Sziasztok, most egy Bosszúállók fanfiction-t hoztam nektek, remélem tetszik majd. Aki nem ismer annak csak annyit, hogy elé nagy a fantáziám.
- Valakit elvesztettél? - kérdi egy mély hang mögülem.
- Inkább valamit, a józan eszemet - erőltetetten...
Letöröltem a kormot az arcomról és hagytam, hajam hagy vegye vissza eredeti barna színét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A ruhámmal nem tudtam mit csinálni, csak reménykedni, hogy senki nem lát meg, míg nem jutok el a celláig. Nem is volt senki sehol, csak éppen amikor a liftből akartam kiszállni, találtam szembe magam Pietroval.
- Alice szi... - megakadt a tekintette a ruhámon. – Veled meg mi történt?
- Semmi, csak..Mindegy – megpróbáltam kikerültem, de természetesen elém állt.
- Nem mindegy, úgy nézel ki, mint akit most vettek ki a kutya szájából.
- Hát úgyis érzem magam, szóval, ha átengedsz azt megköszönöm.
- Nem.
- Mi az hogy nem?
- Hát az, hogy nem, nem engedlek, hanem most rögtön keresünk neked valami ruhát a húgomnál.
- Nem, van nekem ruhám Tony még a múltkor adott, egyet-kettőt.
- Rendben, de akkor megvárlak.
- Nekem jó, de utána programom van.
- Mégis mi?
- Nem kötök mindent az orrod alá – mondtam mire csak morgott valamit, de én mentem átöltözni.
Nem hazudtam Tony tényleg adott nekem pár ruhát, de mikor megláttam őket hálát adtam neki, hogy valami hasznosra költi a pénzét. Meg kell mondanom eltalálta az izlésemet. Egy márvány mintás farmer és egy kék ujjatlan amire az van írva, hogy Love&Juicy. Egy torna cipvel tökéletes volt, úgyhogy vissza is mentem, mire egy feszült Pietroval találtam szembe magam.
- Mi van?
- Eszembe jutott a tegnap.
- Igen? –kicsit kínosan kezdtem érezni magam.
- Igen, hogy nem emlékszem mi történt, csak az van meg, hogy Steve-vel beszélgetünk, majd kerestem valakit, de már nem tudom kit. Te láttál este?
- Igen, láttalak.
- És úgye nem csináltam vagy mondtam semmi hülyeséget?
- Nem tudokról – hazudok, vagyis nem tudom mennyire az, de inkább jobb, ha nem tud róla.
- Mit csináltál ma? – kérdezi váratlanul.
- Sétáltam egyet a városban.
- Fury kiengedet?
- Nem kérdeztem.
- Akkor már értem – mosolyodik el, mire nekem is el kell. – És a sétálástól szakadt szét a ruhád?
- Mi ez valami féle ki hallgatás?
- Csak kíváncsi vagyok.
- Nem mondták még neked, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik?
- Nem, te vagy az első.
Hallju,k ahogy valaki sietősen rohan le hozzánk, majd valaki rámveti magát, mire majdnem hátra esek.
