a másik nő. Az erőm az érzéseimmel harcolt, mikor pedig végre beláttam, mit is érzek, elengedet.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Szeretlek Pietro.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szemei tányér nagyságura nyíltak és a máskor villám gyors srác lefagyott. Ajkai elnyíltak és szemei mélyen szinte kutatóan néztek vissza rám, hogy vajon komolyan mondtam-e. Amikor megbizonyosodott róla, hogy nem poénkodom, felém hajolt, majd óvatosan ajkait az enyémekre. Amíg meg nem történt nem is sejtettem milyen régóta vágytam erre a csókra. A külső csata, mint ha ott sem lett volna, lassan és tele érzésekkel csókolt. Felemeltem az egyik kezem, majd hajába túrva húztam közelebb. Amikor elváltunk már nem is éreztem a fájdalmat. Egymásra mosolyogtunk, majd ijedten rezzentem össze egy haraggal teli ordításra.
- Neeeeee...
Pietro felnézet, majd eltűnt mellőlem. Nem tudom mi történt a továbbiakban, úgyan is a testem felett győzőtt a sötétség és behunytam a szemeimet, az utolsó amit pedig hallottam Pietro szavai voltak.
- Szeretem őt.
Remélem megérte várni erre a részre. Mindenkitől bocsánat, de egyszerűen nincs ikletem.
