𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Február 14.

3 hónap

3 hónapja szenvedek vele
De végre készen van

Nagyon szar lett, nagyon cringe lett
De végre befejeztem

Szóval az eredeti terv az volt, hogy újévkor rakom ki, mivel ez egy kis ajándék akar lenni 7Honey0Senpai7 - nak az előző év miatt, viszont nyomorék vagyok, és csak mostanra sikerült összehoznom

Bocsi hogy most kapod csak meg lyányom, de a tiéd egyszerűen annyira jó lett, hogy én is valami hasonlót alartam összehozni, de a közelébe sem ér xd

De azért megírtam, remélem nem versz meg mert szar lett xDD
És igen, az alany, akivel szenvedtem, Kageyama volt, úgy hogy jó olvasást mindenkinek, meg hasonló jók<3

Neked meg Little Alien csak annyit, hogy tysm mindent, és luv ya<3

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Február 14.

Valentin nap.

Eme rendkívül megható ünnep révén ez a nap csak úgy csöpög a romantikus pároktól, szívecskéktől, és egyáltalán nem finom bonbonoktól.

Sosem volt a szíved csücske ez a nap, de valahogy még is megmosolyogtad az aranyos párocskákat, akik csokit adnak egymásnak, vagy a szégyellős lányokat, akik elhadarnak egy "Boldog Valentin napot!", a kiszemeltjük kezébe nyomnak egy csokit, majd elszaladnak. Hiába gondoltad nyálasnak ezt az egészet, valahol még is szívesen részt vettél volna benne.

Viszont erre sosem került sor, mivel hiába kedveltél sok embert, szerelmet még nem sikerült senki iránt érezned, és eddig olyan sem akadt, aki irántad érzett volna többet barátságnál. Így ez a nap is ugyan úgy telt számodra, mint bármelyik másik. Viszont a nap végén még is ért egy kis meglepetés...

Szokásotokhoz hűen Kageyamával sétáltál hazafelé késő délután. Még év elején egész jó barátok lettetek, s mivel ugyan arra laktatok ilyenkor kettesben sétáltatok haza.

- Na, kitől kaptál csokit [T/N]? - kérdezte Kageyama, egy viszonylag nagy számra számítva.

- Öhm, senkitől? - kérdeztél vissza felvont szemöldökkel.

- Mi? Még virágot sem? - lepődött meg Kags.

- Kellett volna? - ráncoltad tovább a homlokod.

- Csak... Azt hittem népszerűbb vagy a fiúknál... - mondta, szembetűnően boldogan.

- Ez gonosz volt! - boxoltad karba durcásan.

- Ja, n-nem úgy értettem! - tette fel védekezően a kezeit.

- Aha, persze - legyintettél nevetve, s ennyivel túl is léptél rajta.

- De tényleg nem vallott senki szerelmet? - firtatta tovább Kags, mint aki nek akarja elhinni.

- Miért érdekel ennyire? - kérdezted egy pimasz mosollyal.

- Csak érdekelt... - vonta meg a vállát a fiú, majd egy darabig újra csöndben haladtatok tovább. - Pedig megérdemelted volna... - motyogta az orra alá néhán yperc múlva, amitől földbegyökerezett a lábad.

- Második Kageyama Dzsordzs Tobio főispán áruld már el miről beszélsz! - mondtad kínosan röhögve, viszont a hülye becenevét nem hagyhatta ki.

- Arról, Tizenkettedik Lajos [T/N] Eufrozina, hogy ez így nincs rendben - fordult feléd, és ő sem hagyhatta ki a beceneved. - Csak... Te mindig mindenkivel olyan kedves vagy, mindig segítesz ahol kell, meg... Alapból egy nagyszerű ember vagy, és pont te maradsz ajándék nélkül Valentin napon.... - mondta lesütött szemekkel, szavai pedog megmelengedték a szívedet.

- Ugyan már, jól van ez így! Amúgy sem szeretem a nyálas dolgokat - legyintettél egy kedves mosollyal.

- Látod? Most is ezt csinálod - emelte rád a szemét összehúzva.

