𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

22. Nishinoya

Ez a sztori nagyon random lett. Meg kaki xd. Nem baj, azért jó olvasást, vagy mi:D

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A forrócsokiddal a kezedben magányosan sétáltál a karácsonyi vásár forgatagában. Először nem akartál eljönni, mivel nem volt kivel, végül még is győzött a kíváncsiságod, s lejöttél megnézni a kínálatot.

A hatalmas tömegben tengődve alig láttál ki az emberek közül az alacsony termeted miatt, így a nyakadat nyújtogatva próbáltál kilesni a tömegből. Viszont miközben próbáltál szemügyre venni egy édesség árust, nem figyeltél oda, s csak arra lettél figyelmes, hogy a kezedben tartott forrócsoki egyenesen a kabátodra borul egy ütközéstől.

- Jézusom, nagyon sajnálom! - kezdett azonnal szabadkozni egy veled egykorú fiú, aki szintén kapott valamennyit a forró italból.

- Nem, én sajnálom, nem figyeltem oda. - néztél végig a totál káros kabátodon.

- Semmi baj, ez nem nagy cucc, viszont a tiéd... - nézett végig magán, majd a te kabátodon is.

- Nem nagy cucc? Már csak egy kis díszítés hiányzik, és simán elmehetnél csokis sütinek! - néztél az ő kabátjára, ami szintén tiszta csoki lett.

- Jó, akkor egyezzünk ki egy döntetlenben - nevetett a fiú. - Nishinoya Yuu vagyok - nyújtott kezet, amit örömmel el is fogadtál.

- [T/N] vagyok - fogtál vele kezet, mikor is valaki meglökött hátulról, így sokkal közelebb kerültél Nishinoyához, mint szerettél volna.

- Bocs... - nevettél kínosan, s szerettél volna hátrébb lépni, de nem volt hova, mivel valaki közvetlen ott állt a hátad mögött.

- Mit szólnál, ha kivergődnénk valahogy ebből a tömegből? - kérdezte Nishinoya, mire bólintottál, jelezve, hogy benne vagy.

Erre megragadta a kezed, majd néhány emberen keresztülrángatva, hamarabb ki juttatott a kavalkádból, mint azt gondoltad volna.

- És most mihez kezdesz [T/N]? - tette fel a kérdést Nishinoya, mikor már elhalkult mögöttetek a tömeg.

- Hát...szerintem haza megyek lecserélni a kabátom, vagy lehet otthon is maradok.... És te Nishinoya? - fordultál a fiú felé.

- Hívj csak Noyának - legyintett. - Én meg... szerintem haza kísérlek, aztán én is haza megyek. - vont vállat, te pedig hiába akadtál fenn a hazakísérős részen, inkább nem tetted szóvá.

- Akkor inkább menj egyből haza, mert csak rászárad a csoki a kabátodra... - tanácsoltad.

- Az így is-úgy is rászárad, mert a város másik végén lakok. - legyintett lemondóan. Őszintén elcsodálkoztál a nemtörődömségén.

- Akkor gyere fel, amíg megszárad a kabátod. - ajánlottad fel vállat vonva, mivel úgy is egyedül lettél volna otthon.

- A szüleidnek nem lesz... - kezdte Noya, de te leintetted.

- Nincsenek otthon, úgy hogy nem fogja őket zavarni. - legyintettél most te.

- Hogy-hogy nincsenek otthon karácsonykor? - lepődött meg Noya a kijelentéseden.

- Hát... dolgozniuk kell úgy hogy... - mondtad elhúzott szájjal, miközben inkább az aszfaltra szegezted a tekinteted. A szüleid nagyon keveset voltak otthon, mivel mindketten mentősként dolgoztak. Karácsony este is behívták őket, s te jó gyerek létedre biztosítottad őket, hogy majd csapsz egy rögtönzött csajos bulit a barátaiddal, úgy hogy nyugodtan bemehetnek dolgozni. Arról viszont már nem kellett tudniuk, hogy jóformán senki sem ér rá.