𝗛𝗮𝗶𝗸𝘆𝘂𝘂!! 𝗙𝗶𝗰𝗶𝘁𝗼𝗻𝘀

Csak Egy Süti 2.0

Hát gyerekek, az a nagy helyzet, hogy elérkeztünk az 50. részhez
És ez azért szerintem már egy elég nagy szám
Nagyon örülök neki, hogy elkezdtem ezt a könyvet, mert megismerkedtem egy csomó új emberrel, a visszajelzéseitek alapján nektek is sikerült örömet okoznom, és nem utolsó sorban én is nagyon élveztem az írását
Múltidő hehe

Nem arról van szó, hogy most már nem szeretem, csak kezdenek egyre laposabbak lenni a sztorik, és már egyre nehezebben száll meg az ihlet
De még nem fogom abbahagyni
Még

Szóval, ha valakinek van bármilyen kérése, Character x readerhez, Boi x Boihoz, vagy egyéb hülyeséghez(chat csopi, sok boi), vagy esetleg ötlete is a sztorinak, az nyugodtan ossza meg velem, akár itt, akár privátban, mert nem harapok;D

És visszatérve eme nemes alkalomhoz:
Ezt a könyvet egy bizonyos ember miatt kezdtem el, és úgy gondoltam, ez alkalomból megkapja a sütije második részét
Igen, rólad van szó Rehiia
Szóval köszi, hogy nyaggadtál, és rávettél, hogy elkezdjem, mert nélküled még most is csak draftok lennének xD💚

És nektek is köszönök szépen mindent srácok, remélem továbbra is itt maradtok💚
És ha már itt tartunk, nyugodtan dobjatok meg egy akár hosszabb véleménnyel is, hogy miért szeretitek a sztorijaim, mert nagyon kíváncsi vagyok:D

Most pedig

Rei, a sütid tálalva😉

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Este éppen valami vacsorát próbáltál összedobni magadnak, mivel a szüleid szokás szerint későig dolgoztak. Miközben viszont a konyhában mesterkedtél, váratlanul megszólalt a csengő, így gyorsan megtörölted a kezed, és az ajtóhoz siettél. Összevont szemöldökkel nyitottad ki azt, mivel fogalmad sem volt, hogy ki lehet az, viszont mikor megláttad az illetőt, vonásaid egyből kisimultak.

- Megelepi~! - tárta szét a kezeit Oikawa egy széles mosollyal, mire neked is hasonló húzódott a szádra. Egy éve ment el egyetemre Tokióba, és azóta alig járt haza, viszont ezen ritka alkalamakkor rólad sem feledkezett meg.

- Hát te mit keresel itt? - ölelted meg, miközben magához húzva hosszasan megcsókolt.

- Vége van a vizsgáimnak, úgy hogy jöttem, amint tudtam - hadarta gyorsan, majd újra közelebb húzott magához, és ott folytatta, ahol abba hagytátok. Miután bepótóltátok azt a pár hónap kimaradást, amíg nem láttátok egymást, beljebb mentetek a házba, s te egyből a tűzhelyhez léptél, hogy elzárd azt, ugyan is már annyira nem is voltlá éhes.

- Azért szólhattál volna, hogy jössz, és akkor összepakolok - léptetek be a szobádba, ahol Oikawa egyből le is dobta a sporttáskáját, ami tartalmazta a cuccait.

- Hidd el, hogy a rendetlenség érdekel most a legkevésbé - lépett oda hozzád, miközben összedobáltad egyhelyre a szanaszét heverő cuccaid, s miközben felé fordultál átkarolta a derekad. Viszont mielőtt belemerültetek volna a dolgokba, egy hatalmasat kordult a hasad, mire kérdőn nézett rád.

- Még nem vacsiztam... - mondtad kínosan mosolyogva, mire elnevette magát.

- Akkor rendeljünk előbb egy pizzát

Így végül egy pizza mellett átbeszélgettétek az egész estét. Na jó, csak a felét.

Másnap reggel a nap kellemes simogatására ébredtél. És hogy Oikawa puszilgatja a nyakad.