- Istenem Kageyama, fejezd már abba ezt a hülyeséget! Ez is csak olyan nap, mint a többi... - röhögted ki, de akaratlanul is elgondolkodtál a szavain, és igazat kellett nekik adnod. Valahol te is szerettél volna egy alienes bombont.... Kageyama viszont beletúrt a táskájába, és meglepetésedre egy doboz bombont húzott ki belőle. Egy doboz alienes bombont.

- E-Ez a tiéd... - nyújtotta át neked, enyhe pírrel az arcán.

- I-igazán nem kellett volna... - akadtak el a szavaid, de azért átvetted a csokit. Fogalmad sem volt miért, de olyan boldogság roham tört rád, hogy legszívesebben megölelgetted volna a feladót.

- De még nincs vége. Remélem nem terveztél semmit délutánra... - mondta ráadásképp.

- Igazából eltökélt szándékom volt, hogy animézés közben befalok egy nagy üveg nutellát, de eltolhatom holnapra... - röhögted el magad, mielőtt kicsordultak volna a könnyeid.

Kageyamának sikerült fenekestül felforgatnia a napodat, és milliószor szebbé tennie azt. Elmentetek egy cukrászdába, ahol telefaltad magad sütivel, aztán elindultatok a moziba, de te leragadtál a könyvesboltnál, így végül ott töltöttetek el órákat, aztán végül elmentetek hozzá, mivel az ő tetőjükre kevésbé volt életveszélyes feljutni, így ott néztétek a csillagokat. Pontosabban te ufókat, azaz a rokonaidat kerested, de ez mellékes.

- Nagyon élveztem ezt az estét - mondtad ki őszíntén az eget pásztázva.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyit tudsz enni... - mondta ki Kageyama is az első gondolatát, mire elröhögted magad.

- Hülye! Még egy ilyen, és hozom a gallyat! - fenyegetted meg nevetve.

- Meg sem szólaltam - tette fel védekezően a kezeit, de ő is megeresztett egy mosolyt.

- Amúgy meg.. Köszi, hogy kibírtad...kibírtál ma - javítottad ki magad nevetve. Kageyama egy darabig csak bámult a szemedbe, majd hirtelen felült, amit te is megtettél gondolkodás nélkül.

- Én is nagyon jól éreztem magam ma délután veled... - kezdett bele, te pedig teljesen bepánikoltál, hogy most mi lesz. - És tudod [T/N] én nagyon... ke...kedv-ellek - mondta ki nagy nehezen, és valószínűleg ha nem lett volna olyan sötét, láttad volna a piros arcát, amit csak a te paradicsom fejed tudott lekörözni.

- Most csak viccelsz - röhögted el magad kínosan, miközben keserű íz költözött a szádba.

- Nem, komolyan gondoltam! - mondta Kags fellelkesülve, te viszont csak rosszallóan elfordultál a másik irányba. Az ilyen beszélgetések szemtől - szemben sosem mentek neked....

- Ne hülyéskedj már. Hogyan tudnál kedvelni, mikor még én is utálom magamat... - motyogtad egy keserű mosollyal, és már arra vártál, hogy Kags leugorjon a tetőről, mikor is két kar fonodótt köréd hátulról.

- Akkor majd szeretlek magad helyett is... - mondta Kags, amitől totál ledöbbentél. Először is azért, mert ezt ő mondta, ráadásul teljesen magától, másodszor meg magától ölelt meg valakit, holott tudtad, nem nagyon szereti, ha ölelgetik. Harmadszor pedig azért, mert úgy tűnt komolyan is gonolja. Belesüppedve az ölébe hátradöntötted a fejed, és úgy néztél fel rá, miközben válaszoltál neki.

- Ennyire szeretsz lehetetlen dolgokra vállalkozni? - kérdezted teljesen komolyan, s habár kívűlről kifejezetten nyugodtnak tűntél, belül majd szétvetettek az érzelmek.

- Az is lehetetlen volt, hogy összabarátkozzak a narancsal, úgy hogy ez gyerekjáték lesz...