Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Dean x Castiel

Öld meg! Öld meg! Öld meg!

Egyfolytában csak is ezek a szavak a fejében. Kezét a fülére teszi, hátha így kevésbé fogja hallani a hangot, de mindhiába. Az idegesítő női hang szavai még mindig a fejében viszhangoztak.

-Fogd be! Fogd be! Fogd be!-kezd el kiabálni, de hiába, a hang ennek következtében egyre hangosabb.

Öld meg!!!

-Minden rendben, Cas?- kérdezi Dean, miközben haladnak egyenes beljebb abba a bizonyos kis helyiségbe ahol hamarosan minden meg fog változni. Mióta Castiel vissza jött a purgatoriumból nagyon furcsán viselkedik. Pontosabban, furcsábban, mint bármikor máskor.

-Persze.-ennyivel le is tudja az egészet, s halad tovább. Csak is egy dologra tud gondolni. Nem másra, mit az angyal táblára. Ha azt meg tudja szerezni akkor megtudja oldani, hogy neki ne essen baja. Hisz, ha megszerzi amit Ő akar akkor nem kell megölnie Deant, igaz? Csak ég valamit kell tennie: Harcolni.

-Én nem úgy látom.-motyogja Dean. Aggódik érte, és ez nem olyan aggódás, mint az öccse iránt. Ez másabb. Ha csak arra gondol, hogy barmikor elveszítheti az angyal srácot össze szorul a szíve.  -Ott van!-kiált fel Dean, amint meg pillantja azt a bizonyos táblát. Cas hangosan felsóhajt. Újra halja a hangot. Sokkal erősebben és hangosabban, mint eddig. Úgy érzi ha ez így folytatódik akkor tényleg megfogja tenni. Egyszerűen nem bírja. Ez egy veszett ügy.

-Hagyj békén.-motyogja maga elé, ami miatt Dean ismét csak aggódni kezd barátjáért. Mondjuk ilyen helyzetekben ki az aki ne aggódna? -Naomi!

-Hey, Cas!! Mi a baj?-a Vadász a kezébe veszi az angyal táblát majd az angyalhoz siet, hogy mellette lehessen, hogy támogassa.

-Ne gyere ide!-kiabálja Cas.

Öld meg azt a Winchestert!

-NEM!!! Dean a családom! Szeretem őt!-kiabálja teli torokból, míg Dean éppen ott tart, hogy Castiel szavait elemezze. Szereti őt. Csak is ez az egy dolog járt a fejében.-Nem! Nem, nem nem és nem! Nem fogom megölni őt! Hagyj békén!-utolsó szavait egy egy hangos kiabálás követi, majd hirtelen le fagy, mintha valami éppen próbálná át venni az irányítást. Úgy tűnik sikeres. Castiel rideg kék szemeit a Vadászra mereszti, majd szép lassan, óvatos mozdulatokkal megy feléje. Dean furcsán néz rá, míg nem hátrálni kezd a falig, szorosan magához ölelve az angyal táblát.

-Mi folyik itt Cas?-kérdezi majd ebben a pillanatban egy hatalmas ütés éri arcát. A meglepődöttségtől nem figyelve pedig hamarosan kapja a következő ütést ami ezúttal a gyomrát éri.-Miért, Cas?-nem üt vissza. Nem bírná bántani őt. Túlságosan is... -Emlékszel rám? Én vagyok az Cas.-mondja megtörve, de hiába. Kapja az ütéseket, míg nem már a földön térdel az angyal előtt, vér vörös arccal, és egy pár zúzódásokkal ékesített karokkal. -Egy család vagyunk. Szükségünk van rád Cas. De leginkább nekem.

Castiel mintha meghallotta volna a másik hangját. De ez ám hamar megváltozik. Kabátja ujjából elő kapja az angyal pengéjét, majd már készen is áll arra, hogy az előtte térdelő, csakhogy nem fél holtra vert Dean szívébe szúrja.

-Rendben, Cas. Tedd meg!-a vadászt mintha ezer meg ezer darabokra tépnék a szívét és lelkét. De Cas nem teszi meg. Harcol a befolyás ellen. A Vadász pedig meg döbbenve nézi a jelenetet. -Szeretlek, Castiel.-suttogja a vadász.

Az angyal szemei ki kerekednek, majd mintha egyetlen egy pillanatra úgy tűnt, hogy egy könnycsepp buggyan ki szemeiből, folyik le kissé koszos arcán, le az álláig, s onnan le a vadász arcára.

-Te vagy a családom, Dean.- ennyit mondott, s az irányítás ismét Naomié lett. Castiel a magasba emeli az angyal pengét, s Dean Winchester szívébe szúrja.

Tudom tudom.... Már régóta mondtam, hogy hozom az új részt, s mikor ez meg is történik, egy ilyen szomorú sztorit hozok. Ami azt illeti már nagyon régóta dolgoztam ezen a sztorin, de nem egészen tudtam, hogy hogyan írjam le a végét. Igazából a mai napon történtek voltak azok, amik miatt végül meg írtam ezt. Ami mondhatjuk, hogy nagyon jól éreztem magam ezen a napon, még annak ellenére is, hogy tudtam, nekem ezen a napon valahol máshol kellett volna lennem. Aztán rá jöttem valamire, ami nem egészen egy jó dolog, de ez van :( 

Ígérem, hogy legközelebb egy boldogabb sztorit hozok nektek! :D Szóval arra kérlek titeket, hogy mondjatok csak nyugodtan újabb és újabb yaoi shippeket, mert megfogom írni! (nem számít mennyi időbe, de megcsinálom!!!)

Tényleg sajnálom amiért ilyen sok időt kellett várni erre!!! Gomen, minna! <3 <3 <3