𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

17. Tsukishima x Yachi

Igen, kicsit késve, igen, kicsit nyomin, de meghoztam

Pls don't kill me:'D

When I'm wake up
Let me breath~
Ez a szám ment egész nap a fejemben
Rohadt jó, thx kohaiom❤ xd
Azóta is *nemfogomleírniazegyüttesnevétmertnemtudokhelyesenírniangolulsem*et hallgatok:D

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tsukkinak nem sok kedve volt a  családdal és annak egyik legjobb barátjával tölteni a karácsonyt, de nagyon nem volt beleszólása a dologba. Anyukája és az egyik munkatársa már régi barátok, így a két család is nagyon jóban van, s most kitalálták, hogy együtt elmennek karácsonyozni a hegyekbe.

Na most ezzel még nem is lett volna sok baj - a mindenen kívűl -, viszont a másik család tagjai közé tartozott drága röplabda csapatának menedzsere, Yachi is. A lány kifejezetten idegesítette a fiút, pontosan úgy, mint Hinata, csak az ellenkező nemben.

Tehát a két család el is utazott a hegyekbe, és az első pár nap még viszonylag jól telt. Mindenki ismerkedett az otthonos kis falucskával, vagy síelni ment a hegyekbe, vagy az apartmanukban olvasott. Az utóbbi Tsukishimára volt igaz, mivel őt csak egyetlen egyszer sikerült elrángatniuk síelni, azon kívűl viszont minden percét a meleg lakásban töltötte.

Valamint Yachinak is sikerült meglepnie azzal, hogy kivételesen egész normálisan viselkedett. Amíg a felnőttek elmentek valahova csendben ült a fiútól nem messze a nappaliban, és rajzolt, vagy tévézett.

Aztán szép lassan eljött a karácsony napja. Megvolt a giccses fa körüli éneklés, vacsorázás és estére már az ajándékok is a fa alatt voltak. Habár a két 16 éves már tisztában volt vele, hogy nem a mikulás tojja őket, a varázsa kedvéért csak reggel bonthatták ki őket.

Miután mindenki nyugovóra tért, s valószínűleg már mélyen aludt, Tsukki még mindig álmatlanul forgolódott az ágyában. Fogalma sem volt, hogy az irdatlanul felfűtött ház, a síeles közben beütött háta, vagy a túl sok browni miatt van-e, mindenesetre elhatározta, hogy ez így nem mehet tovább.

Kikászálódott a meleg kis fészkéből, majd leosont az emeletről a konyhába. Az volt a terve, hogy iszik egy kis vizet, aztán vissza is megy aludni, viszont mindez nem jött össze, ugyan is, mikor lement, már más is volt odalent.

-Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte döbbenten, és a lehető leghalkabban az ablak előtt álló Yachitól. A kis szőke ijedtében összerezzent, majd miután hátrafordult, és megnyugodott, hogy csak Tsukki van ott, újra visszafordult az ablak felé.

- Nézem a hóesést - felelte egyszerűen, miközben újra az ablakhoz tapadt. Tsukkit hajtotta a kíváncsiság, így ő is közelebb ment, és Yachi mellett megállva ő is kinézett az ablakon, es láss csodát: tényleg esett a hó.

- Nagyszerű - kommentálta a roppant érdekes jelenséget, majd visszafordult, és eredeti elhatározása szerint a konyhába ment, hogy töltsön magának inni.

Miközben mindenzt elvégezte, szemével lopva a lányra nézett, aki egy sóhaj kíséretében lebiggyesztette az ajkát,majd komótosan a kanapéhoz sétált, s leült rá. A fiúnak fogalma sem volt, hogy mi lelte, de valahogy megsajnálta a lányt, így eldöntötte, hogy ha már aludni nem tud, nem megy vissza a szobájába.

Csinált a víz mellé egy bőgre forró csokit, majd átsétált a nappaliba. Letette a bögrét a lány elé, ő pedig helyet foglalt a kanapén, tisztes távolságra a másiktól.

- E-ez az enyém? - kérdezte Yachi értetlenül, mire Tsukki csak fáradtan sóhajtott.

- Nem, a mikulásé... - kortyolt bele innivalójába, miközben a pattogó tűzbe nézett.

- Öhm... k-köszi - motyogta a lány, majd óvatosan a bögréért nyúlva ő is belekortyolt.

Ez után pedig csak szimplán ültek egymás mellett, s nem szóltak egymáshoz. Mindketten belemerültek a saját kis gondolataikba, s észre sem vették hogy repül az idő.

Tsukki mindössze annyira lett figyelmes - ki tudja mennyi idő múlva -, hogy egyszer csak egy szőke hajzuhatag landol az ölében. Hirtelken majdnem felugrott ijedtében, mivel elképzelése sem volt, hogy mit csinál Yachi, viszont nem sokkal később rájött, hogy csak elaludt.

Felkapta a mellette lévő pokrócot, majd kinyitva azt, óvatosan betakarta vele a lányt. Yachi csak egyenletesen szuszogott, és valószínűleg akarata ellenére, de közelebb bújt a fiúhoz.

Tsukkishima erre nem nagyon tudott mit reagálni, csak próbálta visszafogni a feltörni készülő nevetését, a képtelen helyzet miatt. Egy darabig csak nézte, ahogy a lány kellemesen szunyókál rajta, és még ő maga is elképedt azon, hogy hozzá képest mekkora lábai vannak.

Ezentúl pedig már csak a tűz monoton pattogása töltötte be a szobát, amit hallgatva szép lassan Tsukkit is elnyomta az álom.

S így aludtak ketten, a csendes és sötét apartmanban, karácsony estéjén.