Esküvő

982 45 9
                                    

És itt is van a következő kérés sunny-sensei nek, még hozzá nem más, mint egy Shirabu x reader qwq
Both of them too cute qwq

Jó olvasást hozzá!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az esküvők nagyon jó dolgok. Annak a két embernek, akik összekötik az életüket, a többieknek csak felesleges tortúra, de nem baj, egy nap megéri jópofizni. Elvégre annak a két személynek ez élete legfontosabb napja.

Édesanyád testvére is úgy döntött, hogy megházasodik, így a kiccsalád is hiavatalos volt az eseményre. Hiába határoztad el magad, hogy isten bizony nem fogsz felvenni szoknyát, anyád erősebb volt, így végül egy fekete ujjatlan ruhában feszítettél a templomban. Giccsesnek találtad ezt az egész felhajtást, de legalább azért hálát adtál, hogy nem kellett koszorúslánynak lenned. Szerencsére volt rá elég jelentkező a kis pereputtyból. Miután nem túl feltűnően végigunatkoztad a szertartást, következett a kis kajálás, ami az egyetlen pozitívum volt az estében. Korlátlan svédasztal. Egy megtestesült álom.

Miután megtömted a fejed, volt időd nézelődni a famílián, és szemügyre venni az új tagokat. Nem nagyon találkoztál még senkivel onnan, és valahol nagyon is örültél neki, hogy nem a te családtagjaid. Néhány fura fazon után viszont megakadt a tekinteted egy srácon, aki kb veled egykorú lehetett. Alig feltűnően telefonozott az asztal alatt, leszarva a körülötte beszélgetőket. Ennél a tevékenységénél már csak a frufruját találtad impozánsabbnak, ami furán ferdére volt nyírva. Egy darabig elszórakoztattad magadat a bámulásával, majd érdekesebb tevékenység után néztél.

Este pedig, mikor már mindenki véralkohol szintje az egekbe ugrott, kezdődött a bulinak csúfolt táncos mulatság, ahol minden részeg felnőtt szétbulizta az agyát. Te először a furcsa mosolyú rokonok táncfelkérése elől menekülve kipróbáltad a teremben lerakott összes széket, de mivel nem találtál elég kényelmeset, új tevékenységet kellett találnod. Egy darabig céltalanul sétálgattál, majd megtaláltad a teraszra vezető ajtót, ahol kiléphettél a hideg éjszakába. A hatalmas ablakok és hangos zene miatt odakint is tökéletesen hallottad a benti mulatozást, s a fény szerencsére kellőképp megvilágította a sörpadokkal körberakott teraszt, ahol így nem kellett félned, hogy eltanyálsz. Viszont nem voltál egyedül odakint, ugyan is az ebédnél látott srác is ott ült nagy magányosan, és bámult ki a fejéből.

- Látom jó a buli - jegyezted meg, miközben leültél mellé. Erre kérdőn rádemelte barna íriszeit, majd már fordította is el őket vissza a semmibe.

- Aha, nagyon. - biccentett egyet értve.

- Egyébként [T/N] - nyújtottál neki kezet, amit el is fogadott.

- Shirabu Kenjirou.

- Na és Shirabu, hogy-hogy itt kinn üldögélsz egyedül? - tetted keresztbe a lábaidat, hogy rákönyökölhess, és szempillarebegtetve hallgasd igéit.

- Utálom az esküvőket. Felesleges felhajtás az egész - ingatta a fejét.

- Jó meglátás, egyet értek - csettintettél felegyenesedve, majd vállat vontál. - De hát ha egyszer ilyen fontos valakiknek...

- Miért nem tudták volna kisebb társasággal megünnepelni? Nem kellett volna annyit költeniük rá - morogta szemforgatva. Kuncognod kellett rajta, hogy milyen kis anyagias. Mondjuk a frufrujából nem is gondoltál volna mást.

- És akkor mondjuk nem kergetne ennyi részeg rokon sem, hogy táncolhassanak velem - bólogattál együttérzően. Kevesebb ember, kevesebb kellemetlenség.

- Nem szeretsz táncolni? - kérdezte felvont szemöldökökkel. Így közelről egész aranyosnak találtad, ráadásul a zakó sem állt rosszul rajta.

- A részeg rokonokat nem szeretem - javítottad ki, mire felvilágosodva biccentett. Aztán egyszer csak felállt a padról.

- Akkor táncoljunk. - nyújtotta feléd a kezét, mire értetlenül pislogtál.

- Öhm, mármint itt és most? - riadtál meg, hisz erre nem készültél fel, ráadásul pont egy lassú szám következett odabent.

- Miért is ne - vont vállat, s mivel nem tudtál nemet mondani a megigéző szemeinek, megfogva a kezét belementél.

Nem gondoltad volna, de Shirabu nagyon jól táncolt. Egyik keze természetesen simult a derekadra, a másik pedig felemelte a tiedet, egy nagyon is kényelmes báli fogásba. Először kb úgy mozogtál, mint egy botsáska, de mikor biztossá vált, hogy nem csináltok mást, mint jobbra-balra lépkedtek a zene ritmusára, megpróbáltad elengedni magad. Olyan tökéletes és nyugodt volt az egész szituáció, hogy a fejed szinte magáról hajlott le a vállára, hogy lehunyt szemmel élvezhesd a pillanatot, azt kívánva, hogy soha ne érjen véget. Lehet hogy az esküvők flancosak voltak, és idegesítően giccsesek, még is az az érzésed támadt, hogy nem feleslegesek. És talán nem csak azoknak életük legszebb napja, akik egybekelnek.

𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀 Where stories live. Discover now