HEY HEY HEY!
Eme csodálatos könyvben megtalálsz mindent, ami Haikyuu, úgy hogy kukkants be nyugodtan;)
#2 in volleyball 2018. 12. 06.
#1 in hq 2019. 05. 12.
Hehe Na sziasztok embik Rég volt rész És sokára lesz Nem fogok magyarázkodni, egyszerűen túl meleg van xD Na de
Mivel ma van a szülinapom, és megvénültem T^T Gondoltam összedobok valamit, hogy ti se maradjatok ki a buliból UwU Meg aztán Van még két másik szülinaposnunk is uwu 🎉Innen is boldogat Ushiwakának és Aonének UwU🎉
Hoppsan! Denna bild följer inte våra riktliner för innehåll. Försök att ta bort den eller ladda upp en annan bild för att fortsätta.
Na jó olvasást mindenkinek!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sajnos eljött a születésnapom napja is, mikor is egy évvel megvénültem. Szerencsére jóformán senki le se szarta, így egész nap animézhettem és rámennel tömhettem a fejemet. Aztán délután rám írt Futakuchi, hogy menjek már át hozzá, mert unatkozik. Fun fact: Futakuchi sosem unatkozik. Kissé vonakodva bár, de beleegyeztem, mivel úgy sem szocialozálódtam még aznap. Felkaptam valami kevésbé meleg ruhát, majd elcammogtam a buszmegállóig. Ahol is egy nem várt alakkal találkoztam.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem tisszetsséges távolságot tartva Ushijimától.
- Shirabuhoz megyek - válaszolta komoly arccal, mire enyhe fangörcsöt kaptam.
- Ő Futakuchinál van - emlékeztem vissza, mivel Kenji mondta, hogy ő van ott nála, meg Tsukishima, amitől fangörcs-rohamot kaptam. Áh, nem shippelem őket.
- Honnét tudod? - húzta fel kételkedve a szemöldökét, amitől még ijesztőbben nézett ki.
- Futakuchi mondta - zártam rövidre.
Miutná megjött a busz, leültem egy csaj mellé, hogy még véletlenül se jusson eszébe mellém ülni, viszont úgy tűnt szerencsére jól meg van a busz elejében. Utaztam pár megállót, majd leszálltam, viszont balszerencsémre ő is jött velem.
- Ugye nem tervezed, hogy te is jössz futakuchihoz? - kérdeztem tőle szúrós szemekkel.
- De - jelentette ki, mire legszívesebben hazamentem volna. Mivel ezt nem tudtam megtenni, egyszerűen ráírtam Futára, hogy haljon ki, mivel tudtam, hogy az ő keze van a dologban. Ő meg visszaírt, hogy találkoztam Ushijimával, ugye? Megölöm.
- Ő is jön? - kérdezte meg hirtelen Ushiwaka, mire felkaptam a fejemet. Aone várt be minket nem messze tőlünk. Na őt még mindig jobban kedveltem, de tőle is féltem.
- Futakuchihoz mész? - kérdeztem a fehér hajút, mire az morcosan bólintott. Így már hárman indultunk meg, én pedig biztosra vettem, hogy Futakuchit a puszta kezemmel fogom megfolytani. Nem elég, hogy alapból mindketten ijesztőek voltak, a 170 centimmel és etióp testalkatommal elvesztem közöttük. És legalább húsz percig velük kellett sétálnom nyomasztó csendben. Aztán megérkeztünk a lakása ajtaja elé, én pedig előre engedtem Ushiwakát, hogy ne nekem kelljen meghallni először. Aztán mire becsukódott Aone mögött az ajtó, a szemem elé került egy maroknyi ember, három torta, renegeteg lufi és konfetti. És aztán elkezdtek énekelni.
-... Boldog szü-li-na-pooooooot! - fejezték be az éneklést. A baloldalomon Aone meghatottan szipogott, Ushiwaka szokásához híven csak pislogott, én pedig próbáltam nem megfulladni a röhögéstől. Na igen, egy csapat fiú nem igazazán tud énekelni.
- Boldogat~ - tett a fejemre Futakuchi egy zöld szülinapi süveget, mire egy gyilkos tekintettel illettem.
