𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Pirates Of The Haikyuu

Hola hola
Yupp, tudom hogy ritkán vannak részek, de egy kis türelmet kérnék tőletek, mert közben publikálok 2 könyvet, írok 3 másikat és esszékkel készülök egy versenyre qwq
De megígérem hogy lassan összeszedem magam uwu
Ha más nem, az nyugtasson titeket, hogy mire nyáron unatkozni fogtok, addigra már nekem is lesz időm írni xddd

Na de, most hoztam egy one shotot a Karib tenger kalózaihoz, ami annak a hq-s variációja, kiegészülve az avatarommal (Yuki) és Rehiia oc-jével uwu
A hozzá készült artot megtaláljátok instagrammon a @vicchan13 nevezetű profilomon uwu
Oké, eskü befejezem az önpromót xddd

Jó olvasást mindenkinek~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- OH HO HO HO - toppant be a civil polgárok közt csak Bagoly szemként emlegetett ormótlan kalózhajóra annak becses kapitánya, Bokuto, miután megejtette zsákmányszerző útját a kikötői kocsmákban.

- Megint elköltötted az összes pénzed? - nézett rá unottan Akaashi, miközben egy dobozt cipelt a raktár felé.

- Amíg én itt vagyok minden értékünk meg van - kacsintott rá Bokuto.

- Legalább szomjan nem halunk... - forgatta a szemeit, a kapitány kezében pihenő rengeteg rumos üvegre célozva, amitől az alkohol mérgezés hatványozott tünetei várhatóak el, majd eltűnt a hajó mélyében. Bokuto egy jól ismert tengerész nótát fütyörészve indult meg saját kis kabinja felé, hogy a könyverspolca mögé rejtett titkos széfbe rejtse el kincseit. Ha már a könyveket nem nagyon forgatta, valamire hasznosítani kellett.

- Oya, te mit csinálsz itt? - kérdezte az asztalánál ülőtől, miután becsukta titkos szelencéjének ajtaját.

- Azt amit neked kellene... - felelte Kenma sóhajtva, majd egy vékony szallagot megragadva hátul összefogta hosszúra nőtt tincseit, hisz kezdtek útba lenni neki. Gondolt már rá, hogy le kéne vágatnia, hisz a szőkeség is teljesen lenőtt belőle, de hát kinek van ilyenre ideje, mikor kalózkodni kell.

- Útvonal terv? - hajolt az asztalra kifeszített térkép fölé Bokuto, mint aki ért is hozzá.

- Igen. Ha elindulunk északra megkerülhetjük a szigetet, ami viszonylag biztonságos a többi útvonalhoz képest, aztán ha elfordulunk....

- Oda is menjünk el! - bökött a térkép egy bizonyos pontjára Bokuto, amit nem érintett a szaggatott vonal.

- Mer? Nincs ott semmi - pislogott fáradtan Kenma, aki már előre tudta, hogy ez nem jó ötlet.

- Mert egy legenda szerint ott élnek a Chibik. Ilyen kis lények, amik különféle erővel rendelkeznek. Szerencse, siker, a vagyon növelése... - huzogatta a szemöldökét Bokuto sokat mondóan. - Van olyan, amelyik aranyat pukizik!

- Inkább mentem volna assassinnak - pislogott rá Kenma lefagyva, mikor is sietős léptek hangja zavarta meg kettejük csevejét.

- Ahoy kapitány, minden készen áll az indulásra - kukkantott be az ajtón Konoha.

- Rendben, akkor már is megyünk! - indult meg kifelé Bokuto - És higgy nekem, rajzold csak át az útvonalat - kacsintott még Kenmára, majd a másik tiszttel eltűnt a fedélzeten.

Az út simán telt, ahogy mindig. Szelték a végeláthatatlan kék óceánt, melyet a rá üveglapként feszülő horizont határolta el a felettük magasodó égtől, hogy az eltévedt hajósok nehogy áthajózzanak oda. Közben a szokásos felállás volt jelen: mindenki Bokutoval kártyázik, miközben az hülye történeteket mesél, közben Akaashi próbálja kormányozni a hajót, és a távcsővel figyelő Kenmával tárgyal róla, hogy ennyi erővel elegen lennének ketten is erre a hajóra.

- Bokuto-san! - kiáltott le Kenma, de a hangosan nevetgélő társaság először meg sem hallotta. Kellett egy kis idő, míg a névleges kapitány neki tudta szentelni a figyelmét. - Mindjárt oda érünk ahhoz a... oda.

- Akkor iszkiri emberek! - pattant fel Bokuto izgatottan és fejébe vágta a kalapját.

- Még is hova? - pislogott rá Konoha, akinek semmi kedve nem volt dolgozni egy olyan meleg napon.

- Hát hova? Chibit fogni!

- Úúú, én tudom mi az! - ragyogtak fel Yuki szemei, aki addig tökéletesen elvolt a többiek vagyonának elkobzásával. - De itt nincsenek, nem?

- Hát itt speciel nem, de betérünk egy öbölbe, ahol a legenda szerint vannak! - újságolta neki Bokuto, mire az lány lelkesedése is az egekbe ugrott.

- Akkor irány a horgászbotokért! - pattant fel, magával rángatva Kaorit, aki már éppen elbóbiskolt volna.

- He? - pislogott az álmosan, de feleletet már nem kapott.

Miután betért a hajó a misztikus öbölbe, mindenki horgászbotot ragadva próbált kifogni egy olyan rejtélyes élőlényt. Egy darabig teljesen feleslegesnek látszott a dolog, már majdnem fel is adták, mikor Yuki horogja beleakadt valami nehézbe, amely majdnem ki is rántotta a kezéből a botot. Izgatottan kezdte tekerni, s már majdnem szikrák pattogtak belőle, mikor végre a kezébe tudhatta a méretes befőttes üveget.

- I GOT IT! I GOT A JAR OF REI! I GOT A JAR OF REI! - kiabálta izgatottan, mikor már a feje fölött lóbálhatta a benne rejlő lénytől rózsaszínre színezett üveget.

- Hát én megeszem a kalapom - tette a fejére a kezét Kenma hitetlenkedve, majd Akaashival váltottak egy pillantást, s mindketten rohantak oda a többiekkel együtt. Yuki leguggolt, s óvatosan kinyitotta a kis üveget. A benne rejlő rózsaszín Chibi aurája kicseszte a szemüket, miközben kecses hableány mozdulatokkal kimászott belőle, s két pici lábára felállva körbe nézett. Hosszú, rózsaszín haja a földig érve fonta őt körbe, ahogy tekintetével felmért mindenkit és aranyosan mosolygott.

- Ez egész... aranyos - állapította meg Konoha, miközben mindenki úgy meredt rá, mint egy csodára. A kis Rei kinyújtott a kezét Bokuto felé, mint a kisgyerekek, mikor azt akják, hogy felvegyék őket. Bokuto ennek eleget téve óvatosan fel is vette, s mivel ők ketten így kimaxolták a cukiság faktort, egy egyöntetű "awww" szakadt fel a legénységből. Rei ártatlanul pislogva nézte Bokutot, majd hirtelen előkapott egy egészen nagy és fenyegetően éles kést, miközben arca ördögire változott, majd rátámadt Bokutora.

- DIE DIE DIE DIE~