A Tűz "Angyal" ( Bosszúállók fanf. )

51.

Olyannak éreztem, mintha csak lepihentem volna pár percre. Oldalam fájt, de türhetően. Hátamat nem szúrta egyetlen kavics sem ahogy a betonon. Tudtam, hogy egy ágyon fekszem és azt is éreztem, hogy valaki fekszik mellettem. Kilestem egy apró résen, hogy meg kukucskáljam ki is öleli át a derekam. Mosolyogva nyugtáztam, hogy egy szőke herceg fekszik oldalán felém fordulva. Nyugodt lélegzetei elárulták, hogy nyugodt álmát alussza. Kényelmesebben elhelyezkedve felé fordultam és lábainkat egymásba gabajitottuk. Fejemet fehér pólójába furtam, majd nem tudva mit csináljak kezeimmel azt is mellkasára fektettem. Olyan nyugodtan feküdtünk ott. Számomra is az volt és megkönnyebbültem a tudattól, hogy elmondtam mit is érzek Pietro irányt. Azonban amint erre gondoltam és mosolykúszott az arcomra azonnal le is fagyott, mert tudatomba férkőzött Bucky. Vajon vele mi történt?
- Hát komolyan - hallom meg Wanda hangját - csak egy kávéért mentem el és már megint mellette fekszik. Hányszor mondjam neki, hogy nem fog kámforrá válni, ha elengedi?
- Csak aggódik, hogy esetleg újra elveszíti - válaszol Thor, akin igazán meglepődtem. - Egészen furcsa úton jutottak el odáig, hogy végre mindketten belátták szeretik egymást.
- Ez igaz, bár a fogadást attól még én nyertem - harsan fel Nick hangja.
- Milyen fogadás? - kérdi az isten.
- Fogadtunk a csapatban, hogy melyikőjük vallja be előbb, hogy szereti a másikat.
- Ez nem igazság, hiszen Pietroról lerítt! - akadékoskodik Wanda.
- De Alice mondta ki.
Mellettem a fiú felemelte a fejét, majd azt megtámasztva a kezével fordult a többiek fele, mire én is kinyitom a szemem.
- Komolyan fogadtatok?
- Igen, én arra tettem, hogy tökös vagy és bevallod - magyarázza Wanda. - Ahogy Stark és Clint is.
- Én pedig - mutat magára az említett bátyám. - arra fogadtam Natashával és Stevevel, hogy a húgom.
- Úgy látszik dominánsabb vagyok - támaszkodom fel én is, mire lemosolyog rám.
- Úgy gondolod? - húzza fel kérdőn a szemöldökét, majd rám fekszik mire nevetve próbálom lelökni magamról.
- Ne előttem kérlek - könyörög Wanda, majd mind hárman eltűnnek.
Kettesbe maradva Pietroval, hosszabb csókokat váltottunk és minden rendben volt, amig keze a sebhez nem ért, mert akkor felszisszentem, mire egyből megállt.
- Ne haragudj.
- Semmi baj - húztam vissza, de egy puszi után újra elhúzódott. - Mi a baj?
Nem tudot válaszolni, hosszasan néztem rá kérdőn, de semmilyen választ nem kaptam.
- Én...
- Te?
- Alice én...
Nem fejezte be, mert Vízió lebeget be, mire leperdült rólam.
- Bocsánat, hogy zavarok, de Stark mindenkit kéret a laborba.
- Rendben megyünk - biccentek, majd felállok, de ahelyett, hogy a villám fiú megvárna ki sprinttel.
Ennek meg mi baja van? Egyszer smárolunk és kijelentjül, hogy szeretjük egymást, majd mintha valami idegen csaj lennék?
Én is elbotorkáltam a laborba ahol mindenki felszülten töprenget, majd amit beléptem mintha feloldottam volna.
- Alice - ölelt meg Nat. - jó látni.
A többiek is üdvözöltek, majd leülve az asztalhoz hallgattam Starkot. Egy küldetésről beszélt, amin állítása szerinte nem kellene részt vennem, de mivel az épületben robbanószert rejtettek el, el kell nyelnem a robbanást. Nick nem örült az ötletnek, de el fogadata, majd vissza mentem a szobába, ahol magamra akartam venni a ruhát, de a sebem húzódott. Fájdalmasan kaptam a kötéshez, majd folytattam. Végre sikeresen felvettem és elmentem a küldetésre.
Nem mentünk túl sokan. Csak Nick, Stark és Natasha. A kis akció azonban furcsa módon hosszúnak tűnt. Mintha mindent órákig kellett volna csinálni.