Zombie Apocalypse (hungarian)

80.-Vígasz

Hú... már a nyolcvanadik résznél járunk *----* Már csak húsz és meglesz a száz :D De ameddig kilyukadunk a végéig, lesz több is száznál, ebben biztos vagyok:) Nos, itt egy fokkal vidámabb rész nektek, remélem nem haragszotok hogy gyakorlatilag egy rész alatt szétromboltam Dylice-t, bár a kommentek alapján sokan örültetek neki:)) Kellemes olvasást kívánok! 

Később Karma is csatlakozott hozzánk.

Oli adott neki egy szál cigit, így még több füstöt kellett szívnom, de mint mondtam, semmi sem zavart abban a pillanatban.

- Seggfej - sziszegte Karma a fogai között. - Egy ultra hiper seggfej.

- És féreg - tettem hozzá.

- Az. Alávaló féreg - bólogatott Karma. - De láttad a csajt? - fordult Oli felé, aki bólintott. - És érted? - kérdezte.

Oli megrázta a fejét.

- Mit nem lehet érteni rajta? - érdeklődtem.

Karma elnevette magát.

- Könyörgöm, Alice - nézett a szemeimbe. - Össze sem vethető veled. Csodálom, hogy még életben van - forgatta meg a szemeit.

A cipőm orrát kezdtem el nézegetni.

- Az mindegy. Dylan látott benne valamit. Valamit, ami bennem nincs meg. És amit valahol meg tudok érteni...

Karma elnevette magát.

- Tudom én mit látott Dylan... hatalmas melleket - hadonászott a kezeivel. - Semmi többet. Mert kirakja a csaj és na... Pedig nincsenek is olyan jó mellei...

- Egyetértek - szólt bele Oli is a beszélgetésbe. - És az arca sem valami szép. Fogadjunk, hogy a sminkje nélkül öt penny-t sem adnál rá - szívott bele a cigijébe.

Nem bírtam nem elmosolyodni.

- Ezt csak azért mondjátok, hogy jobban érezzem magam - ráztam meg a fejemet. - Nem csúnya lány, szép arca van. Az már más kérdés hogy lélekben milyen...

Karma ismét nevetett.

- Én nem vicceltem. Nekem egyáltalán nem az esetem.

- Miért? Milyen az eseted? - kérdeztem.

- Ilyen - mutatott a háta mögé, ahol Oli ücsörgött. - Totál beleszerettem, amint megláttam - cukkolta. - A tökéletes férfi.

Nem bírtam ki, muszáj volt elnevetnem magam. Egy igazi bromance játszódik le a szemeim előtt.

Oli már fel sem vette Karma beszólását, csak lazán beletúrt a hajába.

- Természetesen. A legtökéletesebb vagyok. Gyerünk, isteníts csak tovább! - intett a kezével.

Már mindhárman nevettünk.

- Most hülyeség nélkül, Oli tökre jól nézel ki. Ugye igazam van, Alice? - fordult felém Karma.

Én csak értetlen fejet vágtam.

- Ne kérdezz már tőle ilyet, most szakított a srácával, hahó! - csapott egyet a vállára Oli, majd ledobta a szivarcsikkjét és rátaposott. - De különben is tudjuk, hogy titokban Alice oda van értem - nevette el magát.

Elvigyorodtam.

- Természetesen, Oli. Szívem csücske voltál mindig is - jegyeztem meg cinikusan.

A következő lépése meglepett, ugyanis átölelte hátulról a vállamat, majd a fülemhez hajolt:

- Ne felejtsd el, hogy még beszélnünk kell. Megígérted - suttogta.