𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Játék est

Elsőként a Kenma x readert írtam meg, mivel ezt kértétek a legtöbben (EmiChan2 idk_who_am_I) uwu
Ezután pedig szerintem időrendi sorrendben fogok haladni a kérésekkel, mivel hát még is csak úgy igazságos hihi

Jó olvasást!~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tömött szatyorral battyogtál fel barátod lakására, hisz ha már te mentél át hozzá, a bevásárlást is elintézted. Ez azt jelentette, hogy felvásároltad az összes chipset, sós ropikat, mogyi termékeket és pattogatott kukoricát, mellé pedig egy hadsereg ivóvíz ellátásának elegendő mennyiségű kólát. Hiába, valamivel el kellett tölteni az egész éjszakás non-stop videójáték maratont. Így aztán eléggé el is fáradtál, mire felértél a negyedikre, de mikor már az ajtó előtt álltál, hősies sóhajjal dobtad le a szatyrokat a földre, hogy a kulcsodat előkotorva beronthass.

- Tadai ma~ - szóltál emberi hangon mikor beléptél az ajtón, mire valahonnan a hálószoba mélyéről egy "szia" szálingózott feléd. Bezárva magad után az ajtót levetted a cipőd, majd a kajával együtt egyenesen a szobába mentél, ahol Kenma már a ps előtt henteregve kockult. Ledobtad a szatyrokat a kotacu mellé, majd fáradtan elterültél a hátán.

- Legközelebb te veszed meg a kaját - motyogtad neki kimerülten.

- Vagy lefizetjük Kuroot, hogy vegye meg és hozza fel őket, aztán kilökjük az ablakon - tanácsolta mire felkaptad a fejed.

- Nem véletlenül vagy zseni - nyomtál egy puszit az arcára, majd mellé kucorodtál. - Mivel játszunk ma?

- A szokásos felhozatallal, ha úgy jó. Meg leszedtem valami féláras cuccot is, majd megnézzük mi az - nézett rád továbbra is folyamatosan a kontrollert nyomkodva.

- Tökéletes - értettél egyet, és hagytad hogy egy gyengéd csókot leheljen az ajkaidra, amit a játék fülsiketítő pittyegése szakított félbe.

- Ja, ezt is kijátszottam - vette tudomásul, mikor ránézett, és kilépett, hogy nekiláthassatok a játékestnek, amit annyira vártál.

Ez volt a fénypontja minden hétnek, hisz egész éjszaka csak kettesben voltatok és kedvetekre kockulhattatok. Miközben az egyikőtök játszott, a másik bezabált, hisz élt az aranyszabály, miszerint nem szabad kajás kézzel kontrollert fogdosni, mert kikaparja a macska a szemed. Ha pedig éppen ketten versenyeztetek, le kellett mondanotok a chipes zacskó recsegéséről egy kis időre. Ezen kívűl az összes felmerülő pózban henteregtetek a földön, komolyan, volt hogy Kenma ágynak vetett háttal játszott, te meg fejjel lefelé fekve az ölében, a lábaiddal az ágyon figyelted ahogy sorra nyer meg mindent. Egyszerűen tökéletesen telt az éjszaka, ahogy általában.

- Na kijátszottunk mindent. Megint. - nyújtózott Kenma elégedetten, mikor végeztetek.

- Akkor megnézzük azt az új játékot? - jutott eszedbe, hogy éppenséggel az még hátra van.

- Aham - vette újra a kezébe a kontrollert, és pár gombnyomás után, már meg is jelent a képernyőn a játék főcíme: Until Dawn.

- Te - suttogtad Kenmának összehúzott szemekkel, miközben elkezdett betölteni. - Ez túlságosan hasonlít egy horror játékra.

- Ja, val'szeg az is - vont vállat Kenma.

- Ne már, tudod hogy utálom az ilyeneket! - húzódtál hozzá közelebb, miközben elindult a vérfagyasztó zene, meg megjelent valamilyen halálfejes homokóra.

- Egész jó értékelést kapott, csak nem lesz olyan rossz - emelte meg az egyik kezét Kenma, így bebújva az ölébe kucorodtál, nyakig magadra húzva az útközben csórt pokrócot, és igyekeztél elveszni az ölelésében. Aztán elkezdődött a játék.

- NEEE JÖN A VENDIGO OTT VAN MÖGÖTTED - kiabáltad kétségbe esve, mivel szó szerint beszartál a játék túlságosan élethű grafikájától. - ÖLD MEG KENMA, ÖLD MEG ŐKET!

- Csendesebben már - morogta barátod koncentráltan, majd lenyomva a megfelelő billentyűket szépen meg is perzselte a torz élőlényt. - Tessék, már meg is halt - nyomott egy puszit a fejedre.

- Utálom ezt a játékot - bújtál ki a takaró alól félig, miközben menekült tovább a srác, aztán... - LETÉPTE A FEJÉT, ISTENEM LETÉPTE! NEM HALT MEG!

- A kurva anyját - értett egyet a barátod, bár ő inkább a csajnak címezte, aki miatt meghalt a karaktere.

Nagyjából így játszottátok végig ezt a játékot, míg nem végre mikor ott is és a valóságban is hajnalodni kezdett, véget ért a szenvedésed, és minden szereplő megmenekült a szőke csávón kívűl, akinek letépték a fejét.

- Vége van - tette le a kontrollert Kenma, mire végre kibújtál a takaró alól. Közben mivel túl közel volt a tévé, és túlságosan féltél felültetek az ágyra, hogy az ágyneműk biztonságos védelméből gyilkoljatok vendigokat.

- Még mindig utálom ezt a játékot - közölted durcásan, majd megfordulva rácsimpaszkodtál Kenmára, mint egy koala.

- De végül meghalt az összes. Most tényleg. - simogatta a hátadat, nyugtatónak szánt szavakkal.

- De a kutya meghalt~ - nyöszörögted fáradtan.

- 8 óra folyamatos videójáték, kábé félszáz halott állattal, és te a kuyta miatt sírsz - pislogott értetlenül, mivel már ő is fáradt volt hozzá, hogy egyáltalán megpróbálja megérteni ezt.

- Igen, mert a kutya aranyos volt - motyogtad, miközben az immáron elsötétedett szobában Kenma egyszerűen eldőlt veled az ágyon, és magatokra húzta a takarót.

- Akkor jó éjt - hunyta be a szemét lemondóan, de azért hozzátette. - Vagy reggelt.

- De Kenma - suttogtad pár perc múlva közelebb bújva hozzá. - Mivan, ha megjelenik egy vendigo?

- Hozzávágod a kutyát - felelte elmésen átfordulva a másik oldalára. Ennyit a romantikáról.

- Gonosz!