Billdip sztorik és yaoi one-shotok

William x Dantalion

-Mond Kevin...-kezdek bele lassan mondandómba.Le hajtom a fejem.Most nem bírnék a szemébe nézni.-Léteznek,démonok?-kérdezem nagy nehezen.Szinte hallom ahogy meglepődik de hamar mosolygásba megy át.

-Igen.Ők azok akik megrontják az embereket majd a pokolba taszítják.

Ööö...Nos én nem ilyesfajta démonra gondoltam...-motyogom.Fel idézem magamban az emlékeimet róluk.-Ha nem olyanokra aki emberibbek az embereknél és könyörületesebbek az angyaloknál.Öntelt izomagyúak...-felugrik bennem az emlék amikor Dantalion először vesz részt a tesi órán.Mindenki csodálta hisz ő volt ott a legerősebb hülye izomagyú barom.Ennek ellenére meg mosolyogtat az emlék ahányszor csak az eszembe jut...-Kölykök aki jobban szeretik az édességet a rendes ételeknél...-eszembe jut miként ette folyton a kekszet.-Vagy épp az osztály élén álltak...-aztán ott van az osztály elnök.Más néven Camio...Ekkor megrázom a fejem.Még is miket hadoválok én itt?!?-Ha? Sajnálom ma nem egészen vagyok magamnál.-mondom majd elhagyom a templomot.Nem értem magamat...Inkább arra kéne koncentrálnom hogyan fogom ki fizetni s következő félévem tandíját.Gondolataimba merülve azonban saját lábamba megbotlok így a családi ékszer mely eddig z egyenruhám belső zsebemben volt...

-A családi ékszer!-mondom hangosan ahogy a földön gurul.Már éppen hajolnék is le érte amikor valaki már meg is teszi helyettem.

-Jobban kéne vigyáznod rá.Elvégre hozzád tartozik.-mondja miközben kezei közt meg forgatja a gyűrűt.Kikerekedett szemekkel kezdem pásztázni őt.Még is mit keres ő itt?!?

-Még is miért vagy itt?-kérdezem meglepődve.Még a világért se mondanám neki hogy mennyire is jól esik látni őt...

-Oh,hát...Igazából most sem kéne itt lennem.Az egyetlen ok amiért itt vagyok az te vagy.Itt az ideje hogy te is velem gyere...

-Még is hova?-vonom fel szemöldököm.

-A pokolba.-nagy szemekkel pislogok rá.Hátat fordítok neki majd elsétálok.Vagyis...Sétálnék ha nem állítana meg benne.Karomnál fogva ránt vissza magához.Egyik kezével enyémet fogja amit össze is kulcsol, míg a másik keze derekamon pihen.Basszus nem tudok ki szabadulni!-Ne játszd a hű realistát.-suttogja fülembe.Meg borzongok meleg leheletétől.

  Mire feleszmélek már nem is a kollégiumban találom magamat.Egy vörös és fekete színekbe burkolózott trónteremben álltam mellettem persze Dantalion.Arcán széles vigyor van.Csak ekkor vettem észre hogy  trónterem másik végében egy igen ismerős személy állt.Végig engem néz.Piros szemeit az enyémekbe vájja. Egy feket ing és nadrág van rajta és végül egy fekete lakk cipő.

-Már vártalak, Salamon.-mondja nagy vigyorral az arcán. Fáradtan sóhajtok egyet.

-Az én nevem William Twining.-morgom, mint egykor Dantalionnak, Sytry-nak és a diák elnöknek. Erre most meg jön a pokol ura.

-Milyen kis fontoskodó.-motyogja miközben egyre csak közeledik hozzám.-De a származásod akkor sem tudod tagadni.-már előttem áll.(oké ezt még én magam is megbánom hogy így írtam le xd) -Ugyan azok a ragyogó még is tekintélyt parancsoló zöld szemek.-egyik kezével közre fogja államat majd felfelé biccenti hogy szemeibe nézzek. Furcsa érzések keringenek bennem. Nem merek megmozdulni. Mi ez a ... Aura?-És még az a bársonyos szőke haj.-miután elengedi állam, egy haj tincsemet kezdi el csesztetni. Még is mi a franc van ezzel?!?

-Lucifer. Most már...-szólal meg Dantalion de mielőtt folytatná Lucifer a szavába vág.

-Nyugi, kis démonom.-fordul ezután felé.-Nem szándékozom el venni tőled végülis már AKKOR is egy igen csak közeli kapcsolatban voltatok... Nem igaz?-össze húzom szemöldököm. Még is miről... Beszélnek?