Zombie Apocalypse (hungarian)

68.-A mogyoróvaj

Ahhoz képest, hogy ez a házikó kívülről kicsinek tűnt, kiderült, hogy belül nagyon is tágas. Már eleve a környezetét egy szép virágoskert és egy fehér kerítés övezte, amelyet még nem tett tönkre sem élő, sem pedig holt. Oli magyarázta, hogy ezt afféle tartalékházként tartogatták eddig, szükség esetére. 

Hát most szükség volt rá.

Csodáltam, hogy senki nem járt még itt. Csend volt és rend, kivételt képez az előszoba egykor fehér szőnyegén hagyott hatalmas vörös folt. Oli szerint az előző tulajokat ölték meg ott, amikor először fésülték át a házat, a törött tárgyakat pedig rendbe hozták.

- Hát igen, takarítónők is kellenek az Apokalipszisbe! - jegyeztem meg cinikusan, majd besétáltam a konyhába, ahol egyből három érintetlen műzlis doboz is szemet szúrt nekem. Gondoltam, majd kifosztom azokat, de ekkor megakadt a szemem egy doboz mogyoróvajon.

- Az az enyém! - csaptam le rá azonnal, majd felkaptam a mogyoróvajat egy kanál társaságában, leszedtem a fedelét és semmilyen kertelés nélkül majszolni kezdtem az édességet.

- Nekem is kell! - jelentette ki Oli.

- Hát nem kapsz! - vetettem oda neki szórakozottan.

- Mint a parancsnokod, követelem, hogy add át nekem a mogyoróvajat!

Elnevettem magam.

- Azt csak hiszed. Nem vagyok ilyen hülye! - vigyorogtam.

Erre Oli előszedett egy másik kanalat, határozottan elém lépett és belemélyesztette a mogyoróvajas üvegbe.

- Hé, te barom! - kiáltottam rá, de csak felkuncogott.

- Én szépen kértem! - jegyezte meg. 

- Nem! Te követelted, a követelők pedig nem kapnak semmit! - nyújtottam ki felé a nyelvemet.

- Ó, igen? Nélkülem és a tájékozódási képességeim nélkül soha nem találjuk meg még a házat sem!

- Na ne szívass, tökéletesen ismerted a környéket, az előbb vallottad be! - vágtam egy fapofát. - Különben is: el kellett volna emelned a mogyoróvajat még idejében!

Elnevette magát.

- Bolond vagy! - jelentette ki.

- Te vagy bolond. 

Aztán mindketten nevetésben törtünk ki.

Oli az ujjaival beletúrt a hajába és rendezgetni kezdte azt, én pedig addig elmostam a kanalamat.

Ahogy kinéztem az ablakon, észre vettem egy kóborlóhadat a kerítésen kívül, akik nagyon be szerettek volna jutni a kertbe.

- Oli... - szólítottam aggodalmasan a fiút, mire ő is az ablakhoz sétált. - Mégis tudják, hol vagyunk? - kérdeztem.

Oli megrázta a fejét.

- Nem, nem valószínű. - jelentette ki. - Szerintem csak...

Ám nem tudta befejezni a mondatot, mert csapódott a bejárati ajtó, nemsokára pedig Karma gondterhelt arca nézett vissza ránk az előszobából.

Amint meglátott minket, megtorpant.

- Mi... ti...?

- Már megint te? - kérdezte Oli. - Nem megmondtam, hogy menj el?

- Azt is tettem! - felelte Karma. - Csak túlságosan élveztem, hogy a falakon kívül lehetek és sétálni kezdtem, de észrevettek a kóborlók és túl sokan voltak. Hosszú kerülőutat kellett megtennem egy mocsáron keresztül és még így sem ráztam le az összeset! - bosszankodott. - Viszont ha ez vigasztal titeket, legalább a fele bagázzsal végeztem!