𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Perzselő éjszaka

Hey hey heeeey

Tudom, régen volt rész, de most egy nagyobb projekten dolgoztam, úgy hogy most meg is teszem az ünnepélyes bejelentést:

Februárban érkezik a Nem értem várva várt második része! Juppiiii~

Bocsi az önpromóért hehe~

Na mindegy, ma eeeeegy IwaOi one shottal jöttem nektek, amiről nem fogjátok elhinni micsoda... Igen, megint egy történelmi fici, ami most a Római korba repít vissza minket, egész pontosan a császárok korába (megint törit tanultam, meh). És nem mondom meg konkrétan melyik fergeteges császárunkhoz, mivel aki elsőként kitalálja, az kap cserébe egy ajándékot owo

Úgy hogy jó olvasást mindenkineeek~

~~~~~~~~~~~

Oikawa unottan bámulta a színészeket, miközben bekapott még egy szemet a lila szőlőből.

 - Utálom az Antigonét - jelentette ki ki tudja hányadszorra.

 - Most nézed végig ezredszerre. - meredt rá a mellette álló Iwaizumi értetlenül. - Akkor még is mi a jó büdös francért fizetjük ezeket a színészeket?!

 - Meg van! - ugrott fel a császár csettintve egyet. - Iwa-chan, rávilágítottál a dolgok mögöttes jelentésére. - közölte higgadtan, miközben felállva leporolta a tógáját, a másiknak pedig nagy erőt kellett vennie magán, hogy ne üsse le. - Én pedig rájöttem, mivel természetesen tökéletesen értek a művészetekhez, hogy mi itt a probléma. Ezek itt - mutatott rá drámaian a színészeire, mire azok csak ijedten sasoltak, hogy most speciel mi baja van drága császáruknak. - A probléma a rossz színészek. Nem tudják rendesen előadni ezt a nagyszerű darabot.

- Jóságos istenek... - rogyott le Iwaizumi az arcába temetve a kezét. Egyik percben a drámát utálja, aztán a színészeket. Már csak az hiányzik, hogy kitalálja, hogy mondjuk rossz helyen van a színház és építhetik át az egészet.

- Emberek, új szereposztást kérek, azokkal az emberekkel, akik előző héten is szerepeltek. És most én fogom játszani Kreont. - vette ki a kezéből az egyik elsiető ember maszkját, és a fejére téve Iwaizumi felé fordult. - Mit gondolsz Iwa-chan?

- Tökéletes áll az önfejű idióta szerepe - pislogott rá hitetlenül.

- Ugye, én erre születtem. - emelte le a maszkot, és meghatottan nézte. - Egy művész veszett el bennem...

- De az jó mélyen.. - kotyogott közbe Iwiazumi, miközben megérkeztek az újabb színészek, és a kar is a helyére került.

- Akkor emberek - nézett rájuk Oikawa izgatottan. - Action!

Iwaizuminak alapvetően nem volt semmi problémája Oikawával, csak amikor nekiállt játszani az eszét, hogy ő a nagy színész meg költő és ő jobban tud mindent mindenkinél. Nagyon idegesítő volt, de volt benne ugyanakkor valami ártatlan boldogság is, amitől nem tudott rá haragudni. Még mindig jobb, mintha az lett volna a hobbija, hogy random embereket gyilkolászik, vagy hasonlók.

Lévén, hogy mire befejezte színészi vágyainak kiélését, már kezdett sötétedni, Iwaizuminak szerencsére sikerült rávennie, hogy térjen nyugovóra, így kettesben indultak vissza a palotába.

- Tudod Iwa-chan, nekem most súlyos teher nyomja a szívemet. - tette drámaian a mellkasára a kezét, mire Iwaizumi a lehető legszkeptikusabb fejet vágta.

- Ne bassz.

- Nem nem, most tényleg! - kérte ki magának a másik. - Nekem súlyos... Ihlet hiányom van!

- Hála az Isteneknek! Köszönöm Apollón, hogy végre meghallgattad imáimat! - nézett az égre Iwaizumi hálát adva, mire Oikawa dühösen megcsapkodta.

