A Tűz "Angyal" ( Bosszúállók fanf. )

33.

Egy repülő ereszkedett mellénk, mire felálltunk és vártuk, hogy kinyissák az ajtót. Amikor azonban kinyílt, egy rakéta vetős férfivel találtam szembe magam. Éppen ránk célzott, mi pedig szinte nyomban futottunk is, de a robbanás nagyon a nyomunkba volt. Megfordultam hát és kezeimet magam elé téve, próbálom elnyelni a feláramló energiát, de Kate visszafordul és elakart rángatni.

- Tovább kell mennünk!

- Te menj, megpróbálom elnyelni a robbanás energiáját.

- Hol várjalak?

- Csak menj biztos helyre.

Nem is vettem észre, de sikerült a tervem, teljesen lefogtam. Amikor végre sehol nem láttam lángokat, vissza mentem. Elé hangos volt és persze az épület fele megrongálódót. A helikoptert sehol nem láttam, de lent, hatalmas tömeg gyűlt össze. Hátrébb álltam nehogy észre vegyenek és megkerestem az elbújt barátnőmet. Azonban a tűzlépcsőn leérve, kellemetlen meglepetés várt, megint. Egy sí maszkos emberek ugráltak minden felől és ránk támadtak. Felforrósítottam a testem a lángokért, majd ezzel a kiváló védelemmel vetettem magam harcba. Unalmassá akkor kezdet válni, mikor már lezsibbadt a karom és a lábam, mert még mindig nem fogytak el. Lassan egész kupacokat ütöttünk ki, de még mindig volt belőlük. Elkezdtem hát erőt gyűjteni a ki töréshez, de ekkor telibe talált egy pajzs. Pontosabban a kapitány csillagos pajzsa. Angyal formámban voltam, nem hibáztatom, de akkor is ez így nem volt fer. Mikor felálltam Kate is a földön volt, de őt teljesen kiütötte. Mikor Stevere néztem, csak nyugodtan baktatott felém, aztán intett.

- Szia Alice.

- Mi? – értetlenkedtem,azt hittem nem hallok jól.

- Szia Alice.

- Nem értelek, hogy...

- Egyszerűen elszóltad magad ma a toronyba, ugye Pi.

- Igen – szólal meg a hátam mögül a hang, de nem fordulok az irányába, azt nézem, Steve mit csinál Kate testével.

- Mit akartok csinálni?

- Téged vissza viszünk, a barátnődet pedig az egyik fogdába,talán onnan nem szökik el.

- De hát én is kaptam egy esélyt.

- Neki nem ez volt az első.

- Volt már nálatok?

- Igen, 2 éve az egyik bázis felszámolása után került hozzánk, de nem tudtunk vele dolgozni.

- Én nem maradhatok.

- Pedig muszáj lesz.

- Nem, nekem meg kell keresnem a bátyámat.

- Megértelek, de most gyere vissza velünk.

- Nem, én...

Egy apróka szúrást éreztem a nyakamnál, majd az utolsó amire emlékszem az Pietro aggódó arca.