𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Mission: Impossible

Kis eltérőbb témájú Oikawa x reader, jó olvasást mindenkinek!<3

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- A helyszínen vagy mókuska? - kérdezted incselkedve Oikawát, aki éppen egy bevetésre tartott.

Már vagy két éve dolgoztatok együtt a titkosrendőrségnél, ahol legfőképp olyan befolyásos emberek kiiktatása volt a feladatotok, akik rossz üzletekbe keveredtek. Legalábbis Oikawa feladata volt mindez, te az a bizonyos informátor voltál, aki az irodájában csücsülve headseten adja az utasításokat a másiknak. Most is egy befolyásos üzletembert kellett eltávolítanotok, aki drogot próbált becsempészni az országba.

- Hányszor is mondtam el, hogy ne hívj így? - kérdezett vissza a fiú elgondolkodva, miközben autójával még javában az utakat rótta.

- Nem is tudom, olyan... ezerszer nagyjából? - kérdeztél vissza hasonló stílusban, mire csak egy sóhajtás volt a válasz a túloldalról.

- Oké, itt vagyok - jelentette be pár perc múlva Oikawa, mikor is megérkezett a célszemély házához.

- Ideje volt már nagypapi - fikáztad előszeretettel a vezetési szokásait.

- Bocs, hogy nem száguldozók őrülten, mint egyesek - szólt vissza, miközben szemeivel felmérte a terepet.

- Ez nem igaz, nem szoktam száguldozni.... annyira... Na mindegy, két őr áll a hátsó bejáratnál, három másik az emeleten, szintén kettő az erkélyen, és - csak hogy ne legyen túl egyszerű - egy távcsöves van a tetőn is.

- Paranoiás vén szivar... Mikor lesz őrségváltás? - cserélt tárt a fegyverében a fiú.

- Pontosan... Most. Két percet van James Bond - húztad el a szádat, mivel nem sok esélyt láttál a sikeres bejutásra, így már most elkezdted a térképet még egyszer áttanulmányozni, hogy tudd informálni a másikat a menekülő útvonalakról.

- Miért nem lehetne, hogy egyszer egy hajléktalanhoz törjünk be... - sóhajtotta Oikawa, majd kipattant a kocsiból, és a bokrok mögött kommandózva megindult a ház felé futólépésben.

- Hány diplomád is szereztél? Vagy mondjam úgy, hogy vettél meg? - viccelődtél a másik roppant széles körű tudásán, miközben idegesen figyelted a monitort, ami az Oikawa zsebébe rejtett kis kamera képét jelenítette meg.

- Lehet jobban jártam volna, ha szerzek még egyet, és akkor nem kell itt szaroznom... - suttogta idegesen a fiú, miközben már oda is ért az épület falához, ahova abban a pillanatban értek vissza az őrök.

- Majd ha ezt túlélted, utána annyi diplomát szerzel még, amennyit akarsz, most viszont készülj, mert most jön egy mögötted - informáltad a közeledő alakról, akit a biztonsági kamerákra kapcsolódva láttál meg. Oikawa hirtelen megfordult, és a sarkon éppen csak beforduló alakot lendületből fejbe vágta a pisztolyával, amiit szerencsére sikerült nem túl feltűnően megtennie.

- Legközelebb légy szíves akkor szólj, amikor már átlőtték a fejem. - motyogta idegesen Oikawa, miközben megmotozta az elájult alakot, és elvette tőle a poloskáját, valamint a biztonsági kártyáját, ami valószínűleg az azonosításra szolgált. Ez után egy sokkolóval a biztonság kedvéért kiütötte még egyszer, majd a lehető leg természetesebben felállt, és tovább sétált, mintha csak eddig is ő lett volna a biztonsági őr.

- Most előre szólok, hogy ne cseszd el, mert ezen múlik a küldetés. - figyelmeztetted Oikawát, mivel most készült besétálni a házba.

- Úgy ismersz, mint aki el szokta cseszni? - kérdezte lesajnálóan a fiú, miközben magabiztosan elsétált az ajtónál álló két őr előtt, majd egy biccentés után a kilincsre is tette a kezét, hogy bemenjen. Viszont az egyik őr utána fordult, és megállította a mozdulatban.