Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Weirdmageddon

 /Sziasztok bogárkák!                                                                                                                                                    Bocsi hogy rögtön ide az elején ide pofátlankodok. Csak annyit akarok ide írni hogy ez a történet a "Weirdmageddeon" NEM az igazi történet szerint fogom leírni. Ez az rész az én fantáziám szerint fognak történni és a sorozatnak semmi köze nem lesz ennek a részhez. Szóval akkor remélem tetszeni fog nektek ha igen akkor légy szíves hagyj nyomot valamilyen formában. Jó olvasást puszi bogaraim!!/

A kalyiba ajtaja előtt állok és csak gondolkozok miközben az eget nézem.De az ég most nem a szokásos kék színben pompázik. Narancssárga,barna és egy kis citrom keveréke az ég. Az erdő előttem most különös hatással van rám. Mintha a szél és a fák suhogása egy figyelmeztetés mely azt sugallja hogy azonnal tűnjek innen. De ahogy mabel mondja én egy nagyon nagyon makacs ember vagyok. A kezemben Ford bácsi Skvantum stabilizátora van  (Remélem jól írtam le.)Majd azon gondolkozom hogy hol lehet most éppen Mabel. Remélem talált búvóhelyet.ford azt mondta hogy menjek fel a templom tetejéhez majd onnan pontoson lőjek rá Billre ezzel a géppel mely 2-szer akkora,mint én. De most erőt veszek magamon majd az erdőn át haladok a templom felé.Nincs más választásom.kockáztatnom kell inkább,mint hogy a poros kalyibában várjam halálomat mely bármikor beteljesül.De ezzel legalább mondhatom hogy én csináltam is valamit még ha nem is sikerült. Most éppen a templom felé haladva nézem meg az erdőt. Egyáltalán nem olyan,mint máskor.most sokkal veszélyesebb...de még is különleges hatással van rám. Sokkal több itt a veszélyesebb lény is. nem olyan varázslatos...még is..ettől különleges. Új lények mászkálnak fejükben rossz tettekkel melyeket itt akarnak végre hajtani.                                                   

      Nyár elején a szüleink úgy döntöttek hogy jó lenne nekünk egy kis változás így mentünk a bácsikánkhoz Mabellel.Nem örültem ennek a hírnek hisz semmi kedvem nem volt egy olyan helyre menni ami még a térképen sincs rajta. Mabel,mint mindig próbálta a dolgok jó oldalát nézni.Ami úgy ahogy sikerült is neki. Aztán mindez meg változott amikor Stan bácsi elküldött az erdőbe elhelyezni pár hirdető táblát. Találtam agy piros,poros naplót melyen egy hat ujjú kéz volt egy hármassal a közepén. Azóta a nap óta minden nap küzdök meg szörnyekkel,gnómokkal,törpékkel és még sok más szörnnyel. De...mind közül...a legveszélyesebb....Maga az álomdémon 'becses' nevén...Bill Cipher.

    Bill Cipher. Ez az a név mely borzongást  vált ki belőlem. Amikor először találkoztam vele egy olyan oldalát mutatta meg nekem melyet senki másnak. Megmutatta nekem hogy Ő tud kedves lenni,aggódni is tud és még sok más érzelmet is képes érezni. Azt hittem hogy a barátom.Elhitette velem hogy a barátom és hogy ha valakire szükségem lesz az lesz. Ha BARÁT kel nekem Ő az lesz. Ha EGY TÁRS kell ő az lesz. Bármire is szükségem lesz Ő az lesz. De átvert és most itt szaladgálok az erdőben hogy el tudjam pusztítani ami nem hinném hogy sikerülni fog.De meg kell próbálnom és nem hagyni hogy meg szerezze az egyenletet mely által ki szabadul és a Weirdmageddon elszabadul a pokol. Azonban mikor a legelső találkozásunk volt azóta furcsa érzések kavarognak bennem. De azt nem tudom hogy mi. Szeretem ŐT.De még is utálom ŐT. Hogy lehet egy személyt egyszerre szeretni és utálni őt??!!Nem tudom.

   Gondolatomból egy reccsenő faág szakított ki.Megfordulok majd az emlegetett szamárral találkozik a tekintetem.

-Lám,lám,lám. Szervusz fenyőfa.-Köszön egy nagy vigyor kíséretében mely által arcán lévő gödröcskéi is megjelennek.

