𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Az Első Lépés

And itt van az ajándéka a másik lánkámnak, Rehiia - nak, akinek már Decemberben megírtam ezt, csak mivel Kagssal még szenvedtem, az igazságérzetem nem hagyta, hogy az egyik gyermekem előbb kapja meg, így most rakom ki ezt is xD

Hát lyányom, nem lett a legjobb, de remélem azért tetszik XD

And tysm hogy elviseled a hülyeségeim, meg úgy általánosságban mindent, so luv ya<3

A többieknek pedig jó olvasást ehhez a kis Kenma x readernek^^

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tekintettel az év végére, a tanár kitalálta, hogy mivel úgy is az egész osztály kockákból áll, akik ugyan azzal a játékkal kockulnak, tartotok egy házi bajnokság szerűséget.

A játék, aminek keretei k{zt folyt a verseny, lényegében ugyan olyan volt, mint pl a PUBG. Akik esetleg nem tudnák, lövöldözős játékról van szó.

Te teljes nyugalomban jelentkeztél be a fiókodba, mivel a nyáron 0-24-ben ezt a játékot toltad. Percek alatt mindenki megvolt, és már kezdődhetett is a meccs.

A pálya hatalmas volt, amit nem is bántál, mivel mindenki mindenki ellen játszott. Téged az egyik legjobb helyre dobott le a játék, ami egész pontosan egy tetőn volt, ahol találtál is egy snipert. Ezzel pedig szépen elkezdted leszedegetni az egymással harcoló osztálytársaidat, akiknek ez fel sem tűnt. Miután viszont valaki rátalált a búvóhelyedre, és csak véres küzdelem árán tudtál elmenekülni, taktikát kellett váltanod.

Az első fegyver, ami a kezedbe akadt, egy AK46-os volt, amihez találtál is rengeteg töltényt. Ezzel pedig sikeresen elramboztál a TOP 3-ig.

Mikor már csak 3-an maradtatok, pont egy olyan házban voltál, amiből tökéletesem beláttad a területet, így a scopeod segítségével leszedted az éppen vadul rohangáló osztálytársad, aki mindig is a legjobbnak vallotta magát ebben a játékban.

Így elérkeztél a döntőhöz. Úgy döntöttél, ott maradsz a házban, mivel abban elméletileg nem tartózkodott semmi, így szinte minden figyelmedet az ablakon kívülre fordítottad.

Viszont mikor épp egy bokorral szemeztél, és azon gondolkodtál, hogy az most egy láb, vagy egy fegyver, léptek zaja ütötte meg a füled a mögötted lévő lépcsőházból. Mielőtt jobban meghallgathattad volna, hogy honnan is jön, az illető átváltott lopakodóba, így némává vállt. Te csak a lehető legnagyobb csendben megfordultál, és készenlétbe helyezkedtél, hogy amint megjelenik, le tudd lőni.

Viszont a másik sem volt hülye, és saját maga helyett egy gránátot dobott be hozzád. Ezt lereagálva, szinte azonnal kiugrottál az ablakon, ami még mindig jobban megérte, mint ott maradni a gránáttal.

Így most az osztálytársad ment be a helyedre a szobába, te pedig amilyen gyorsan csak tudtál, visszamentél a házba. Lopakodva felsettenkedtél a lépcsőn, így szerencsére nem sikerült meghallania.

Ahogy vártad, ott állt háttal az ablaknál, és téged keresett a szemével. Te pedig meghúztad a ravaszt, és mielőtt bármit is tehetett volna, kinyírtad.

A játék kiírta, hogy győztél, az osztály pedig megtapsolt, a tanár meg valami furcsa okból, mintha még ujjongott is volna. Téged viszont sokkal jobban lekötött a monitorodon kiírt szöveg. A játék kiírta a többi játékos sorrendjét, és a második helyen egy túlságosan ismerős név szerepelt. A nyáron már összefutottál vele párszor ebben a játékban, de általában olyan boldogság rohamod lett tőle, hogy az elsők között ki is estél.