Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Iori x Kohei

Fej fájással térek magamhoz. Fel ülök és csak ekkor tudatosul bennem hogy ismét leittam magam tegnap este és most éppen a park egyik padján vagyok természetes egy szál alsógatyában.

-Anya az a bácsi miért csak aslógatyában van?-halad el előttem egy kisfiú mellette az anyukájával. Az anyja rögtön eltakarja kisfia szemeit miközben csak azt mondogatja hogy ne nézzen ide. Úgy döntök itt lenne az ideje hogy haza menjek és megkérdeznem a többieket hogy mi történt tegnap este. Még az a jó hogy legalább hétvége van... Asszem...

  -Végre itt vagy, Iori-kun.-terem előttem Nanaka-san.-Tudod te hogy mennyi gondot okoztál tegnap este? Aztán pedig csak úgy elrohantál... Fogadjunk semmire sem emlékszel.

-Sajnálom Nanaka-san. Akkor elmondanád hogy mi is történt?

-Ezt szerintem Kohei-kunnal kéne megbeszélned.

-Ezt még is hogy érted?-kérdezem értetlenül. Arckifejezését nézve látom mintha egy emléket idézne fel magában, majd elpirul.

-M-most me-mennem kell.-mondja zavarban és gyorsan elhajt. Ez meg mi a franc volt?

-IORI!!!-hallom meg ahogy a nevemet kiabálják Tokita-senpai és Kotubuki-senpai. Ahogy már alig egy lépésnyire vannak tőlem rögtön nekem is ugranak így a földön kötünk ki.

-Még is mi a fene bajotok van?-kiabálok rájuk. Mindketten elég dühösnek látszanak. Mégid mi s fene történt tegnaap éjjel?!

-Te...Nem is emlékszel?-kérdi Tokita-senpai mire csak megrázom a fejem.-Gondolhattuk vlna.-szállnak le rólam, és fel állunk a földről.

-Mi franc történt tegnap?-egymásra néznek majd vissza rám.

-Inkább a pasidat kéne kérdezned.

-A MIMET?!?-kérdezem kiakadva mire elkuncogják magukat. Miféle őrültséget tettem tegnap?

-Hááát... Tudod Iori nem hinném hogy ezt nekünk kéne elmondani. Menj inkább Kohei-hez.-ezután villám sebességgel elrohannak. Miért jön mindenki Kohei-el? Még csak barátoknak sem mondanám magunkat...Jó, igaz hogy elég sokat lógunk együt, meg néha elég furcsa érzéseim vannak vele kapcsolatban...

  -Végre meg vagy, Kohei.-állok meg előtte, miközben ő még csak rám se néz.-Mond el..Mi történt tegnap este?

-Ha nem emlékszel akkor úgy tűnik számodra nem volt fontos.-motyogja majd már el is indulna de meg állítom.

-Ne gondold hogy ezzel a válasszal meg elégszem. Úgy hogy mond el, mi történt?-arca ekkor vérvörös lesz, s még inkább a földet bámulja. Most vagy mérges és ezért  vörös az arca, vagy pedig... Zavarban van? Nem nem nem és nem. Biztos tettem valamiért ami miatt mérges rám...

-Itt van, a telefonod?

-Ah, ja.-előkepom ő pedig kiveszi a kezemből.-Még is mit csinálsz?-szólok rá de még mindig, csak rám se néz.

-Tessék.-adja vissza azonban elég meg hökkentő dolog van a telefonom képernyőjén. Egy kép melyen és és Kohei szerepel amint éppen... Csókolozunk.

-EZ MEG MÉG IS MI A FENE?!?-akadok ki, mire a kezét a számra teszi és kezd el csititgatni.

-Nyyugodj meg, Iori. Ne aggódj a kép miatt. Csak mi és senpai-ék tunak a képről és a többiről amit tettél.-motyog továbbra is.

-Mégis... Miről beszélsz Kohei?

-Arról bazdmeg hogy szerelmet vallottál majd lesmároltál, te hülye!-emeli fel a hangját. Kikerekedett szemekkel nézem vörös arcát. Nem, az nem lehet...-Aztán pedig, felmentünk hozzád és... t-te...-várakozva nézem őt hogy kimondja, mégis, tőle akarom hallani. Basszus! Nagyon furcsa lennék ha azt mondanám...Hogy aranyos?-Most komolyan azt várod hogy ki mondjam?!-néz végre a szemembe. Arca vörösebb már nem is lehetne. Az az arc amit most vág... Bassza meg...

-Kohei én... Sajnálom, ha a tegnap estével megbánottalak.

-Komolyan csak így ennyit mondasz! Ezt te sem gondoltad komolyan Iori!-meg fogja csuklómat és magához ránt, oyan közel hogy alig vagyunk egymástól pár centire. Most rajtam a sor hogy elvörösödjek.-Tudod, Iori. Ezek után azt hiszed csak így lerázhatsz? Tudod, igazából elég régóta várom hogy ez megtörténjen. Elsem hiszed. Pedig fiú vagyok, akárcsak te.-kuncogja el magát. Nem értem még mindig... Eddig sose gondoltam volna ÚGY Kohei-re most meg... Képes elcsavarni a fejem. De vajon jó ötlet lenne? Mégis csak fiúk vagyunk mindketten...-Biztos vagyok benne hogy most éppen azon gondolkodsz, hogy hisz mindketten fiúk vagyunk, nem igaz?

-Honnan...?

-Onnan hogy régóta ismerlek.Bár nem gondoltam volna hogy ennyi időbe telik majd, hogy az érzéseid feszínre jöjjenek, még ha nem is teljesen.-mosolyodik el. Nagyot nyelek. Ha tegnap valami olyasmit tettem Kohei-el, amit normál esetben lányokkal tennék, az azt jelenti, hogy szeretem őt? Mondjuk, elég gyorsan ver a szívem, és biztos vagyok benne hogy az arcom is vörös, akárcsak a shoujo mangákban.-Kérlek, Iori, ne várakoztass tovább.-suttogja ajkaimra, mire szinte megdermedek.Valamiért... Félek...-Szeretlek, Iori.-megérzem ajkai mennyire puhák is. Rózsaszín nyelve ami a számba furakszik. Emlékszem. A tegnap este is így csókolt. Akkor ezekszerint nem én másztam rá? ha nem ő én rám? Ajkaink hamar el is válnak egymástól, ő pedig ellép tőlem.

-Azt hiszem, ha már idáig eljutottunk, talán még tudok várni, egy kicsit.

  Na ,megkéstem vele de végre elkészült! remélem jó lett, szóval vote-oljatok és kommizzatok!
 A következő történet: Heine x Viktor

U.t.: A helyesírási hibákért gomen!