66.-Igaz barátság

2.8K 268 52
                                    

Amanda teljesen kikészített.

Egész délelőtt ruhákat próbálgattunk fel az egyik házban, ahová megbeszélésünk szerint Adam is elkísért minket, de próbált inkább egy könyv olvasására koncentrálni, mintsem hogy a mi "divatbemutatónkat" nézegesse. Én körülbelül az ötödik ruha után fel akartam adni, de Amanda nagyon unszolt - megjegyzem, ő nálam kétszer annyi ruhát próbált fel -, így még nyolcat felpróbáltam, majd kijelentettem, hogy köszönöm szépen, nekem a sima, fekete ruha, nevezetesen a hármas számú tökéletesen megfelelt. Két óra döntésképtelenség után végre Amanda is eldöntötte, hogy már pedig ő fehéret fog viselni és Adam amint meglátta alig bírta levenni róla a szemét. Úgy nézte, ahogy a hercegek a hercegnőket a filmekben.

Amanda végül távozott, mondván hogy sminkelnie kell és amikor magával hívott elutasítottam, mondván, hogy még van egy kis dolgom estéig és nem szeretném elrontani a sminket amit készít nekem időnap előtt. Elfogadta, de a lelkemre kötötte, hogy egy órával a buli előtt mindenképp térjek be hozzá. Megígértem.

Amint kilépett az ajtón, sétálni kezdtem, majd leültem és a kezeimbe temettem az arcomat.

Adam az asztalnál olvasott, én pedig az ablakülökén gondolkodtam.

Minek megyünk bele ilyesmikbe? Kell nekem ez a buli? Semmi értelme.

- Alice! - szólított meg Adam. - Mi a baj? - nézett rám aggodalmasan.

Felpillantottam.

- Semmi. - ráztam meg a fejemet. - Csak elment a kedvem ettől a bulitól.

Adam elmosolyodott.

- Ne haragudj, hogy belerángattalak. Ha nem szeretnéd, nem kell eljönnöd.

- Dehogynem. Nem árt egy kis kikapcsolódás, meg... ha nem megyek el, Amanda ki fog nyírni.

Elnevette magát.

- Amanda már csak ilyen. - jegyezte meg. - De... gyönyörű. - suttogta.

Egyetértően bólintottam.

- Kételyeim vannak Adriennel kapcsolatosan. Lehet, hogy csak a féltékenység beszél belőlem, de könyörgöm... pár óra alatt jöttek össze? Ez nem igaz szerelem. Félek, hogy csak kihasználja Amandát.

- Igazat adok neked. - válaszoltam. - Szerintem csak arra kell neki, hogy lefektesse és... kampec. Amanda sokkal jobbat érdemel. Téged.

Adam mélyen a szemeimbe nézett.

- Szerinted én jobb vagyok? - kérdezte.

- Hogy szerintem? Kérdezz rá bárkire és ugyanezt mondja majd. Miért kérdőjelezed ezt meg egyáltalán?

Lesütötte a szemeit.

- Csak... mindig azt mondták nekem, hogy egy haszontalan senki vagyok.

- Kik? - kérdeztem.

- Ki. Az anyám. - felelte.

Meglepődtem.

- Az anyukád?

- Igen, Alice. Ha nem lenne nekem Ed és ti... egy idegroncs lennék most. Az sem biztos, hogy élnék még.

Jobban felültem az ablakülőkén. Adam mindig abban a hitben ringatott minket, hogy az anyja mennyire rendes nő. Végig hazudott?

- Anya bevihetett volna... - mondta hirtelen. - De nem akart. Inkább kint hagyott itt megrohadni. Ez állt a levélben: "Adam, vigyázz magadra! Úgy érzem, nem tudnék idebent vigyázni rád, jobb a barátokkal ilyenkor." Kedves szavak, mi? - nevetett fel. - Ezért hajítottam el a fenébe azt a levelet a padláson. Soha nem érdekelte anyámat, hogy mi van velem.

Zombie Apocalypse (hungarian)Where stories live. Discover now