Zombie Apocalypse (hungarian)

5.-Menekülés

Egy hatalmas terepjáró autó volt.Úgy 8-10 ember elfért benne + a csomagok,mivel egy hatalmas csomagtartó is társult hozzá.

-Csak induljon be.-sóhajtotta Adam,majd a kulcsot belehelyezte a kormány melletti lyukacskába.Nem indult.

-A fenébe!Mi a franc van ezzel?

-Van benne benzin?-kérdezte Grace.

-Igen,tele a tank!

-Próbáld meg újból!-mondta Dylan.

Újból semmi.

-Csesszétek meg,egy krumpli volt a kipufogóban!-mutattam fel nekik amit találtam.

Erre nevetni kezdtek.A kocsi végre beindult.Míg Dylan kinyitotta a garázsajtót,addig én és Grace bepakoltuk a csomagokat,majd beültünk az autóba.Dylan is beszállt,majd elindultunk.Volt néhány zombi az útón,őket elütöttük.Hamarosan megérkeztünk a központba.Egy lélek sem volt ott,pedig arra számítottunk hogy tele lesz zsúfolva zombikkal és majd nekünk is elkell menekülnünk egy tank belsejébe,mint Ricknek az első The Walking Dead részben.

-Ki mer lemenni az aluljáróba a többiek után nézni?-kérdezte Adam.

-Majd én.-ajánlkoztam,majd fegyveremet a kezembe véve kimásztam és elindultam az aluljáró fele.Óvatosan lépkedtem le a lépcsőn,figyelve arra hogy ne keltsek hangzavart.Elkapott az izgulásérzet.Mi lesz ha egyikük letámad?Csak így simán véget ér majd az életem?Nem.Nem akarom ezt.Erőt vettem magamon és tovább lépkedtem a lépcsőn,majd miután leértem,körülnéztem.Sehol egy lélek.Csak szétdobált papírok meg egyéb szemetek.Ekkor zajt hallottam és azonnal megfordultam.

-Ne lőj!-tartotta fel a kezét.Ed volt az.

-Hála az égnek.-eresztettem le a fegyveremet.Mind ott voltak.Ed,Emily,Tyler és Betty.

-Találtunk egy terepjárót,mind beleférünk!-mondtam nekik.

-Az jó,mi csak bicajokat találtunk,semmi egyebet.

Ekkor hirtelen egy zombi jelent meg a semmiből,de még mielőtt közel érhetett volna,valaki leütötte egy vasdarabbal.Dylan.Aztán lehajolt és leszedte a zombiról a gitárját.

-Kafa.-mondta nevetve.-Megvagytok mind?-kérdezte,mire bólintottunk.Aztán követtük Dylant,ki az aluljáróból.

-De menő!-kiáltotta Ed,amikor meglátta a kocsit.-Vezethetem?

-Hagyd Adamet.-mondtam.Ed bólintott.Beszállás előtt volt egy kis veszekedés,hogy ki hol üljön,de végül megoldottuk.Adam vezetett,mellette az anyósülésen Ed ült.A következő sorban jobb oldalt Emily ült az ablaknál,középen Grace és mellette Betty.Leghátul a bal oldalon az ablaknál én ültem,mellettem Tyler és a másik felén Dylan.Még két hely üresen maradt hátul,plussz ott volt a csomagtartó.

Az út első fele csendesen telt.Kihajtottunk LA-ből,az otthonunkból.Soha többé nem térhetünk vissza oda.

-Dylan...-fordult hátra Emily.-Neked nincs testvéred,ugye?

-Nincs.-válaszolta Dylan.

-Akkor nem kellett volna bemenned a szüleiddel a menekültvárosba?

És valóban.Mit keres itt Dylan?

-Apám eltűnt,ahogy Alicé is.Anyu bevitte az unokatesómat,akinek a szülei zombivá válltak.Még kicsi,csak két éves.Ezért vagyok itt.-jelentette ki Dylan.

Senki sem szólt tovább egy szót sem.Mindannyian okkal kerültünk ide.A szüleinknek meg bűntudata van,miközben mi nem is haragszunk rájuk,hiszen megértjük.Legalábbis én biztosan.Minek ezen rágódni?A lényeg,hogy túléljük,vagy nem?Igen.A lényeg ez lenne,de hogyan kelünk mi át az óceánon,hogy eljussunk a britt szigetre?Oké,a kocsivezetés még megy,de szerintem egyikünk sem született hajóskapitány vagy pilóta.Lezuhanni vagy megfulladni...Melyik a jobb?

-Alice,fejezd be!-mondta idegesen Tyler.

-Micsodát?-kérdeztem értetlenül.

-Ne piszkáld a tarkómat.

Erre idegesen felemeltem a kezeimet a térdemről.

-Ez a tarkód?-kérdeztem ironikusan.

A következő pillanatban megláttam egy zombi fejét a hátunk mögül az ülésben,majd még három felbukkant.

-Vigyázzatok!-kiabáltam,majd elővettem a fegyveremet és agyonlőttem a hozzám legközelebbit.Dylan azzal a vasdarabbal ütötte le az egyiket,amelyikkel a zombit is az aluljáróban.Tylernél fegyver nem volt,így lebukott és ránk hagyta a "piszkos munkát".

Nekem és Dylannek sikerült legyűrnűnk a zombicsaládot.A végén egymásra mosolyogtunk,majd lepacsiztunk.Totál elvörösödtem.

-De badassek vagytok.-nevetett Emily.

-Nem rossz.Ők lesznek az őreink!-mondta Ed.

-Téged őrizni kell?-kérdeztem.

-Nem.De komolyan.Valahol elkell éjszakáznunk és kell két őr.Vállaljátok?

-És mi mikor alszunk?-kérdeztem.

-Reggel.A kocsiban.

-Rendben.-mondta Dylan.-Alice?

Bólintottam.Egy teljes éjszaka átvirrasztása Dylan Westwick-el nem hangzott rosszul.

Továbbmentünk az autóval.Egy helyet kerestünk,ahol nyugodtan letáborozhatunk.

-Adam,nézd!-mutatott Betty egy pajtára az út szélén.-Nem lesz az ott jó?

-Megnézhetjük.-bólogatott Adam,majd a kocsival lehúzódott az út szélére.
Vaksötét volt,így néhány elemlámpa segítségét kellett igénybe vennünk.Sikerült biztonságosan eljutnunk a pajtáig.Dylan és Ed bementek ellenőrizni,ha tiszta-e bent a levegő,én addig kint ültem a többiek társaságában.Tyler jött oda hozzám.
-Szeretnéd...ha inkább én ülnék ma éjszaka veled?-kérdezte.
-Hmm?-kérdeztem értetlenül.
-Dylan helyett.
-Ja.Öhm...nem.Nekem Dylan megfelel.
-Meg?Biztosan?
Bólintottam.
-Da ha van valami,csak kelts fel.-mondta Tyler.
-Rendben.-egyeztem bele.
Úgyse lesz semmi.Csak csendben fogunk egymás mellett ülni,mint két szerencsétlen.Már látom előre a képet.
-Tiszta!-jött ki Ed és hívott be minket.-Alice,Dylan már ott van fent az ablaknál,menj oda hozzá!-utasított.
Bólintottam.
-Hé Alice!-kiáltott utánam Emily.-Sok sikert!És aztán mindent mesélj el!-mosolyodott el.
-Úgy lesz!-nevettem el magam,majd felmásztam a létrán és Dylan felé indultam.