𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

The First Kisses#3

Hello hello sziasztok
Nem hiszitek el
De hoztam még egy részt
Durca mi?

Ma megismerhetjük, milyen volt az a bizonyos első csók Nishinoyával és Kurooval uwu
Mondjuk Noya része kicsit hosszabb lett, de vele kevesebb rész is volt, úgy hogy kaptok belőle most bőven uwu

Jó olvasást mindnekinek!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nishinoya

Alig vártad, hogy kicsöngessenek az utolsó órátokról. Fizika volt, és a tanár éppen valami számolást vezetett le a táblán szélsebesen írva, de téged már nem érdekelt, csak haza akartál menni. Egész nap esett a hó, te pedig ki sek tehetted a lábadat, és alig vártad már hogy Nishinoyát jól belelökd. Vele bambultad egész nap az ablakból a hóesést, és megbeszéltétek, hogy suli után megépítitek a világ legkirályabb hóemberét. Aztán beugrotok a beteg Tanakához, és az ablaka előtt hócsatáztok, had szenvedjen.

Oldalra fordulva láttad, hogy a fiú lázasan körmöl valamit, majd hirtelen felugrik a füzetével együtt és elkiáltja magát.

- HÁROMEZER-NYOLCSZÁZHETVENKETTŐ KILÓMÉTERPERSZEKUNDUM A MEGOLDÁS! - kiabálta önkívűleti állapotban.

- NISHINOYA YUU, AZONNAL ÜLJÖN LE A HELYÉRE ÉS MARADJON KUSSBAN! - kiabált neki vissza az addig csendben körmölő tanár, amibe beleremegtek az ablakok. - Legalább ha jó lett volna a megoldása....

- De hát jó! - bizonygatta Noya a füzetét lengetve. Nagyon kellett neki egy órai munka ötös, mert bukásra állt fizikából, így minden órán ezt csinálta, te meg csak röhögtél rajta a padra borulva.

- Jól van. Akkor óra után találkozunk az igazgatóiban - fordult vissza a tanár a táblához, mire már mindenkinek vöröslött a feje a visszatartott röhögéstől. Noya meg csak értetlenkedve fordult körbe, hogy ez nem lehet komoly.

Szerencsére hamar megszólalt a várt csengőszó, így mindenki boldogan pattant fel a padból, csapot papot félbe hagyva, és miután gyorsan összecuccolt, le is lépett. Te is már a táskádat kaptad a hátadra, mikor megláttad a szomorúan pakolászó Noya fejét.

- OYA OYA OYA, megvárjalak? - pattogtál oda a padja elé.

- Nem kell [T/N] - chan, menj csak, szivasd helyettem is Tanakát - mosoylgott rád szomorúan.

- De nem tudok egyedül átmászni a kerítésükön - biggyesztetted le a szádat. Annyi a lényeg, hogy te sem voltál egy magas ember.

- Nishinoya Yuu. - hasított a terembe a tanárnő komoly hangja, mielőtt Noya válaszolni tudott volna, így csak egy szomorú mosollyal a vállára kapta a táskáját.

- Szia [T/N]-chan - indult meg a tanár után.

Nos neked speciel semmi kedved nem volt egyedül hazamenni, vagy hógolyózni, a többi fiú meg állat volt, a lányok meg finnyásak, úgy hogy másokkal sem akartál játszani. Egy darabig lézengtél a folyosókon, hátha megjelenik Noya, de nem jött. Köztudott, hogy az igazgatóval való beszélgetés minimum két óra, úgy hogy még egy csomó időd volt, amíg végez, és az sem biztos, hogy utána veled mehet. Jobb ötlet híán végül a portással szemben lévő padok egyikén várakoztál, hogy amint megjelenik mehessetek is. Aztán úgy öt perc farkaszsemezés után a portással bealudtál.

- [T/N] - chan? - jutott el elmédig egy hang, miközben álmodban éppen gumicukrot ettél.

- Mond csak... - sóhajtottad jó ízűen nyáladzva, mivel éppen a kedvenced következett.