- De most komolyan, el tudod egyáltalán képzelni, hogy milyen az egy művésznek, amikor a lelke üvölteni kíván, de nem találja a szavakat, hogy szabadjára enegdje azt? - pislogott drámaian a lemenő nap fényébe.

- Oikawa, neked nincs lelked. - nézett rá Iwiazumi unottan.

- De valld be, hogy ez jó volt - húzta pimasz mosolyra a száját a császár. - Lehet bele is írom a következő művembe.

- Légyszi ne - forgatta a szemeit Iwiazumi, miközben elindultak.

- Iwa-chan, sajnálattal kell hallanom, hogy neked fogamad sincs róla mi is az igazi művészet. - csóválta a fejét Oikawa, majd szembe fordulva vele a vállánál fogva megállította. - De ne aggódj, majd én megmutatom neked!

- Komolyan? - vonta fel a szemöldökét Iwaizumi, mire Oikawa csillogó szemekkel átkarolta, és a levegőben kezdett mutogatni.

- Igen, megmutatom neked a valaha volt legnagyobb, és legnagyszerűbb művet - ígérte.

- Téged láttalak már eleget - tolta el magától. - Most meg indíts aludni, mert holnap megint egy hisztis picsa leszel - tessékelte be a palota ajtaján, és lelépett, mielőtt még Oikawa felfoghatta volna, hogy mit is mondott neki.

Másnap hajnalban viszont égtelen lármára ébredt fel, amire alig akart felkeni. De szólította a kötelessége, így nagynehezen kikászálódott az ágyból, és kinézett az ablakon. Aztán pislogott párat. Megdörzsölte a szemét, de így sem tűnt el a szeme elé táruló kép, ami valószínűleg nem csak káprázat volt. Róma lángolt. Az egész város lángokban állt, ő pedig amint meghalotta az első "Oikawa császár, merre van?!"-t üvöltöző embert égtelenül dühös lett. Azonnal felöltözött, és kiveretett a palotába, ahol személyesen is értesülhetett róla, hogy a császárt nem találják sehol, és a tűz, ha nem sietnek, a palotára is átterjedhet. Iwaizumi egyből felszólította az embereket, hogy akkor húzzanak el onnan minél előbb, ő majd megkeresi Oikawát, mivel van egy-két sejtése, hogy hol lehet. Ezután pedig felkeresett minden lehetséges helyet a palotában, de sehol sem volt, így csak egy lehetőség maradt: a tető. Nehézkesen felmászott oda, ahol valóban megpillantotta a császárt, amint a lángokban gyönyörködve teljes színpadi puccban áll ott.

- És most halljátok a Trója kirablása című eposzt, szerény személyem előadásában - mondta fennhangon, Jupiter tudja kinek.

- Oikawa, az Itenek szerelmére, mi a francot csinálsz te itt?! - rohant oda hozzá Iwaizumi beljebb rángtva, hogy le ne essen.

- Iwa-chan, azt hittem már nem is jössz! - örült meg neki a császár, mintha nem épp a teljes káosz közepén állnának. - Nézd, nézz csak körül! Hát nem gyönyörű ahogy a művészet felperzsel mindent?

- Mond hogy ezt nem te csináltad... - szűrte a fogai között Iwaizumi pattanásig feszült idegekkel.

- Dehogy nem! Hisz megígértem neked, hogy megmutatom mi is az a művészet. - pislogott rá értetlenül a császár.

- Mond, még is teljesen megbuggyantál?! Tudod hányan halhatnak meg ebben a tűzben?! Egész Róma lángokban áll, felfogtad ezt? A birodalmad központja, a városod, a... Még is mit gondoltál? - szidta le dühösen. Sok mindent megengedhetett magának, de azért ez több volt a soknál.

- De... Még a kedvenc eposzodat is megtanultam... - sütötte le a szemeit Oikawa szomorúan, mire Iwaizumi sóhajtott egy nagyot.

- Köszönöm. De azért többet ne csinálj ilyet, mert rohadtul aggódtam érted!

- Akkor elszavalhatom neked? - derültek fel Oikawa szemei.

- Igen, miután helyrehoztad a katasztrófát, amit okoztál. Még mindig ég a város! - emlékeztette Iwaizumi, mire Oikawa is odanézve elhúzta a száját.

- Öhm... Upsz?