Jamessel az egyik árnyékosabb sarokba bújtunk, Kate és Nick pedig felmásztak a falon, majd a tetőszélére hasaltak. Az utca elején, azonban, csak egy egyszerű járókelő sétált el. Már éppen kifújtam a levegőt, amikor egy pókháló terített be minket, azonban James szinte azonnal ketté hasította. Kate és Nick nyaktól lefele teljesen beterítve lógtak előttünk. Egy másodperc alatt mi is belettünk terítve, azonban amint felizzítottam a testem szinte elporladt a háló. Kiszabadítottam volna a többieket is, ha nem jelent volna meg egy pizsamás alak.
- Ömm..ha valami pizsama bulira jöttél, az nem itt van-mérem végig.
- A nevem Pókember.
- Találó név, meddig gondolkoztál rajta?
- Mr.Stark küldött.
- Figyelj Póki, vagy most szépen elengedsz minket, vagy felégetlek a jelmezeddel együtt.
- Csak próbáld meg – intett felém, mire egy tűz golyót löveltem ki. Elugrott előle. Gyors.- Mellé!
Ezt annyiszor mondta, amennyiszer megpróbáltam, a végére, pedig meguntam és taktikát váltottam.
- Póki?
- Igen?
- Mit szólnál egy egyességhez?
- Hallgatlak – ugrik elém, mire hátra teszem a kezem és egy kötelet formálok belőle.
- Itt maradok veled, ha a többieket elengeded.
- Nem értelek, neked ebből mi a hasznod?
- Vegyük, úgy, mint baráti ajánlatott.
- Nem...
Nem tudta befejezni , mert hátam mögül előrelendítettem a kötelet, ami egyből rátekeredet. Akárhogy próbálhatott kiszabadulni,nem ment neki. A kötél pedig mindenegyes mozdulatával erősödött. Felém lövelt egy adag hálót, deszétporlasztottam. Egyre gyorsabban és egyre többet lövelt, míg a kötél annyiraszorította, hogy levegőt is alig tudott venni. A levegő hiány miatt, kezdetkótyagossá válni, majd kidölt. Kiengedtem a többieket, majd eltűntettem akötelet a hősünkről