Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Fujisaki x Yuri

Öhm... Mielőtt el olvassatok előre szólok hogy Fujisaki eme történetben kicsit... Más... Lesz... Mivel itt egy yandere. Most először fogok yanderes történetet írni szóval nézzetek el nekem ha nagyon kaki lett....

Őt nézve mindig el gondolkodok vajon hogy lehet valaki ennyire tökéletes. A rózsaszín haja, az arany színű szemei. Rá nézek és megtalálom azt akit mindig is kerestem. Már akkor tudtam hogy szeretem, mikor először találkoztunk a tetőn és "megmentett". Eldöntöttem hogy mindenképp megszerzem magamnak. Azt akarom hogy engem öleljen, engem csókoljon. Más meg csak rá se nézzen! Utálom a tudatot hogy másokat ölel, csókol és fekszik le velük. Ezeket velem kéne csinálnia! Ennek érdekében úgy érzem hogy tennem kell valamit...

 Ismét ott van mellette. Az a fiú aki nem képes le kopni az ÉN drága Yurimról! Azt hiszem itt az ideje új eszközöket bevetni annak érdekében hogy többé soha senki ne merjen Yurihoz érni....

.....

Késő éjjel volt amikor úgy érzem hogy itt az idő, felvettem a fekete pulcsimat és elindultam. Ki lépek a hűvös esti utcára. Mélyen beszívom a levegőt majd a zsebembe nyúlok ahol ott pihen a késem. Tudom hogy ez nem normális dolog... De nincs más választásom. Elvigyorodok ahogy elképzelem amint életéért könyörög.  Eközben meg is érkezem úti célomhoz. Elkezdek gondolkozni, vajon hogy is fogok be jutni hozzá... Ekkor észre veszem hogy az egyik szoba ablaka nyitva van. El vigyorodok. Már csak fel kéne jutnom oda... Át mászok a kerítésen és elkezdek nézelődni a kertben hátha találok egy létrát amivel feljuthatok.  A kert másik végében van egy raktár helyiség amiben meg is találom a kívánt eszközt.  Magammal vonszolom egészen a falig, majd oda támasztva felmászok rajta. Azonban nem ér fel teljesen így meg kapaszkodva az ablak párkányon fel húzom magam rajta és már a szobában is vagyok. El vigyorodom amint meglátom hogy éppen mély álomban van. Oda lopózok hozzá. Előveszem zsebkésem majd elvágom a torkát.

-Jó éjszakát... Örökre...-mondom miközben le nyalom vérét a késemről majd elhagyom a házat...

Másnap:

Hiába... Egyszerűen hiába tüntetem el az egyiket, jön egy másik. Természetesen a média fel kapta a történteket vajon ki lehet szegény Hiroshi gyilkosa... /nem is tudom he he/ De még ennek ellenére is hiába hisz ha el megy a másik jön egy újabb valaki aki ott csüng Yuri nyakán. Ezúttal nem is akárki... Egy osztálytársam az... Mindegy. Legalább könnyebb lesz végeznem vele... Az órák után gyorsan el is kaptam őt. Egy mosollyal az arcomon szólítom meg.

-Akira! Tudnál segíteni nekem matekból?-nézek rá kis kutya szemekkel. Akira tulajdonképpen egész okos srác...

-Eh, tényleg? Oké, és mikor?

-Mondjuk ma? Legyen a parkban.-dobom fel az ötletet. Hogy miért pont parkot mondtam? Azért mert természetesen egy olyan részlegére viszem ami teljesen ki halt...

-Ma? Öhm, oké legyen. Akkor ott találkozunk, mondjuk... 5-kor?

-Oké. Akkor majd találkozunk.-köszönök el tőle majd haza megyek. Milyen egy hülye ez a gyerek... Na mindegy, legalább nem kell olyan sok mindent túl bonyolítanom...

A parkban:

-Fujisaki-kun!-hallom meg az idegesítő hangját. Meg forgatom szemeimet.

-Szia Akira-kun.-köszönök mosolyogva miközben le ülök mellé a padra. Gyorsan még körül nézek. Franc... Egész sokan lettek mostanra a parkban.- Figyu, Akira... Nem mennénk át a park másik felére? Ott kevesebben vannak és levésbé fog zavarni.

-Oké. Menjünk.-mondja majd már el is indulunk. Kiválasztunk egy padot és ismét le ülünk.-Akkor kezdjük is el.

-Igen. Kezdjük el.-a zsebembe nyúlok és elő veszem késemet. Vigyorogva emelem magam elé Akira rögtön már menekülne is de én azonban gyorsan el kapom csuklóját és a földre rántom.-Yuri az enyém.-suttogom fülébe és a késsel ezernyi szúrást végzek rajta. Fel állok és le porolom magam majd Akira zsebeihez nyúlok és kiveszem a tárcáját majd a közeli kukába dobom. Ezután haza megyek mintha mi sem történt volna.

Másnap:

A média ismét nagy port kavar. Most szegény Akirat sajnálják...Yuri a mai napon... Egyedül van. Nincs körülötte senki. Itt a lehetőségem!

