𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

A Bicikli

Hey hey hey
Igen, nem tudom mikor voltam utoljára
De most vagyok
(ma értem haza Szegedről, gomen)
És hoztam nektek
Eeeeegy

Reader x Iwa-chant UwU

Szar lesz, meg az eredeti ötletet Rehiianak adtam, de aztán nem bírtam magammal és megírtam xd
Gomen:'D

So, jó olvasást mindenkinek><

(hamarosan jön a The Crimea Of The Troops második része;D)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Éppen a kedvenc animédet nézted újra századszorra, mivel otthon feküdtél betegen, mikor is váratlanul megszólalt a telefonod. Megállítottad a laptopodon a részt, majd a kezedbe véve konstatáltad, hogy Iwaizumi hív.

- Hello Iwa-chan! - köszöntél bele vidáman, majd félretartva a telefont tüsszentettél egy nagyot.

- Szia [T/N], hoztam a leckét, és itt állok az ajtóban már egy órája. Beengednél? - mondta szemrehányóan, mire alig bírtad visszatartani a röhögést.

- Miért nem csöngettél? - kérdezted félve.

- Csöngettem, csak tudod hA NEM AZT A HÜLYE SOROZATOT BÁMULNÁD MAXIMUM HANGERŐN....

- AZ ANIME és ne kiabálj - javítottad ki, mire hallottál egy ideges sóhajt a vonal túlsó végéről. - Ja, és amúgy végig nyitva volt az ajtó, úgy hogy bejöhettél volna - mondtad röhögve, mielőtt Iwaizumi bármit is válaszolhatott volna.

- Halott vagy [T/N]! - nyílt ki az ajtó, majd hallottad, ahogy Iwa-chan bejön rajta, és közeledik a szobád felé.

- Ez rosszabb mint egy Zs kategóriás horrorfilm - bújtál be a takaró alá, ugyan is miután kinyílt az ajtó, egy könyvekkel megpakolt táska csapódott neked. - Aú! Hé, betegeket nem dobálunk! - dugtad ki a fejed felháborodva, mire az időközben Iwa kezébe került párna neked csapódott.

- Először is: ha nem rohangáltál.volna kint az esőben Trashykawával, akkor nem lennél beteg - kapott fel még egy párnát, majd neked vágta.

- Az nem az én ötletem volt! Oikawa elvette a biciklim, és el akart menni vele! - mondtad felháborodottan, mire kaptál egy újabb párnát.

- Ha nem etted volna meg a kajáját, nem vitte volna el a biciklid - mondta Iwa komolyan.

- Neked is mindig megeszem a kajád, még sem viszed el a biciklim! - dobtad vissza neki az egyik párnát felháborodva, mire döbbentet ült ki az arcára. - Mármint... Nem én, hanem Oikawa... - próbáltad szépíteni a dolgokat.

- Asszem van egy új biciklim - dobott meg a párnával, amit visszadobtál neki.

- Ne már Iwa-chan - biggyesztetted le a szádat, hátha megsajnál.

- Hülye vagy [T/N] - ült le az ágyadra a fejét csóválva.

- De nálad nem jobban - mondtad mosolyogva, majd mikor leesett, hogy ezzel végeleg elvágtad magad nála, menekülőre fogtad.

- Na álj csak meg - kapott utánad Iwa, majd föléd térdelve elkezdett halálra csikizni.

- Nehehe... Iwa... Iwa-chahan... - röhögtél, miközben próbáltál kiszabadulni.

- Elviszem a biciklid [T/N] - mondta Iwaizumi is nevetve, mire belőled mégjobban kitört a röhögés, és tovább vergődtél, mint egy parta vetett hal.

- Na jó, fegyverszünet - mondtad pár perc múlva, mikor már nem bírtad tovább. Iwaizumi továbbra is feletted térdelt mosolyogva, te pedig hasonló arckifejezéssel néztél fel rá. Érezted, hogy ez most egy olyan pillanat, így türelmesen vártad, hogy mi fog történni, viszont mielőtt bekövetkezhetett volna a dolog, tüsszentettél egy nagyot, így gyorsan a szád elé kaptad a kezed. Iwa pedig jól kiröhögött.

- Nem vicces - mondtad dúrcásan, és az orrodra húztad a takarót, nehogy arcon tüsszentsd.

- Dehogy nem - mondta Iwa-chan mosolyogva, majd közelebb hajolva adott egy puszit a homlokodra, és leszállt az ágyról. Te pedig sokkosan feküdtél, majd mikor elkezdte kipakolni a táskájából a cuccokat, felháborodottan felültél.

- Hé! Nem mehetsz el csak így! - mondtad, majd tüsszentettél még egyet.

- De - reagálta le egyszerűen Iwa, majd a vállára kapta a táskáját.

- De ne már! Ez így nem ér! - mondtad továbbra is mérgesen.

- Viszlát [T/N] - intett Iwaizumi, majd egy elégedett mosollyal kiment az ajtón.

- Ne már, nem lehetsz ilyen gonosz! - kiáltottál utána.

- De - kiabált vissza valahonnan a folyosóról.

- És most mit csináljak? - biggyesztetted le a szádat.

- Mondjuk nézd a hülye sorozatodat, amíg visszajövök - mondta az ajtóból, mire egyből mosolyra görbült a szád.

- Az anime! - kiáltottál vigyorogva, viszont erre már csak az ajtó csukódása volt a válasz.