Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Eren x Levi

-Eren?Gyere.-int fejével felém.Nagyot sóhajtva megyek mögötte.Késő este van,a csillagok is gyönyörűen látszanak.Ennek ellenére nekem mégis...-Gyere már,kölyök.-morogja.Megérkezünk szobája ajtaja elé.Belépek a szobába ahol azonnal a fajhoz lök.Rögtön le csap ajkaimra majd kezd el birtoklóan csókolni.Nyelve számba furakszik.Érzem a hasamban azokat a pillangókat amit a lányok éreznek amikor azt a bizonyos érzést érzik.-Eren...-nyögi nevemet.Felsóhajtok mikor kezével rá markol férfiasságomra.

-Rivaille... 

-Megmondtam hogy hogyan hívj!-szól rám erélyesen.Ezután az ágyára dob majd fölém hajolva kezdi el nyakamat puszikkal hinteni.Néhol megnyalja vagy fogaival karcol.

-I-igen L-Levi...-halványan elmosolyodik.

-Jó fiú.-suttogja majd le halássza rólam a pólót.Ezután nadrágomhoz hajol amit el kezd ki gombolni.Ezt követi alsóm is.-Eren...-fülemhez hajol lassan.Ajkai szinte már súrolják fülem hegyét.Hangosan felsóhajtok.-Most úgy megb*szlak hogy holnap járni se fogsz tudni...-suttogja érzékien majd rá is harap fülemre.Azt hiszem hosszú este áll még előttem...

Másnap délelőtt:

-Hogy vagy,Eren?-jön oda hozzám Hanji.Szinte azonnal haptákba is állok.

-Igen?-hangom erőteljes és egy kis félelmet sugall.Múltkor is próbált valami kísérlet alá vonni persze Rivaille megmentett előle.Hangosan elneveti magát.

-Jaj már Eren.Ennyire nem kell félni tőlem...Csak annyit akartam kérdezni hogy mi történt tegnap?Ha jól tudom akkor útóljára még Rivaille oldalán voltál...Szóóóval...-szinte arcomba hajol.Ijedten kezdek hátrálni persze,a fal megállított. (hahaha) -Eren te....(?)-kérdőn nézek rá mire csak annyit látok hogy kezeit szája elé teszi.Szemeiben valami furcsa fény fénylik meg,arca is szinte ragyogni kezd.Mi a fene ez?

-H-Hanji j-jól va-vagy?-kérdezem félve.Arca most komolyságot sugall.Egyik kezét vállamra teszi.

-Eren.Ha esetleg Rivaille túl durva lenne csak szólj.-szemeim kikerekednek.Ő most tud mindenről?

-Mi a fenéről beszélsz Hanji?

-Mindent tudok Eren.A ti kis...Titkotokról...-mondja elkuncogva magát.Az lehetetlen hogy tud mindenről.Tudod,Eren.Kicsit lehetnétek halkabbak is

-A falak....Vékonyak...

-Hanji!-mindketten az ajtó felé nézünk ahol Rivaille állt.-Jó lenne ha békén hagynád Erent.-mondja mire Hanji mosolya még szélesebb lett.

-Értem,értem.Ne aggódj nem állt szándékomban a ti kis...Kapcsolatotok közé furakodni.-ezután elmegy ezzel kettesben hagyva Rivaille-al.

-Eren.-mondja vész jóslóan nevemet.Oda jön hozzám.Kezével megtámaszkodik a falon míg másik kezével hajamba markolva a falhoz csapja.Nem túl erősen de nem is olyan gyengén.A földön kötök ki.Le guggol előttem majd egy puszit ad szám sarkára.Fejemen egy kisebb seb keletkezik.Sebemet kezdi el nyalni mire nagy sóhajokat hallatok.Végül egy puszit is ad oda.-Eren,tudd hogy az az enyém.-mondja miközben kezével állam alá nyúl.-Még egyszer a négyszemű közelében talállak,nagyon meg foglak büntetni édesem.-súgja érzékien.Ajkaimhoz hajolva rá is harap.Vérezni kezd mire le nyalja.

-Rivaille...-nyögöm nevét.

-Tudod hogy hívj ilyenkor te hülye.-morogja.Ezúttal én kezdeményezek.

-Szeretlek.-jelentem ki.Igazából nem vagyok biztos a dologban még is...Úgy érzem egyszerűen ki kellett mondanom.Ő hogy érez irántam?De nem mond semmit.Hiába nézem őt...Még sem mond semmit.Szemeimben már könnyek gyűlnek.Tudhattam volna.Csak egy tárgy vagyok aki ki elégíti mocskos vágyait...Fel állok majd elrohanok a szobámba.Magamra is zárom az ajtót.

-Eren nyisd ki az ajtót.-szól kedvesen.Szemeimből könnyek folynak le arcomon.

-Nem.-szólók rekedtes hangon.

-Azt mondtam nyisd ki azt a rohadt ajtót!-kezd el most már kiabálni miközben már veri az ajtót.-Eren,kérlek.Nyisd ki az ajtót.-mondja kétségbeesetten.

-Nem!-szólók vissza most már én is kissé agresszívan.

-Eren.Tudok jól az érzéseidről irántam már jóval azelőtt hogy elmondtad volna.Én...Nem vagyok olyan ember,mint azok akiket látni a falakon belül.Akik tettetik hogy minden rendben és el játszák a boldog párocskákat.Sajnálom...Ha meg bántottalak.De tudnod kell hogy érzek valamit én is.És szükségem van rád.-ezután hallom cipője kopogást amint elhal miközben egyre csak távolabb kerül tőlem.

1 héttel később:

1 hete már hogy Rivaille-al szóba sem állunk egymással.Kerüljük a másikat.Ha egy helyiségben vagyunk kerüljük a másik tekintetét.A szívem szakad meg mikor meglátom őt.Mert lehet hogy amit akkor mondott csak egy hazugság volt.Arra volt kíváncsi hogy mit fogok tenni.Számára csak egy eszköz vagyok.Aki vagy meg menti az emberiséget...Vagy pedig az emberiség ellen fordul...De hogy mi lesz velem arról csak is ÉN fogok dönteni mivel...Én vagyok a saját történetem hőse.

-Eren!-szól Hanji.-Rivaille hív.-mondja majd elmegy.Sóhajtva kezdek el sétálni irodájához.Vajon mit akar.Be kopogok.

-Gyere.-mondja majd be nyitok.Ott ül a kis kanapén.Meg paskolja maga mellett a helyet arra invitálva hogy üljek le mellé.Le is ülök mellé.Mikor ez meg is történt egyből magához von egy ölelésre.Meglepődve nézek magam elé.Ez most...Mi?-Eren én sze...-majd nem kimondta.Szóval nem arról van szó hogy nem érez irántam semmit ha nem egyszerűen nem tudja kimondani.Eltolom magamtól kicsit hogy szemeibe tudjak nézni.

-Levi...Én,már értem.Szóval...Ha nem tudod ki mondani akkor nem kell.Már értem az érzéseidet szóval,nem kell emiatt aggódnod.-mosolygok rá.

-Hmh.Nem is érdemellek meg.-motyogja orra alatt mire elkuncogom magam.

-Szeretlek,Levi.

-Én is téged,kölyök.

Hát ez most ennyi lett volna.Szóval ha tetszett akkor nyomj egy vote-ot és kommentelj!

A következő  történet Tanmoku Ki x You Keika lesz. Hamarosan ismét jelentkezem az új résszel :)