Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Todoroki x Midoriya

Késő éjjel volt akkor. Jól emlékszem arra az emlékemre. Azt is tudom hogy már régóta kutat utánam. Mindig ott volt ahol én. De mielőtt lépni tudtam volna...Már késő volt...

Zsebre dugott kézzel sétálok a sötét és kihalt utcán. Felnézek a sötét égbolt színeire. Szeretek ilyenkor sétálni az utcán, a veszélyek ellenére is. Veszély alatt mit értek? A városban felbukkan te egy gonosztevő. Igen, tudom, most azt gondolod hogy gonosztevő mindenhol van, akkor ez most mitől lenne más? A válasz igen egyszerű. Ő nem egy szokványos gonosztevő. Nem tudom mitől lenne más hisz nem találkoztam vele, és remelem nem is fogok talalkozni vele. ////Naiv voltam mikor ezt gondoltam....////
Érzem hogy figyelnek. Fenébe! Most mit tegyek? Ha követ akkor hazáig fog követni és annak nem lenne jó vége. De az erőmet se használhatom mivel nincs ideiglenes engedélyem.... Ha haza megyek akkor a két bátyám és a nővérem bajba kerül. Mindegy, csak megyek előre...Meg szaporozom lépteimet. Ő is így tesz. A kétségbeesés úrra van rajtam. Fenébe! Le kell nyugodnom hogy ki tudjam játszani őt. Egy ötlettől vezérelve egy sikátor fele megyek. Ha zsákutca akkor is majd kikerülöm. Nem használom rajta az erőmet. Csak magamon. Be is érek egy sikatorba. Zsákutca. Lassan fordulok meg és nézek farkas szemet az illetővel ki eddig csak a távolból figyelt. Nem vagy valami okos, Shouto-chan.-szólal meg vidám hangon. Egyáltalán nem olyan, mint a többi hozza hasonló gonosz. Még is mit akar tőlem?

-Ki vagy te?-kérdezem tőle mire meg nagyobb vigyort farag magára. Zöld szemeiben, mintha vágy csillogna. Zöld haja a szélben ide oda lobog.

-A rémálmod.-mondja és elkezd felém sétálni. Jegemet bevetve próbálok elsuhanni mellette hisz. Ha nem használom rajta az erőmet akkor nem lesz gond. Hmh. Milyen naiv gondolat... Hirtelen megragadja a karomat és valami zöld löttyött fecskendez belém.

  Az első dolog ami észre veszek az az hogy a karom meg van kötözve. Alig látok valamit. Egy pincében lehetek....

-Ah végre felébredtél Shouto-chan!-egy kattanás és a helyiséget fény tölti meg.-Már olyan régóta várok erre a pillanatra Shou-chan.-mondja vidám hangon. Kezében egy kés villan fel amitől ösztönösen próbálnék hátrálnék de sajnos ez nem lehetséges a lekötözött végtagjaimmal lehetetlen.-Ugyan ugyan ne félj tőlem.-mondja suttogva miközben leguggol elém.-Olyan aranyos vagy.-súgja. A kést végig simitja arcomon.-Már nagyon vártalak téged.-arcán őrült vigyor van, zöld szemeiben mintha ott kavarogna azok a dolgok melyek ismeretlenek számomra. És itt már leesett kivel van dolgom.

-Te vagy... Midoriya Izuku...-döbbenek meg.

-Heeh, milyen kedves. Szóval tudod ki vagyok.-mondja kuncogva.-Shouto-chan. Mi lenne ha kötnénk egy alkut?-kérdi fel vont szemöldökkel. Meg vetve nézek rá. Sosem kötnek alkut egy gonosztevővel!

-Soha!

-Kár... Pedig a drágalátos apádról lenne szó...-mondja dadolászva. Felkapom a fejem.

-Mi?

-Oh, ahogy látom ez már érdekel. -a fülemhez hajol.-Az apád volt az aki azt akarta hogy kapjalak el. És tudod miért? Mert világosan megmondta hogy ne merészelj a drága anyádat meglátogatni. És hááát... Most itt a vége Shouto-chan. Vagyis.... Vége lenne de tudod, egész aranyos vagy így azt gondoltam hogy meg tartalak  de ahhoz ki kell iktatni Endeavourt. És hát arra gondoltam hogy te esetleg... Hasznomra lehetnél.... Azt akarom hogy öld meg Endeavourt. Cserébe pedig nem öllek meg. Jó alku nem?-elhajol fülemtől. Tudtam hogy Endeavour nem éppen jó apa és hős, de nem gondoltam volna hogy így dühbe gurul csak mert meglátogattam anyámat... Egy nagyot sóhajtok. Ha ő így játszik akkor én is. Egy őrült vigyor jelenik meg arcomon. Igen... Talán, jobban járok ha meg ölöm. Csak majd a többiekre kene vigyáznom. Bár nélkülem is meglesznek szóval, ha meg ölöm Endeavourt nekem már nincs maradásom. Tudom hogy erre megy ki a játék...

