Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Mermaid

                                                                                    /Weird Love/

                                                                                                                                                                                                        A nevem Dipper Pines. Van egy iker tesóm akit Mabelnek hívnak. A nagybácsikánknál lakunk.(Mert a szűleink meghalltak egy autó balesetben.) Stanley Pines és Stan Ford Pines. Furcsa egy páros. Stan a 'buta' ikerfél aki a tursitákat veri át hogy minnél több pénze legyen. Ford eközben tisztességes és egy nagyon okos ember. Amúgy én és Mabel a relytélyes kalyibában lévő ajándék boltban dolgozunk. Ugyan is Stan ajándék boltot csinált a kalyibából hogy ide vonzza a turistákat. Reggel 8-tól fél 10-ig dolgozunk. Igen elég sokat dolgozunk de megéri. Kapunk egy szobát,ennni és inni valót.   Mint mindig most is 7-kor kelltem és lemegyek Stan -hez hátha van valami más munka is számomra. Bizony mert emellett megyek halászni is olyan délután fele. Majd este fele vissza megyek.Olyan pár óra. De vissza a jelenhez most éppen a konyha fele megyek hogy valami reggelit csinálhassak magamnak meg Mabelnek. De sajnos ez nem ilyen egy szerű.Stan hív.

-Dipper gyeere ide most!!-Hangjából ki veszem hogy ideges és hogy nincs jó kedve.(mint általában).

-Igen?-Kérdem unott arckifejezéssel. Ugyanis semmi kedvem őt hallgatni kora reggel.

-Délután menj halászni.-Morogja.

-Megint?-Nyavajgok.Oho ezt nem kellett volna. De kit érdekel?Mert engem nem.

-Ne nyavajogj annyit. De igazából hálássabb is lehetnél ha már be fogadtunk.-Morogja.-Viszont most eridj dolgozni.-Motyogja majd elmegy. Szuper pedig még reggelizni sem tudtam.

-Tesdó,gyere dolgozni.-Sóhajtok egyet majd be megyünk az ajándék boltba. Tudom hogy Mabel sincs tippon mióta itt vagyunk. Hiába próbálok mindent megadni neki,nem megy.

 (Délután 4 fele)

Juppi!!Elérkezett az az idő hogy mehetek hgalászni. Végtagjaimat pedi már nem is érzem.Na de mindegy. Ezt soha senkit sem fog érdekelni. Én a bátty vagyok. Nem nekem kell annyitt nyavajogni. Nem tehetem.                                                                                                                                                        A golfkocsi kulcsot az ujjaimon pörgetve léptem ki a kalyiba ajtaján.

-Majd jövök!!-Kiabáltam be hogy jelezzek elmentem.                                                                                               A tóhoz érve a szokásos csónakba dobtam a halászzsákot (vagy micsodát) és a tó közepébe mentem.

    (este olyan 9-10 körül)

   Ismét csak pár halat sikerült ki fognom. Stan kinyír. Összepakoltam majd vissza megyek a parthoz. Vagyis elindultam volna....de megpillantottam valami arany-sárgás villanást. A szél hirtelen feltámadt és még innen is látni ahogy a szél iszonyat erővel tépi a fákat. A fény felé veszem az írányt. Majd egy halk suttogást hallok.

-Ki van ott?!-Kérdem rémülten miközben a lámpával körbe kémleltem a helyet. Fejemet ide-oda kapkodva.

-Nyugi kölyök.-Mondja valaki a csónak mögött. Megpördülök majd egy emberi fej bukkan ki a vízből.

-Ki vagy te?-Kérdem csodálkozva. Hisz nem nagyon kéne ilyenkor itt lenni-e bárkinek. Hisz veszélyes és nem normális-lehet hogy én itt vagyok de nekem muszály-Arany szemei vannak melyek csillognak. Arca kisfiús. Aranyló haj mely hátul fekete.