Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Együttrohantunk egyenesen ki az épületből. Az első utca után megálltam és az egyikszeméttároló mögé bújtam, Nick is észrevette, tehát mellém bújt. Láttuk, ahogyVasember elszáguld felettünk lejjebb ereszkedtünk, majd mikor minden zajelhalt, óvatosan elindultunk. Végig mentünk az utcán, majd átugrottunk a magasbeton falon és szaladtunk egyenesen a közeli piacra. Egy ruha árusnál, meg isálltunk. Amíg én nézelődtem, Nick az ellenséget figyelte. Találtam magunknakegy-egy dzsekit, amit oda adtam neki. Felkapta, majd megfogta a csuklóm ésmielőtt vissza mehettem volna tovább nézelődni, elhúzott. Az eladó utánunkfutott egy darabig, de egyértelműen lehagytuk, aztán menet közben felkaptam azegyik asztalról egy nagyon király napszemüveget, de Nick megállt és visszarakta. Mielőtt felháborodhattam volna, éppen előttünk megjelent Vasember.Nickkel felvettük egy támadó pózt, de hátulról valaki elkapta a karomat és egybilincset tett a kezemre. Majdnem felnevettem, de mikor nem tudtamfelmelegíteni a bilincseket, kicsit megijedtem. Rá néztem Nickre, de ő isdühösen próbált szabadulni. Mögötte pár öltönyös alak egymás után próbáltalefogni. Szabadulásom érdekében, hátra csaptam a fejemet, majd hátra rúgtam,így pont lefejelve és tökön rúgva a mögöttem álló ügynököt. Egyből Nickhezrohantam mentem, majd hasonló technikával azokat is elintéztem volna, dehátulról elkaptak és erősen lerántottak a földre. Gondolataimban, vagy 50-szer megöltem volna itt mindenkit, de mostén kaptam egy jobbost, amit akkora erővel kaptam, hogy a földre zuhantam. Nickordított, de azt a fülem zúgásától nem hallottam, mit. Mikor felnéztem Natashatláttam. Gondolataimban lejátszódott hányféle kép tudnám megkínozni, de sajnos most nem voltam abban a helyzetbe.Lehajtott fejjel tűrtem, ahogy felállítanak, majd elvezetnek, komolyan, minthavalami rab lennék! Felakartam szívni magamat energiával, de nem ment. Ez arohadt bilincs!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
! A szervezetnek is volt ilyesmi kütyüik, de azt csak a kínzáskor használták. Egyenesen vissza vezettek az épületbe, majd a kis kihallgató helyiségbe. Leültettek és várattak. Tudni kell rólam, hogy nem a türelmemről vagyok híres, tehát nagy sóhajokat vettem és dühösen fújtattam néha, mire bejött végre valaki. Azt már nem is említve, hogy kezdek fázni, ami azt jelenti, a bilincs jól működik. Egy sötét bőrű pasas akinek volt egy olyan kalóz szemkötője, amit meg is mosolyogtam.
- A nevem Nick Fury - leül elém, majd egy mappát dob az asztalra. - Ebben a mappában van, minden magáról, szóval, ha azt akarja, hogy ezek köztünk maradjanak csicseregni kezd.
- Mégis mit tudhat maga rólam?
- Mindent, a legféltettebb titkát is.
- Na mondjon egyet-kettőt.
- A neve 12717-es katona, aki a hidrának dolgozik a bátyával.
- Igen, ezt én is elmondtam - bólintok, de semmit sem reagál, vagyis folytatom. - Magam ellenőriztem az adatbázisúkat. Semmit nem tudnak rólam -mosolyogok az arcába, mire az asztalra csap, csakhogy ez engem nem hat meg.
- Ne szórakozzon velem! Hanem tud információkat átadni, nincs szükségünk magára.
- Hát akkor nincs.
- Vigyék a cellába, de a bátyától minél messzebb- mondja ridegen.
Bejött két ügynök és a karomat alatt megfogva vezettek egy cellába, ami sokkal, de jobban nézet ki mint a mi bázisunkon. Bedobtak, mire a földre estem. Egy erőtér féleség biztosította, hogy ne tudjak ki menni, de kilássak. Egyre hidegebb lett. Magamra terítettem a takarót, majd járkálni kezdtem fel-alá. Egy órán keresztül nem csináltam más, azonban annyira fáztam, hogy inkább befeküdtem az ágyba. Nem tudtam felmelegíteni magam, mert megjelent valaki az erőtér másik oldalán.
