𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

The First Kiss(es)#2

Hello hello sziasztok

Ma megint egy régebbi rész folytatásával jöttem, még pedig egy nem mindennapi első csókkal Terushimával
Mivel amúgy ebben a témában sok lehetőség rejlik, nekem meg semmi más ötletem (bocsi), így arra gondoltam, hogy írok még pár ilyet majd

Kivel írjam még meg reader-chan első csókját?

Mondjuk ami jó hír, hogy a karácsonyi résszel már jól haladok, holott még csak november van xd

Na de jó szórakozást a továbbiakban mindenkinek!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Terushima lehet, hogy egy vadbarom volt, de a röplabda mellett egy dologhoz nagyon értett: a színjátszáshoz. Amikor megjelent a szímpadon, mindegy hogy milyen szerepbe bújt, elvarázsolta a nézőket. A próbákon általában mindig vele kiabáltak, mert nem figyelt oda, meg hülyéskedett a többiekkel, de előadás közben és alatt sose volt vele ilyen baj. Te nagyon jól ismerted már ezt az oldalát, hisz te is színjátszós voltál. Imádtál színíszkedni, és el is gondolkodtál rajta, hogy ha nagy leszel, esetleg hivatásos színész leszel. Egészen addig a napig, míg egy darab kicsit több lett számodra, mint csupán játék.

- Rendben, szóval jövőhéten lesz a mesék világnapja, így mi is egy mesét fogunk előadni - kezdte a szakkör vezető tanár, mire többen felhorkantak. - Igen, tudom, gyerekesen hangzik, de nyilván úgy írtuk meg, hogy élvezhesse a korosztályotok is - mesélte, miközben kezébe vette a szöveg könyvet. - A címe pedig: Hófehérke és a hét törpe.

- Nem inkább Hókefélte hét törpe? - kérdezett vissza Terushima nagy leleményesen, mire a többiekkel együtt te is felnevettél.

- Még egy ilyen beszólás, és vissza veszem tőled a herceg szerepét - mosolygott rá gyilkosan a tanár, miközben a kezébe nyomta a szövegkönyvét. Majd feléd fordult. - [T/N], te fogod játszani Hófehérkét, sok szerencsét hozzá - mondta, mire egy pillanatra lefagytál. Régen kaptál főszerepet, így igen csak megilletődtél, hogy téged választottak.

Nem sokkal ezután megkezdtétek a próbákat, megtanultad a szöveged és valljuk be, nem is volt olyan vészes. Tényleg olyanra csinálta a sensei, hogy poénos is legyen, de legyen benne komolyság is. Minden nagyon jól ment, mindaddig, míg el nem érkeztetek ahhoz a jelenethez, ahol te halottan feküdtél a koporsóba. S egészen addig nem is gondoltál rá, akkor viszont tudatosult benned, hogy mi fog történni.

- Szóval bejön a herceg, beszél a manókkal és aztán odahajol az alvó Hófehérkéhez, és megcsókolja - sorolta az insttukciókat a tanár. Mindenki helyeslően bólogatott, csak te feküdtél ott úgy, mint egy hulla. Megmerevedve a meglepettségtől.

Nem nagyon értetted mit beszélnek körülötted, a füledben dobogó vértől. Persze, tudtad mi az a színpadi csók, de akkor is eléggé be voltál tojva, hogy most mi lesz. Terushima végső soron elég helyes és népszerű srác volt, mi lesz, ha...

De mire idáig eljutott volna a gondolat meneted, meg is jelent feletted, elmondta a szövegét, majd végig a szádat szuggerálva egyre közelebb hajolt. Már csak pár centire volt tőled, te pedig szorosan behunytad a szemedet, amikor.... Amikor nem történt semmi.

- És ezután mi jön? - emelkedett fel hirtelen, hogy folytathassátok a próbát. Meleg helyzet volt.

A hátra lévő napokban szerencsére a próbán egyszer sem került sorra a csók. Amit nem is bántál, mivel minden este úgy aludtál el, hogy ezen agyaltál. Vajon milyen lesz élesben? Hát erre hamar választ is kaphattál, mikor elérkezett az előadás napja.

Mindenki teljes lázban égett, kapkodva készülődött, hogy tökéletes legyen az előadás. Te már fel voltál öltözve, átvetted utoljára a szövegedet, és éppen a színpad mellett áldogáltál a sötétben, várva hogy befejezzék a díszlet felpakolását, mikor Terushima lépett melléd.

- Izgulsz? - kérdezte vigyorogva, miközben mintha röpi meccs előtt lenne, elkezdett bemelegíteni.

- Kicsit. Te? - adtál kurta választ, mivel szemeid előtt újra és újra csak a csókos jelenet lebegett fel.

- Nem nagyon. Te figyu, a sensei azt mondta majd a végén ketten előre álljunk be egy külön sorba, okkersárga? - kérdezte, és őszintén elcsodálkoztál rajta, hogy hogyan tud ilyen laza lenni.

- Okkersárga - válaszoltál neki mosolyogva, majd le is lépett, hogy a felkomfi után kezdődhessen az előadás.

Természetesen a korosztályotok és a felsőbb évesek oltári röhögéssel fogadták a Hófehérkét, hisz ez még is csak egy mese. De ahogy haladtatok előre a történetben, egyre kevesebbszer röhögtek fel, s érdeklődve figyelték, hogy mi történik. Te próbáltad teljesen kikapcsolni az agyadat, és tényleg azt a szerencsétlent játszani, aki kénytelen volt öt törpenövésű pasihoz szegődni, aztán megette a vénasszony almáját a naív fejével, és színpadiasan meghót.

Eddig nem is volt baj, elfeküdtél, beraktak a "koporsóba" és nem kellett semmit csinálnod. Hallgattad, ahogy sírnak a törpék, aztán megjött a herceg. Terushima most is rettenetesen jól játszott, még egy ilyen gagyi szerepben is, te pedig hevesen dobogó szívvel vártad, hogy felélesszen. Vagy inkább kinyírjon, azzal a csókkal.

Oda is lépett hozzád, láttad, ahogy őszinte szomorúsággal az arcán néz, mond valamit, s akkor döbbentél csak rá, hogy amúgy be kellett volna csuknod a szemed, mert halott vagy, de már mindegy volt, mert fölédhajolt és nem szakította meg a jelenetet semmilyen közbedumálás, félreértés vagy akármi. Megérezted az ajkait a tiedet, ahogy egy egyszerű csókot ad, nem cifrázza túl. Neked pedig a mellkasodat elöntötte a forróság, ugyan is ez nem színpadi csók volt, ó de még mennyire hogy nem. Ő most komolyan megcsókolt.

Miután felemelkedett türelmetlenül köhintett egyet, mire feleszméltél a kábulatból, és visszarázódva a szerepedbe felültél, hogy befejezhessétek a színdarabot. Ez meg is történt, nagy sikert arattatok, mint mindig. S mikor ott álltatok a tapsvihar közepette a színpadon mindenki előtt, csak ti ketten kézenfogva...

Na akkor tudtad, hogy nem ez volt az utolsó csók, amit valaha váltottatok.