- Ezért még meglakolsz - fenyegettem meg, de ő mit sem törődve ment Aonéhez, hogy pesztrálja egy kicsit. Ushiwakát Shirabu és Tendou támadta le, hozzám pedig sorban jöttek oda a többiek. Terushima, Akaashi, Kenma, meg természetesen Shittykawa.
- Boldog szülinapooooot! - tárta ki a kezeit, mire én egy boldog mosollyal megöleltem a mellette álló Iwa-chant.
- Boldogat - mondta ő is, mikor elengedtem. Oikawa szipogva nézett, mire megpaskoltam a fejét, majd elmentem felenni a tortám, mielőtt másnak is eszébe jutna. Végül nem sikerült elbújnom előlük a fürdőkádba, így muszáj volt másnak is adnom a karamellás-mennyországomból. Ezután nekiálltak pókerezni, amiben én csak osztottam, mivel nem akartam kifosztani őket, mikor is megszólalt a csengő. Azon kevesek közé tartozva, akik még józanok voltak, elmentem ajtótnyitni, ahol azonnal a két személy nyakába ugrottam.
- Tamiii~ és Rei-chan! Azt hittem ez a barom már meg sem hívott titeket - törölgettem a szememet meghatottan.
- Szét is rúgtam volna a seggét - veregette meg a vállam Rehiia, majd beengedte magukat.
- REI-CHAAAAAAN - pattant fel Oikawa, mikor meglátta a barátnőjét és megpróbálta halálra ölelgetni.
- Fúj, miért vagy ilyen büdös?! - tolta el a fejét a rózsaszín hajú.
- Ne akard tudni - válaszolt helyette Iwa-chan, akihez Tami bújt hozzá.
Na és innen kezdődött csak a buli. Először is feléltünk minden kaját, aztán végignézhettem a "Rehiia vs Idióták" című túlélő sorozat mind a 6 évadát, miközben Akaashival, Iwa-channal, Tsukkival, Shirabuval, Tamival és Kenmával Soloztunk. Aztán nekiálltunk felelsz vagy merszezni, amiből homárparti lett, amit mi hárman természetesen le is videóztunk. Aztán már kezdett elülni a dolog, így végül mindenki hamar kiütötte magát.
- Vigyázz magadra - búcsúztam el Rei-chantól, aki Oikawát próbálta hazavinni.
- Én inkább őt féltem - biccentett a barátja felé, aki seggencsúszva próbált meg lemenni a lépcsőn.
- Mi is megyünk - búcsúzott Iwa-chan és Tami is.
- Jó volt talizni - ölelgettem meg a barátnőmet, majd figyelemmel kísértem, ahogy elhagyják a lépcsőházat. Így egyedül maradtam egy csomó alvó emberrel.
Futakuchi a hálószobájában aludt az ágyban, Shirabu pedig hozzá bújva szuszogott szintén. Miután csináltam róluk vagy száz képet, és majdnem eltapostam a földön fekvő Terushimát, dobtam rájuk egy takarót. Odakint Akaashi aludt a kanapén, rajta Kenmával, aki éjjeli bagoly lévén még telefonozott. Csináltam is pár képet róluk Rei-channak. Aone a fotelban szunnyadt el, egy párnát ölelgetve, a földön pedig Tendou feküdt rá Ushijimára. És végül ott volt Tsukishima, aki szintén unottan telefonozott.
- Te nem mész haza? - ültem le mellé a karfára.
- És te? - nézett fel rám, mire megforgattam a szemeimet.
- Ha Kenma bezárja majd az ajtót, akkor hamarosan megyek - vontam vállat, mire az említett lassan rám nézett.
- Nem tudok felkelni - folyt rá jobban Akaashira, akinek csak a keze tartotta vissza attól, hogy leessen.
- Akkor... Nem megyek haza - tártam szét a kezemet nevetve. Tsukki pedig fogta magát, és egyszerűen lehúzott az ölébe.
- Boldog születésnapot - suttogta, mire egy boldog mosoly terült szét az arcomon.
- Azt hittem már nem mondod - fontam a nyaka köré a kezeimet, majd megcsókolt. Azt leszámítva, hogy a két legfurább alakkal születtem egy napon, nagyon jól telt a szülinapom.
