Zombie Apocalypse (hungarian)

39.-A veszekedés

Végül úgy döntöttünk, maradunk még egy napot a házban. 

Este volt, ráadásul rohadt sötét és az autó lámpáinak fényével messziről az útra vonzottuk volna a kóborlókat.

A többiek valamit nagyban beszéltek amire én nem igazán figyeltem, hisz még mindig Daryl távozásán gondolkodtam, meg a "laza srácon" az erdőből. Ha jól emlékszem, Way-nek szólították, ami gyanítom, hogy egy családnév lehet, hiszen egyik kedvenc énekesemnek akit már számtalanszor említettem, hasonló a neve: Gerard Way.

-Azért Alice már megint nagyot alakított!-jelentette ki Tyler, kizökkentve a gondolataimból.

Elmosolyodtam.

-Miről beszélsz? Alice mindig nagyot alakít!-nevette el magát Adam. -Mindannyiunknál jobb.

-Ugyan srácok, hagyjátok abba.-mondtam, hisz idegesített, hogy rólam dumálnak.

-De hiszen ki kell mondani az igazat.-vont vállat Adam.

Megforgattam a szemeimet.

-Hé srácok...tudjátok min gondolkodtam?-szólalt meg hirtelen Betty.

-Min?-kérdezte Grace.

-Miért ne...miért ne élhetnénk itt? Hisz...tök jól elvagyunk. Minek menjünk még Londonig?

Mindenki értetlenül nézett rá.

-Bolond vagy, Betty?-kérdezte Ed. -Szó sem lehet róla. Az az egyetlen biztonságos hely. Sehol máshol nem leszünk biztonságban. És a szüleink is ott vannak.

-Jó, de ekkora utat megtenni...

-Szerintem csak az a bajod, hogy félsz.-jegyezte meg Ed.

-Nem félek!-erősködött Betty.

-Jajj, dehogynem! Egy kóborló közelébe sem mersz menni.

Betty pipavörös lett.

-Ez nem igaz!-jelentette ki. -Én csak itt szeretnék maradni mert...

-...nem.-szakította félbe Ed. -Megyünk Londonba és nincs vita!

-Elegem van már!-csattant fel hirtelen Betty, mindannyiunkra a frászt hozva. -Elegem van ebből az egészből! Folyton semmibe vesztek engem! Törődött valaki is itt az én érzéseimmel, azzal, hogy én mit gondolok?-fakadt ki a semmiből.

-Betty...nyugi.-próbálta Emily csitítgatni, ám láthatóan kevés sikerrel.

-Te fogd be, Em! Eddig mindig segítettem neked, de tőled sosem kaptam ezt vissza. Most sem állsz mellettem! Hát nagyon szép barát vagy, mondhatom! Elegem van már ebből az egész csapatból. Egytől egyig mindenkit rühellek már.

-Betty...

-Te csak hallgass, Alice! Miattad keveredünk mindig rohadt nagy bajba. Miattad szarja össze magát mindenki! Mindenki rohadtul oda van érted és észre sem veszed! Téged mindenki szeret...Engem viszont nem.

-Na álljon meg a menet, mit bántod itt Alicet?-állt fel hirtelen a székről Adam.

-Látod? Máris rám szállt az első csatlósod.-mutatott Betty, Adamre. -A kis Adam. Mindig az első aki a védelmedre kell. Na ki száll még rám? Richard? Ed? Dylan? Ty? Esetleg Amanda?

-A csatlósom? Te mi a fenéről beszélsz?-kérdeztem.

-Miattad van minden. Miattad érzem ennyire ramatyul magam itt. Te vagy a hibás. Remélem büszke vagy magadra!