Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Karma x Nagisa

A mai nap nem éppen... A legjobb... Idegesen nézek Karma felé aki egy ngy vigyorral az arcán jön oda hozzám.

-Hey, Nagisa. Te mikor érsz rá?-kérdezi mosolyogva. Ez a köcsög most biztos élvezi ezt az egészet. Mivel hamarosan közelednek a vizsgák és hááát... Karma a legjobb tanuló köztünk Koro-sensei az akarja hogy segítsen ki engem... Basszus már! Miért pont Karma? Talán az igazi ok amiért nem akarok vele tanulni vagy egyáltalán a közelében lenni az az hogy...Különös érzéseim vannak iránta...

-Ne-nekem... Bár-bármikor... J-jó...-mondom dadogva. Elkuncogja magát. Most komolyan kinevet? Fogalma sincs mit érzek amikor a közelemben van!

-Akkor mi lenne ha suli után fel jönnél hozzám?-kérdezi mosolyogva amitől úgy érzem mindjárt meg áll a szivem.

-O-oké...

Suli után:
Miután véget ért az utolsó óránk is, elindultunk Karmával hozzá. Jesszus ezt nem hiszem el! Én most tényleg Karma otthona felé tartok!

-Minden rendben van Nagisa?-kérdezi Karma. Narancs szemei furán fürkésznek engem.-Nagyon vörös az arcod.-mondja miközben fejet oldalra dönti. Kezemet arcom elé kapom és idegesen kezdek el beszélni...

-Jah, persze minden rendben. Csak kicsit... megfáztam...-hogy hitelesebb legyek elkezdtem meg köhögni. Persze elneveztek magát. Teljesen átlát ő már csak ilyen. Ő tudja hogy mikor hazudik egy ember és mikor mond igazat. Képes átlátni minden helyzetet majd elemezni. Mindig is csodáltam őt...
Eközben persze már megérkeztünk Karma hazához. Kinyitja előttem az ajtót majd a nappaliban levő kanapéra invitál. Egymás mellett ülünk majd elő veszi táskájából a matek könyvet és elkezdte magyarázni a tananyagot...

-Köszönöm hogy segítettél Karma.-mosolygok rá majd már mennek is haza de meg fogja csuklómat. Meglepődve fordulok vissza felé.

-Elég késő van. Nem akarsz ma itt aludni?-oh... itt aludni... Karmával...

-Ne-nem hi-hinném h-hogy j-jó öt-ötlet le-lenne...-motyogom dadogva de mi tha meg se hallotta volna visz fel a szobájába. Elengedi a csuklómat és keresgélni kezd a szekrényében. Végül odaad nekem egy pólót ami igazából tuti hogy 4-szer is beleférek.

-Bocsi ennél kisebb pólóm nincs.-mosolyog rám pimaszul. Most komolyan itt alszok Karmánál?

-Tudod igazából inkább haza megyek...

-Már nagyon késő van. Hívd fel anyudat és mind meg neki hogy itt alszol. -bólintok egyet és elő veszem a telefonomat. Nem mintha itt akarnék aludni de nincs sok választásom. Tárcsázni kezdem anyu számát. Miután felvette meg mondtam neki higy Karmánál alszom. Még jó hogy ismeri Karmát így meg engedi hogy itt aludjak... -Nagisa... Nem gond ha mellettem kell aludnod?-ki kerekedett szemekkel nézek Karmára.

-H-hogy m-mi?

-Nincs több szoba csak az enyém meg a szüleimé.

-Eh...

-Ennyire undorodsz tőlem?-narancs szememben szomorúság tükröződik. Ezt meg... Hogy érti???

-Ezt... Hogy érted Karma?

-Úgy ahogy mondom!-csattan rám.-Ha nem így lenne akkor miért nem veszed észre azokat a kib*sziott jeleket amiket küldök feléd? Vagy a levél amit küldtem neked?

-Azt te külted?!-akarok ki idegesen.

-I-igen...

-H-ha tudtam vo-volna ak-akkor...-mondatokban el akadok. Biztos hogy ki akarom én azt mondani? Lehet hogy csak szórakozik velem? Képes lenne ilyenre vetemedni Karma?

-Akkor?

-Karma én... Már nagyon régóta... Szeretlek...-mondom ki szemeibe nézve. Magához ölel. Milyen jó így, a karjaiban...

-Én is szeretlek, Nagi.-ölel még szorosabban magához. Bárcsak így maradhatnék karjaiban.-Már nem tudom vissza fogni magam.-suttogja fülembe és ezzel egyik kezével már pólót alá nyúl és kezdi el oldalamat simogatni.

-V-várj már Karma!-szólok rá de mintha meg se hallotta volna tépi le rólam szó szerint a pólómat.

-Nagi... Légy az enyém!-