Zombie Apocalypse (hungarian)

51.-Hosszú még az út

Dean szerint sürgősen szereznünk kell egy kocsit. Az Indianapolis és Columbus közötti távnak még a felét sem tettük meg és ebben a tempóban csak egy hónap múlva érnénk oda gyalog. Addig meg valószínűleg meghalunk vagy valakit ismét elveszítünk, ha egy horda kóborló vagy esetleg egy újabb tábor rohanna le minket.

A biztonság kedvéért az autópályán haladtunk, csendben, egyedül Amanda cipőkopogását hallgatva, aki megengedte magának, hogy magassarkúban járjon egy fél órácskát. Elfogadtuk. Már senkinek sem furcsa, hogy ennyire ragaszkodik a lábbelijeihez, főleg hogy egész rendes lett és lehet vele beszélni.

- Nem is olyan hülye, mint ahogy gondoltam. - nézegette Adam.

- Csak nem bejön? - cukkoltam.

Adam megforgatta a szemeit.

- Szerintem bejön neki. - súgta oda nekem Dylan, mire felkuncogtam.

- Adam már csak ilyen. Amikor nyilvánvalóan titkol valamit, mindig így viselkedik. - magyaráztam.

- Közvetlenül mellettetek vagyok! - jelentette ki Adam, mire elnevettük magunkat.

Dylan egy puszit nyomott az arcomra.

- Ha végre találunk valami nyugis helyet ahol meghúzodhatunk egy ideig, mit szólsz egy kis romantikus chipszevéshez a csillagok alatt? - kérdezte.

Enyhén elpirultam.

- Nagyon tetszik az ötlet. - mosolyodtam el.

Most hogy belegondolok, nem ettünk normális kaját már amióta... amióta Betty elment.

Összeszorult megint a gyomrom ahogyan rá gondoltam.

Vajon mi van vele?

Él-e még?

Jól van?

Talált magának másik csapatot?

Vagy ha egyedül van... boldogul?

Ezernyi ehhez hasonló kérdés cikázott a fejemben.

Hirtelen Midnight elkezdett előre rohanni, majd jobbra betért az erdő sűrűjébe.

- Midnight! - kiáltottam fel, majd utána rohantam.

- Alice! - szaladt utánam Dylan. - Alice!

Nem álltam meg.

Ennyi idő alatt már megtanultam, hogy ez a kutya valahogy mindig elvezet valamihez. 

Mintha erre lenne beprogramozva.

Gyakorlatilag összehozott engem és Dylant.

Odavezetett Codyhoz és Annehez.

Hozzám bújt amikor érezte, mennyire el voltam kenődve.

Felébresztett akkor, amikor Tyler kijelentette, hogy el akar menni...

De legfőképp mindig figyelmeztetett minket az ugatásával. Mindig.

Amint utolértem Midnightot, leültem a földre és simogatni kezdtem.

- Hova hoztál kishaver? - vakartam meg mosolyogva a füle tövét majd felpillantottam és megnéztem a tájat.

Elkerekedtek a szemeim.

Midnight egy gyönyörű tópartra hozott bennünket, amelyet rengeteg fenyő vett körül, a partján pedig egy hatalmas luxusház állt.

- Alice... - hallottam meg Dylan kifulladt hangját, majd ő is nemsokára mellém ért.

Térdeire ereszkedve pihent meg mellettem.