Zombie Apocalypse (hungarian)

37.- Vadásszunk!

Sziasztok! Nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel! Deee van kifogásom: először is, szombaton későn értem haza, az előtt pedig két napot kirándulni voltam, vasárnap meg ma reggel pedig pótoltam a Trónok Harca lemaradásomat és szerencsésen kijelenthetem, hogy végre beértem a sorozatot. Tíz pont nekem :DD Remélem tetszeni fog ez a rész,a héten legalább egyre még biztosan számíthattok a szombati és a mai mellett. Köszönöm a megértést!:)

Nem tudom hogyan csinálta.

Nem tudom hogyan, de Daryl Dixonnak sikerül kibékítenie Emilyt és Edet. Az az ember esküszöm, mindenhez ért. A legjobb pedig az benne, hogy mindenkivel elbeszélget egy kicsit, függetlenül attól, hogy az illető ismeri-e őt.

Így volt ez Amandával is, aki hirtelen akkora Daryl Dixon rajongó lett, hogy el is átkozta magát amiatt, hogy nem nézte a sorozatot amikor lett volna rá lehetősége.

Ami viszont szemet szúrt nekem az az volt, hogy feltűnően sokat dumált Dylannel. A fiúnak elég aggodalmas arckifejezése volt és gondolkodtam is rajta, hogy megkérdezzem van-e valami baja, de mire rá szántam magam, már mosolyra állt a szája így azt hiszem, csak én értettem félre. Ha volt is gondja, éppúgy mint nekem előző este, Daryl megoldotta. 

Visszatérve Amandára...én és Adam végre rászántuk magunkat tanítani őt. Nem mondom hogy könnyen ment, mert nem ment könnyen.

Amanda mindenképp lövöldözni akart.

-Ameddig nem tudsz közelről leszúrni egy kóborlót, ne is álmodj, hogy lőni fogsz.-mondta neki Adam.

-De le tudom őket szúrni!-erősködött Amanda.

-Ahha.-forgatta meg a szemeit Adam. -Akkor amikor már a földön vannak. A Gucci cipőddel...

Amanda láthatóan nagyon pipa lett erre a kijelentésre.

-Adam csak arra céloz, hogy előbb meg kell tanulnod közelről harcolni. Hiszen ha egy kóborló melletted áll, neked pedig elfogy a lőszered, mivel véded meg magad? Higyj nekem Amanda...egy kés néha többet számít, mint a pisztoly. Csak próbáld ki. Ha ez megvan, ígérem, lőhetsz.

Amanda felsóhajtott.

-Rendben.-mondta.

-De ahhoz öltözz át. Ez a miniszoknya nem épp helyénvaló erre.-jegyezte meg Adam.

-Csak nem tetszik, West?-kuncogott Amanda.

Adam furán nézett rá.

-Nem érdekelsz, Amanda. Most pedig menj.

Amanda feladta a kacérkodást és bement átöltözni.

-Kissé gonosz vagy vele.-jegyeztem meg.

-És mit tehettem volna? Hazudjak neki, hogy bejön, miközben nem igaz? Igen, szép lány, elismerem. De valahogy...nem az esetem. Különben sincs időm most ilyesmikkel foglalkozni.

Felvontam a szemöldökömet.

-Ha te mondod. Talán nekem sem kellene akkor foglalkoznom Dylan-el...

-Ezt meg ne halljam még egyszer!-nézett rám szigorúan. -Dylice igenis lesz! Ha törik, ha szakad.

-Akkor nem, ha elkap egy kóborló valamelyikünket.

-Nem fog.-rázta meg a fejét. -Nem fog, Alice.

*

Leültem Darcy mellé a ház lépcsőjére.

-Hogy van a sebed?-kérdeztem.

-Már jobban.-mosolyodott el. -Azt hiszem, kurvára én vagyok a legszerencsétlenebb közülünk. Ez már a második sebem a hónapban.-nevette el magát. -Ha így folytatom, nem húzom sokáig.

-Hé.-fogtam meg a vállát. -Amíg velünk vagy, semmi okod az aggodalomra.

Darcy bólintott.

-Tudom.-mosolygott rám. -És köszönöm.

-Ugyan...nincs mit megköszönnöd.

-Gyerekek...ki jön velem vadászni az erdőbe?-lépett ki a házból Daryl.

-Én!-álltam fel azonnal. -Nahát! A nyílpuskád!-csillantak fel a szemeim. Honnan...?

-Aki keres az talál.-nevette el magát.

-Én is csatlakozom!-emelt egy puskát a vállára Dylan. -Jobb ha már most megtanulunk vadászni. Egyszer szükség lesz rá.

Bólintottam.

Csatlakozott hozzánk még Richard, Adam, Ed, Emily és Greg. A többiek inkább maradtak.

Grace és Matt vigyázott Darcy állapotára, Tyler elvolt Amandával, Dean még mindig duzzogott, Betty pedig egyébként is nagy ívben kerülte a megmérettetéseket.

Mi pedig nekivágtunk az erdőnek, Daryl nyomában, csendesen. Ő mondta, hogy ezt csendben kell csinálni, szóval próbáltunk minél kevesebb zajt csapni. Egyrészt a kóborlók miatt, másrészt pedig az esetleges állatok miatt.

Egy ideig nem történt sok esemény, Daryl lőtt egy mókust meg minden, aztán valahogy a szemünk elé került egy őz is, de Emily könyörgött nekünk, hogy ne lőjjük le, így végül ez abban maradt és hagytuk elmenni.

Mivel bevallom, nagyon kellett pisilnem, ezért szóltam Emilynek, hogy arrébb megyek picit.

Annyi a gond, hogy az a pici egész messzire sikeredett.

Miután elvégeztem a dolgomat, indultam is volna vissza, de az egyik fa mögül két koborló kandikált ki.

Hátra léptem két lépést és neki mentem egy másiknak, aki majdnem a vállamba harapott, de szerencsére időben sikerült pofán vernem az öklömmel. Hátra tántorodott én pedig arrébb ugrottam. A másik kettő vészesen közeledett felém. 

Nem tudom, ha elbírok hárommal.

Előkaptam a pisztolyt a zsebemből, de aztán eszembe jutott, hogy több is lehet a környéken, így a végérvényes menekülési terv mellett döntöttem és rohanni kezdtem.

A három koborló kitartóan jött utánam. Nem mertem nagyon elkalandozni, hiszen így is messze mentem a csapattól. 

Amilyen szerencsétlen vagyok, elestem egy kiálló fatörzsben is és legurultam egy aprócska dombon, egyenesen neki egy faházikó oldalának. 

Feltápászkodtam és megérintettem a púpot a fejemen, amit az ütközés okozott. 

Mivel a három kóborló is lezuhant a dombról és nehezebben tápázkodtak fel nálam, egyessével le tudtam szúrni őket.

Fújtatva ereszkedtem a térdemre.

Vissza kell mennem a többiekhez. Csak tudnám, hol is az a visszaút.

Visszamásztam a dombocskára és többé kevésbé követtem a saját lábnyomaimat, amiről csak remélni tudtam, hogy valóban a sajátom. Közben árgus szemekkel pillantottam végig a környéken, nehogy valaki letámadjon.

Már egy ideje jártam, amikor nem messze tőlem egy kést pillantottam meg a földön.

Odaszaladtam és felvettem. 

Adam kése volt. 

Feltápázkodtam és körül néztem.

Ez az a hely, ahol utoljára láttam őket.

És akkor jöttem rá, hogy már senki sincs itt.

Egyedül maradtam.

Kérdés: 

Szerintetek mi vár most Alice-re?