Zombie Apocalypse (hungarian)

79.-Vége?

- Alice, Dean? - hallottunk meg egy hangot, fél órával később. Akkor engedtem csak el Deant. A könnyek már az arcomra száradtak, kicsit enyhült is a sok rossz odabent. Jó volt végre fellélegezni. Jó volt, hogy Deannek kiönthettem a szívemet.

- Alice, Dean? - szólítottak ismét minket.

Dean rám nézett, én pedig bólintottam.

- Itt vagyunk, Tyler! - kiáltotta, Tyler pedig megfordult és felpillantott.

- Hála az égnek! - mondta, majd megkönnyebbülve kifújta a levegőt. - Azt hittük, eltűntetek.

- Nem - ráztam meg a fejemet. - Szerencsére...

Dean elmosolyodott.

- Lemegyünk - mondta Tylernek.

- Megvárlak - bólintott a fiú.

Dean felállt, majd nyújtotta nekem is a kezét és felhúzott.

- Csak óvatosan, Alice. Segítek.

Bólintottam.

Az biztos, hogy leszállni nehezebb volt, mint fel, de örülök hogy Deanre támaszkodhattam. Több szempontból is.

Ha belegondolok, nekünk és Deannek már az elején megvolt ez a különleges kapcsolatunk. Amikor megismertem, ígéretet tettem neki hogy elmegyünk megkeresni a barátnőjét. Be is tartottam a szavamat. Amikor Betty elment, ő tartotta bennem a lelket. És most ismét itt vagyunk egymásért. És tudom, hogy betartja amit ígért.

Leugrottunk a fáról.

- Minden rendben? - kérdezte Tyler, amint ugrándozva elé értem. Halványan elmosolyodtam, majd bólintottam.

- Minden okés - feleltem, majd átöleltem. - Hiányoztál, Tyler.

- Te is nekem - suttogta. - És a többiek is. 

- Öööö... srácok! Nem szeretnék semmit sem megzavarni, de... az ott mi? - kérdezte Dean.

Elengedtem Tylert, majd az erdő felé néztünk, hiszen arra mutatott. Fényeket lehetett látni a sötét törzsek között. Több kicsi, sárgás-fehér fényt.

- Elemlámpák? - tűnődött Ty.

- Az meglehet - válaszolt Dean. - A kérdés már csak az, kik tartják a kezükben. 

- Szerintem szólni kéne a többieknek - javasolta Tyler. - Hogy felkészülhessünk a legrosszabbra, ha kell.

Dean bólintott, majd Tylerrel együtt elindultak be a házba.

- Te nem jössz, Alice? - kérdezték.

Megráztam a fejemet.

- Kikülditek Olit? Kérlek. És Karmát is, ha felébredt. Haladéktalanul.

Bólintottak, majd beszaladtak a házba. Én le sem vettem a szememet a fényekről, amelyek minden egyes lépéssel egyre nagyobbak lettek. Mintha hangokat is hallottam volna, bár ebben nem voltam biztos.

- Alice! - rázta meg valaki a vállamat.

Megfordultam és Oli állt ott, maga mögött Karmával.

- Jól vagy? - kérdeztem a felemás szemű fiút.

- Soha jobban - mosolyodott el. - A férjem tudja hogyan kell embereket kiütni...

Oli nevetve megforgatta a szemeit.

- A férjed a legjobb mind közül - jelentette ki Karmának. - Na de mi a baj? - fordult ismét felém.

Én csak a mutató ujjammal az erdő felé böktem.