𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Medve vész

Hello sziasztok, üdv mindenkinek uwu
Bepótoltam az elmaradásom az új évadban és egyszerűen QwQ
Imádommmm
Annyi KageHina moment volt benne, hogy muszáj volt írnom velük egy részt owo
És gondoltam ha már írok, akkor előveszek egy témát, ami most aktuális az egész világon
Azt, hogy mi legyen, ha hirtelen mindenki pánikba esik, bezárnak az iskolák, jön a mumus és a csapból is ez folyik már és tele a töke az embernek vele
Hát sajnos meg kell tanulni együttélni vele és kihozni belőle a legjobbat uwu
Ezért írtam ezt (lol), ami ennek ellenére remélem tetszeni fog uwu

Jó olvasást mindenkinek!

************************

Kageyama ráérősen battyogott be a szobájába. Így fürdés után kedve sem volt nagyon felöltözni, így a törülközőjét ledobva, alsógatyába terült el az ágyán, hogy a kiadós edzés és futás után végre megpihenhessen. Ekkor viszont rezegni kezdett a telefonja, amin mikor a kezébe vette, meg is pillantotta a Hinatával közös képüket, ami a narancs egyik legaramyosabb képe volt. Mondjuk ő mindig aranyos. Inkább csak megcsóvált a fejét és felvette a telefont.

- Moshi moshi?

- Láttad? Hallottál róla? Szerinted mi lesz? - vágott bele a közepébe a narancs, mire értetlenül összevonta a szemöldökét.

- Miről beszélsz?

- Mih? Még nem tudsz róla? - lassított le Hinata. - Oh, akkor... Azt hiszem kapcsold be a tévét - ajánlotta neki, mire Kageyama kapkodva fel is kapta a távirányítót, s az ágya szélére ülve figyelte ahogy betölt a készülék. Aztán egyből el is kerekedtek a szemei, mikor ilyen híreket toltak az arcába: "Valóban életbe lép a kijárási tilalom?" "Az iskolák bizonytalan ideig zárva tartanak" "A járvány megállíthatatlanul terjed, már több mint 5 000 halott van". És ez még csak a kezdet volt.

- Látod ugye? - kérdezte Hinata szomorkás hangon. - Bezárják a sulikat. Nem lesznek versenyek, edzés...

- Nem röpizhetünk - ragadta meg a lényeget Kags, kimondva a súlyos szavakat. Mintha egyik pillanatról a másikra egy rémálomba csöppent volna. Bár tudták, hogy itt van ez a járvány, tudták, hogy egynap elkerülhetetlen lesz ez egy olyan nagy népsűrüségű országban, mint Japán, még is lesokkolta a hír. Nincs röplabda. Nincs Hinata. Egyből elveszette az élete mindkét értelmét is.

- Átmegyek hozzád - szólaltak meg kis hallgatás után Hinatával egyszerre, amin nem tudott nem mosolyogni. Shouyonak is ez kb olyan volt, mintha valami igazán tragikus dolgot közöltek volna vele, de még nagyon elszánt volt a hangja. Viszont ha tényleg hamarosan ki sem tehetik a lábukat a házukból, nem volt idejük habozni.

- Eléd megyek - döntött végül kettejük helyett. - És ha lehet ne üttesd el magad.

- Nem fogom, baka - morgott Hinata, majd ki is nyomta a telefont.

Kageyama tehát eddig élvezhette csak a pihenés örömeit, mivel egyből kapta is magára a melegítőjét, és sietősen kezdte falni a hideg utcákat. Nem tartotta valami jó ötletnek, hogy  Hinata egyedül bringázzon a hegyekben sötétedés után, de sajnos be kellett vallania, hogy Hinata még is csak gyorsabb a biciklijével, mint ő futva, de inkább bevállalta volna, mint ezt. Viszont most fontosabb volt, hogy minél előbb tallákozzanak, hisz lehet a narancs bármilyen kis elszánt, ha tényleg hosszú ideig nem fogják egymást látni, és nem fognak tudni együtt röpizni, akkor minden percet ki kell használniuk.

Éppen azon a sarkon ácsorgott, ahol mindig elszoktak válni egymástól, mikor hazafelé mennek, amikor a távolban egy gyér fénycsóva gyúlt. Hamar felismerte a narancs hajkoronát a biciklin, s valahogy a nyomasztó helyzet ellenére is új életre kelt a szíve. Minden egyes alkalommal egy kicsit jobban beleszeretett.

- Oi - szólt rá, mielőtt Hinata véletlen eltekert volna mellette, így az satufékezett, majd ugrott is le a bicikliről. Mikor tekintetük találkozott egy kicsit mindketten megnyugodtak, s Hinata már ugrott is Kageyama nyakába, aki úgy ölelt vissza, mintha soha nem akarná elereszteni. Ami mondjuk nem állt messze az igazságtól.

- Baszki, szerintem láttam egy medvét - jelentette ki hirtelen Hinata. - Sőt, határozottan üldözött egy medve!

- Itt nem élnek medvék - pislogott értetlenül Kageyama. - Láttál valaha is erre barlangot?

- Biztos vagyok benne, hogy egy medve volt! - erősködött Hinata, miközben távolabb tolta magától, hogy tekintetével is győzködhesse. Kageyama csak hitetlenkedve nézett, rá, majd válasz helyett egy gyors csókot adott neki.

- Inkább menjünk haza - tanácsolta, ami egy nagyon jó ötlet volt.

Kageyama szülei természetesen szívesen látták Hinatát, így minden rendben is ment. Miután a medvés eset továbbtárgyalása végett párnacsatába torkollott a dolog, de nem bírták egymást megfolytank vele, csak Kageyama ágyán elterülve néztek ki a fejükből. Pontosabban Kageyama továbbra is magában füstölgött, hogy akkor sincsenek erre medvék, sem barlangok, sem méz. Az utóbbi mondjuk még őt is érdkelte volna.

- Szerinted - emelte fel hirtelen a fejét Hinata, aki a mellkasán fekve nézett le rá. - Tényleg lesz majd kijárási tilalom?

- Nem tudom - felelte Kageyama, miközben kezei autómatikusan átkarolták a narancs derekát.

- És mi van ha még is? Hogy fogunk így találkozni? - döntötte vissza a fejét Hinata sóhajtva a másik mellkasára, és kicsit szorosabban ölelte magához.

- Valószínűleg sehogy - nyelt egy nagyot Kageyama. - De még nincsen, és most itt vagy. Úgy hogy ez még nem érdekel.

- Te nem is félsz? - nevetett fel harsányan Hinata, miközben újra a szemeibe nézett. Kageyama pedig csak elveszett abban a gyönyörű szempárban, s kikapcsolva az agyát már egytalán nem is érdekelte más.

- Nem. Mert minden rendben lesz.