Zombie Apocalypse (hungarian)

15.-Rohanj, az életedért

Behúnytam a szemeimet és vártam a tűszúrást, de semmi sem érkezett.

Hirtelen berontott a szobába Adam és fegyvert fogott az orvos fejére.

-Eressze el a lányt!-utasította, mire az orvos eloldozta a kezeimet.

A főnököt Dylan szorította sarokba.

-Gyere Alice...-fogta meg Adam a kezemet, majd rohanni kezdett velem.

Egy kisebb folyósóra értünk.

-Kövesd a lyukakat a falon. Valahol arrafelé megtalálod Bettyéket. Rojanjatok ahogy csak tudtok.

-Mi lesz veled és Dylanel?-kérdeztem.

-Utánatok jövünk. Csak fedezünk benneteket.-jelentette ki, majd megfordult.

-Adam várj!-fogtam meg a kezét. -Ígérd meg, hogy mindketten élve kijösztök!

-Ígérem.-mosolyodott el.

A távolodó, rohanó alakját néztem, majd utasításai szerint követtem a lyukakat a falon. Bár az elején tényleg kicsinek tűnt, kiderült, hogy a folyósó nagyon is hosszú. Hangokat kezdtem el hallani minden irányból, így gyorsítottam a lépteimen, végül pedig már rohantam, mert zakatolás és lövöldözés hallatszódott a hátam mögül. Őszintén, csak remélni tudtam, hogy jó irányba haladok, mivel rég nem figyeltem már a lyukakat. Egyre közeledő lépteket hallottam és már szinte feladtam volna amikor...

-Alice!-kiáltotta valaki, így balra fordultam és egy nyitott vasajtó mögött Tylert láttam meg. Gyorsan berohantam az ajtón és szorosan átöleltem.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Igen. De aggódom Dylan és Adam miatt. Mindenfele lövöldöznek és...

-Hé, nyugi! Nem lesz semmi bajuk. Figyelj, én megvárom őket. Emilyék már kimentek pár perce innen. Még maradt itt két hátizsák, rohadt szerencsénk van, hogy ide tették a cuccainkat. Vidd magaddal őket, a nyugati kapu fele menj, ott lesz Cody is. Kövesd az utasításait.

-Nem hagylak téged is magadra.-ráztam meg a fejem.

-De igen. Úgy ismersz, mint aki gyenge?-nyomott egy puszit az arcomra. -Most pedig menj. Tudom, hogy te bátrabb vagy mint megannyian itt, de a lányoknak most nagyobb szüksége lesz rád.

-Oké. Vettem.-mondtam, majd magamra kaptam a két hátizsákot. -Ha meg mersz halni, megöllek!-mondtam nevetve, mire ő is nevetni kezdett.

Bólintottam, majd kimentem egy másik ajtón, egyenesen a hűvös éjszakába és a nyugati kaput kerestem. A fal mellett haladtam, mivel őrök jó szerével voltak, de tény hogy nem annyian, mint korábban.
A biztonság kedvéért elővettem a még mindig a bakancsomban lapuló zsebkést és a kezemben szorongattam, hogy véletlenül se érjen meglepetés.
A lehető leggyorsabban próbáltam haladni, ám a zajok miatt tíz lépésenként mindig meg kellett állnom.
Végül sikeresen eljutottam a falkapuhoz, ahol ott volt Cody is a többiekkel.

-Alice!-ölelt át Grace. -Annyira aggódtam!

-Minden rendben velem.-mosolyodtam el. -De ti miért álltok itt?

-Nem tudjuk a kapukódot. Már számtalan számot írtam be!-mondta Cody csüggedten.

-Hány számból áll?-kérdeztem.

-Három kétszámjegyüből.

- 14 12 68.-mondtam Codynak.

Működött. A kapu kinyílt, de hatalmas zajt csapott, így minden őr utánunk iramodott. Rohantunk ahogy csak tudtunk, ki az erdőbe, Midnight és Daisy pedig ugatva rohantak velünk együtt.