Billdip sztorik és yaoi one-shotok

első nap a suliban

-Dipper Mabel gyertek már!-Kiált fel nekünk anyu.Ma megyek Mabellel a suliba.Most elsősök leszünk.nagyon félek.

-Megyünk!-Mondjuk egyszerre  Mabellel majd lerobogunk a lépcsőn.

-El fogunk késni a suliból.-Mondja anyánk majd betuszkol minket a kocsiba.Kb.10 perc alatt oda is értünk a suli bejáratához. Anyánk elköszön tőlünk mi meg bemegyünk az oszályunkba.A teremen már sok gyerek van akik beszélgetnek.Mabel rögtön ki is szemelt valakit akivel barátságot köthet.Ő ilyen.Jól megnéz mindenkit,majd aki tetszik neki azzal barátkozik. De én...én inkább magamnak való személy vagyok.Igaz az oviban is voltak barátaim.Pontosabban kettő volt.Az egyiket Willnek hívták a másikat Emilynek.Nagyon szerettem őket.De,most ideje felnőnöm egy kicsit.Így hát szememet újra végig futtattam az osztályon.Mindenki beszélgetett mindenkivel....kivéve egy kisfiút.Szőke haja volt és a furcsa ebben az hogy hátul pedig fekete.Egy sárga pulcsi volt rajta-középen egy szem-nadrágja pedig fekete. Csak csendben ült hátul az egyik padban.Csak nézett maga elé és néha sóhajtott egyet.Majd én is sóhajtottam egyet megigazítottam fenyős sapimat majd a fiúhoz mentem és leültem mellé.

-Szia Dipper Pines vagyok. -Mutatkoztam be a fiúnak.

-Én meg Bill Cipher.-Mondta majd kezet ráztunk.-Mesélj magadról valamit fenyőke.-Mondja.Majd elkezdenék magamról mondani valamit de megáltam mert eszeme jutott hogy most komolyan fenyőnek szólított.

-Te most komolyan fenyőnek szólítottál.-Kérdem megvető pillantásokat lővelve felé.

-Ömm..Bocsi csak kicsúszott a számon.Csak a sapkád miatt és a neved miatt.....öhh-nagyon aranyos volt ahogy dadogot kicsit elkuncogtam magam majd ő is.

-Na jó akkor inkább mesélj  magadról.-Mondta majd kíváncsian kezdett el figyelni.

-Háát a nevemet azt tudod.Akkor én 7 éves vagyok.Az anyukámmal és az ikertestvéremmel élek.Apám meg .....meg elhagyott bennünket.-Mondom a végét már suttogva.Sosem szerettem apámról beszélni.Csak néhány emléke ég bennem de azok se valami csodálatosak.

-Héé ne sírj fenyőfa...-Mondta majd magához húzott egy ölelésre.-Én mindig itt leszek neked.

  (......)

-Akkor a hétvégén ugye el jössz hozzám ebédelni és játszani?-Kérdi Bill csillogó szemekkel.

-Persze.Megbeszélem anyuval és ha megengedi akkor veled megyek haza.-Mondom majd megölelem ő meg vissza ölel.

-Szeretlek fenyőfa.-Motyogja úgy hogy szinte nem is hallom.De én még is meghaloom.

-Mi??

-Semmi semmi...-Legyint majd anyukájához rohan.Ez fura.Hogy szerethetne már úgy hogy nem is ismer?No de sebaj és mindenesetre ki fogom deríteni.

/Hahó bogárkák!!

 Hogy vagytok?Nagyon köszönök nektek mindent.Hisz túl léptük a több,mint 500 megtekintést és több 30 csillagocskát.Istenem köszönöm nektek szuperek vagytok.Tudom tudom túlzásba viszem.Lehet de nekem ez akkor is sokat jelent nekem.És ez mind nem semmi ugyanis a novellám most érte el a legjobb helyezést ami....................az 5.helyezés.El sem hiszem.Feljövök wattpadra és ez  vár engem.Szuperek vagytok.    Remélem tetszett nektek ez a rész is ha igen akkor vote és komi.  És még valami.Most raktam ki az új történetem prológusát a 'Moonlight'-ot.Ami viszont nem Billdipes hanem Larry Stylinson-os és remélem tetszeni fog nektek az a történetem is. Viszont most megyek bogaraim. Sziasztok és gyorsan jövök a kövi résszel./