-Megteszem.

-Tudtam hogy jól döntesz.-egyik kezével közre fogja államát és fel felé biccenti hogy szemeibe nézzek.-Kár lett volna egy ilyen aranyos,cuki srácot ki nyírni.-mondja szemeimbe nézve.

-Őrült vagy.

-Sose voltam normális.-eközben kiszabadít a kötél fogságából. Miután ezzel megvan fel állok a földről.-Akkor megtanítalak kést használni.-mondja vigyorogva. -De előtte van valami amit meg kell tennem. Ijesztően közel hajol hozzám és ajkaival éppen hogy hozzá érintette az enyémhez. Vörös fejjel fordulok el előle. Soha senki nem váltott ki belőlem ilyet...

1 év múlva:

-Minden rendben, Shouto-chan.-vigyorog Izuku miközben kezét arcomat teszi.-Már csak be kell menned a házba és a késsel... Megölnöd.-súgja a fülembe. A hideg ráz ahogy megértem lehelletét.

-Megteszem Izuku.-válaszolok neki. Be megyek a házba. Kezemben a kés, úgy haladok szobája felé. Próbálok a lehető leghalkabban. A "testvéreimet" nem akarom bántani. A lépcsőhöz megyek és fel is sétálok rajta. Megpillantom azt a rég látott fából készült ajtót és be nyitok m. Békésen alszik az ágyon. Az ágyához sétálok. Végre! Végre meg ölhetem! Ekkor hirtelen meg fordul és kinyitja szemeit.

-Sho-Shouto?-mondja rekedt hanggal nevemet.

-Aludj jól, apám.-kezeivel már kapna is utánam de én gyorsabb voltam. Telibe, a szívébe szúrtam a kést. Szemeit lehunyja. Hallom ahogy egy utolsó mondatot suttog.

-Tudtam... Már nagyon régóta... Hogy el fogsz jönni értem. Tudom hogy, rossz apa voltam. Sajnálom.-boldog léptekkel hagyom el a házat. Izuku hoz rohanok.

-I-Izuku, én... Megtettem.-egy őrült vigyor kovácslódik arcomra.

-Ügyes vagy, Shouto-chan.-egy puszit ad ajkaimra.

-Mostantól... Mindig velem maradsz, ügye?-nézek rá. Elmosolyodik.

-Nem szabadulsz tőlem, Shouto-chan.-magamhoz ölelem, minth az életem múlna rajta. Hogy a fenébe tudtam bele szeretni egy gonosztevőbe? Jó kérdés. De tőle megtanultam, hogy nem számít ha az ember gonosztevő vagy "hős". Semmi sem számít ha a másik félt szereted.

-Szeretlek, Izuku.

-Emiatt ne aggódj. Én is így érzek.-éppen csak annyira bontakozok ki az ölelésből hogy gyönyörű zöld szemeibe nezhessek amiket nap hosszat is tudnám nézni.

-Mondtam már mennyire szeretem a szemeidet?-kérdezem kuncogva. Ő is elkuncogja magát.

-Két kezemen sem tudnám megszámolni.-kezeit Tarkómra teszi és lehúz magához egy csókra. Előszeretettel viszonzom azt és mélyítem el a csókot. Nyelvemmel szájába furakszom majd egy émelyítő táncra hívom ízlelőjét. Miután már levegőt nem kaptunk válunk el egymástól. -Viszont... Én is szeretem a szemeidet. Egyaránt mindkettőt. Szeretem a hangodat, vagy ahogy az élvezettől nyögdécselsz. Szeretem ahogy mindig próbálsz a kedvem én járni. Szeretek mindent ami te vagy,Todoroki Shouto...

Remélem tetszett mindenkinek. Nagyon sajnálom a sok helyesírási hibát! Gomen! Éppen vonaton ülök és elég gáz mivel mellettem éppen egy srác ül aki engem néz és 😂😂😂azt amit írok szóval.... Nehéz fel oldalasan írnom.... Na mindegy szóval.....

A következő sztori egy Sebastian x Ciel lesz!