-Mit akarsz Cipher?-Sziszegem dühösen.Szemeim biztos hogy már szikrákat szórnak.De ami a legszomórubb rész az hogy ez csak egy álca mely segít elfeledni az igazságot ami az hogy én megörülök ezért a démonért.

-Csak a szokásost.Egy alkut.-Mondja majd rám néz és ismét egy vigyorra húzza megy piros ajkait.

-Milyen alkut?Veled soha de soha nem fogok alkut kötni.Úgy hogy szerintem ezt most azonnal felejsd el!!-Mondom magabiztosan.Elég sokat 'tanultam' Stannek hála aminek igazából nagyon örülök.

-Fenyőkém igazán tudhatnád hogy én mindent megkapok amit akarok és megszerzem azt amit akarok.-Mondja akaratosan (Hee,mennyi itt 'akarok' szó hehe)

-És mit akarsz??!!

-A városkádat már elfoglaltam. De amit én igazán akarok az nem egészen a hatalom vágy...persze az is közre játszik egy picit...-Majd a végét elharapja.

-Mit is akarsz pontosan...?

-Egy alkut.

-De milyen alkut?-Kérdem idegesen.

-Békén hagyom a várost és nem fogom bántani a családod cserébe pedig......

-Pedig...

-Add nekem...a lelkedet.-Arcomra döbbenet ül állam pedig a földön koppan.Nem!

-Nem fogom neked adni magamat!!-Jelentem ki ellent mondást nem tűrő hangon.

-Fenyőcském...Megmondtam hogy én megkapom azt amit akarok....kerüljön az bármibe is.-Szememben könnyek gyülekeztek.Bárcsak olyan lenne,mint legelső találkozásunkkor.Bárcsak.-Szerintem igazán megérne neked ez az aprócska dolog amit szeretnék tőled. Add nekem a lelkedet,a tested már így is az enyém amikor egyszer meg szálltalak de én nem érem be ennyivel.A lelkedet is akarom.-Mondja a végén meg már szikrákat szórva szemével.

-Miért..pont..én?

-Azért mert amikor megszülettél akkor megláttam a lelkedet tudtam hogy te egy nap az enyém leszel.Egy örökké valóságot vártam rád és itt az idő hogy a.hercegem legyél.A lelked,az tested,az életed minden ami hozzád tartozik az az enyém is.-Tátott szájjal bámultam őt.Ez nem történet meg.Én nem lehetek az övé.Mondjuk félig meddig már az övé vagyok,azzal hogy megszállt.Mondjuk ha ez megtörténne a világ megmenekülne.

-Tiéd a lelkem ha soha többé nem bántasz senkit.Sem lelkileg sem testileg.Nem szállhatsz neg senkit...

-Áll az alkú kölyök?-Kicsit habozva de belecsapok a tenyerébe és az ismerős bizsergés szinte áramként fut végig rajtam.

-Áll az alkú.-Suttogom erőtlenül.Majd lehunyom a szemeim és csak annyit érzek hogy...felemelkedek a földtől.kinyitom a szemeim majd csak annyit érzek hogy tényleg a levegőben vagyok Bill kezét szorongatva.Kezeit derekamra simítja én meg gyorsan a nyakába csimpaszkodok.Így is úgy is mindegy mert Bill tudja hogy utálom őt de még is szeretem őt.Kívánatos ajaki alig pár centire van az enyémektől.

-Oly...régóta várok ajkaidra.-Suttogja a számra.-Azt akarom hogy végre meg ízlelhessem piros ajkaid.-Suttogja még mindig.Szemébe nézek melyek rabul ejtenek aztán lepillantok ajkaira.

-Akkor miért nem teszed meg?-Ezzel ajkait enyémekre tapasztja.Nyelve bejutásért könyörög melyet meg adok neki.Nyelve felfedező útra indul a számban.Amikor nyelve találkozik az enyémmel vad táncot járnak.De még is szinte minden érzelem benne van melyet én érzek iránta.

-Végre...az...enyém....vagy...-Suttogja minden egyes szó után megcsókolva engem.-Az örökké valóságig.Csak az enyém.-Ezzel ismét megpecsételve mondandóját egy csókkal. Mely mindig egyre édesebb.De én csak többet akarok.