-Szi-szia Y-Yuri-kun...

-Szhioka...-köszön bugyuta hangján.

-Izé... Y-Yuri-kun mi lenne h-ha...

-Yuri! Kéne egy kis segítség! Toono-kun megint be hisztizett!-jön ide ez a rohadék Yui. Végre beszélhettem volna Yurival erre jön ez a kis mitugrász! Yuri sóhajtva megy Yui után engem egyedül hagyva... Meg van a következő áldozat...

Suli után:

Az órák után őket követem. Úgy tűnik a mai "klubfoglalkozás" el marad. Yui és Yuri egy más mellett haladnak haza felé. Úgy tűnik jól el vannak mivel Yuri önfeledten nevet... Elönt a féltékenység. Hogy az a...A következő pillanatban Yui oda hajol Yuri füléhez és bele suttog valamit. Közelebb megyek hozzájuk de csak a végét kapom el. Fujisaki... Ez, az én nevem!!! Yuri elvörösödik és le hajtja fejét míg Yui önfeledten nevetni kezd. Yuri bele boxol a másik vállába és mennek tovább. Le fagyva állok meg. Miért mondta a nevemet? Mit mondott neki egyáltalán?

 Egy út elágazáshoz érünk ahol Yui és Yuri el válnak, mindketten másik irányba indulnak. Én Yui után megyek. Muszáj megtudnom! Egy ideig követem őt, ekkor észre veszem hogy nem messze ott egy sikátor. Miután ő el halad előtte, elkapom őt, lefogom és a sikátorba hurcolom magunkat. Gyilkos tekintettel néz engem de végül "megadja" magát, én meg elengedem.

-Fujisaki-kun, a szívbajt hoztad rám.-neveti el magát kínosan.

-Sajnálom.-hajolok meg enyhén előtte.-Beszélni akarok veled.-váltok komoly hangra. Elő veszem késemet amitől rögtön megugrik.

-Hey, mi ez az egész,Fujisaki-kun?

-Nem lesz semmi baj. Gyors halált adok.-ezzel a szívébe szúrom a kést,majd ki húzom belőle. A földre esik és vért köhög.

-Fujisaki...-monda nevemet. Leguggolok elé és hallgatom, vajon mi lesz az utolsó szavai...-Tudtam,hogy én következem...Tudtam, hogy te vagy a gyilkos. Mindent tudok...-ciccegve állok fel. Ezt nem kellett volna. Fel állok és még jó párszor belé rugok.Még 1 perc és meghal.-Yuri... háza...-csak ennyit mond mieőtt szemei fenn akadna. El vigyorodom. Majd ott hagyom őt. Egyből Yuri-kun házához megyek. Oda érve ő már a kertben áll. Meglepődve lépek a kapuhoz ő meg beenged...

-Szia, Fujisaki...-most nem a szokásos bugyuta hangján beszél. Hangjától megborzongok, a hideg futkos a hátamon...

-Szi-szia, Yuri-kun.

-Tudom hogy te  vagy a gyilkos.

-Yui-tól igaz?

-Igen.

-És most mit fogsz tenni?

-A rendőrség ide tart. Az, hogy te vagy itt, csak azt jelentheti hogy meg ölted Yuit.

-Igen, igazad van. De mindent csak érted tettem!-kezdek el kiabálni.-Szeretlek, Yuri-kun! Mindent csak azért tettem hogy senki más, még csak rád se nézzen! Azt akartam hogy engem szeress, engem csókolj, engem ölelj! De miután rá jöttem hogy ez lehetetlen így csak távolról figyeltelek. Mindenkitől meg szabadultam aki csak puszta felszínességből van melletted! Szeretlek!-ekkor már messziről szírénák zaja hallatszódott.

-Bárcsak, több időnk lenne. Bárcsak, lenne elég időm ahhoz hogy meg csókoljalak, magamhoz öleljelek és hogy lefeküdjek veled egy szép csillagos éjszakán. De az élet szívás.

-Yuri-kun? Még is mire akarsz ezzel célozni?

-Arra hogy kedvellek te idióta. A kis csókunk miatt.-kezével megérinti ajkait és felsóhajt.-Bárcsak, lenne még időnk.-mosolyog. Ekkor megérkeznek a rendőrök és harsogják hogy adjam meg magam. Szemeimből könnyek folynak.

-Ég veled, Ayato.-elő veszem a késem ami még mindig véres Yui vérétől. Szíven szúrom magam és össze rogyok a földön. Hallom Yuri kétségbeesett kiáltását. Látom arany színű szemeit amik aggódva néznek engem. Milyen csodás pillantás. Utolsó erőmmel, felemelem kezemet amit arcára teszek. Veszi a lapot és az ölébe vesz majd meg csókol. Egy csókkal megyek, a túlvilágra...

 Igen... Szörnyű vagyok. Megöltem Yuit és magát a főszereplőt is....

Nem kell azért itt szomorkodni hisz öszi szünet van és mindjárt HALOWEEEN!!! Erre a kis ünnepre van egy meglepetésem is számotokra. Nem nagy dolog de azért remélem majd tetszeni fog nektek!